Fá­bi­án Éva me­sél: Ad­ven­ti tör­té­ne­tek a Pa­raszt­bib­li­á­ból

„.. ebbe a kompjuteres világba könnyen esszeszámolják a népet, de biza akkor oda kellett menni, arra a helyre, ahol születtél…”

Népköltészetünk egy különleges rétegét alkotja a vallásos népi epika. Az ó- és újszövetségi szövegek és az ún. apokrif evangéliumok, az egyházi tanítások kissé (vagy nagyon) eltorzulva, néphit-elemekkel keveredve, teológiailag akár abszurd tartalmakat közvetítve legendamesékké, hiedelemmondákká, eredetmondákká szervesültek a folklórban. Ezek a népi epikumok szeretik kielégíteni az örök emberi igényt, hogy „közel hozzák”, részletezzék a Szentcsalád származását, életét, Jézusnak az evangéliumokból nem ismert gyermekkorát, ifjúkorát…

Ilyen szövegeket gyűjtött két folklorista, és rendezte  - a bibliai könyvek  időrendje szerint – kötetté. Ez lett a sokak által ismert „Parasztbibilia”. (Lammel Annamária–Nagy Ilona: Parasztbiblia. Magyar népi biblikus történetek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1985) A könyv a Kádár-korszak vége felé nagy sikert aratott, Somogyi Győző grafikusművész illusztrálta, hanglemezen is kiadták az eredeti felvételeket (LPX 14034-35 Parasztbiblia – HUNGAROTON, 1986.).

Fábián Éva sokszor mesél ebből a válogatásból, vagy összedolgozza ezeket a saját, örökül kapott történeteivel, e heti videónk is ilyen „apokrif” történetek füzére. Mesemondónk bukovinai székely tájszólásban mesél – és beszél. Otthonról hozza ezt a szép, ízes magyar nyelvet, ettől is olyan hiteles, különösen, ha szépen el is magyarázza, beleszőve magába a mesébe, hogy ezeket a bibliai történeteket vagy változatukat még rokonoktól, gyermekkori adventekkor hallotta ő maga is…

Első történetünk Mária születését beszéli el, azt, hogy az idős, gyermektelen házaspárnak, Joáchimnak és Annának hogyan jelenti meg egy angyal, hogy imáik meghallgattattak és végre leányuk születik. Aztán Szűz Mária,  „Máriacska” gyermekkorát, istennek szenteltségét, jegyességét és házasságát beszéli el mesemondónk. Mint egy tündérmese-variánsban, a kérők sorban állnak és versengenek a kezéért, „jöttek mindenféle gazdag vitéz legények, cifraruhás  kereskedőlegények,  mindeféle úri népek…”, de az asszú fácska ágacskáját egyedül az ácsinasnak, a „gyermekkori játszópajtásnak”, Józsefnek sikerül a templom sarkába ledöfve életre kelteni…. Aztán jön Mária és az angyal találkozása, Jézus születése, a csoda, hogy „…biza ők házaséletet nem élnek, Máriacskának méges öröme van, már látszott rajta, hogy mocorog benne az élet”. A hosszú út a népszámlálás helyszínére sok kalandot rejt, Mária elnevezi a növényeket, József tüzet szerez a pásztoroktól, lecsendesíti a vad pásztorkutyákat, az angyalsereg a Tejúton leszáll hozzájuk… (Ezen a ponton Fábián Éva egy betlehemes-töredéket is belesző a mesébe, az öreg pásztor komikus, mindent félrehalló jelenetét.) A pásztorok után a három bölcs király látogatását is elmeséli, a betlehemi gyeremekgyilkosságok alternatív történetét is…és végül Mária a szomorúfűznek és a gyöngyvirágnak adott áldásával, valamint az aprószentek lelkéből lett kicsi mécseskék csodaszép gondolatával zárul ez az adventi mesemondás.

Többet szeretnék tudni