Az 1953-as Világifjúsági Világtalálkozó alkalmából nyolc györgyfalvi fiatal járt Bukarestben. Rábai Miklós kamerája elé hívta őket az épület előtti térre, hogy külön-külön és együtt is felvegye a kiváló táncosokat. A jegyzőkönyv szerint a kolozsi Ármán Lajos és bandája muzsikál. Kár, hogy csak láthatjuk, de nem hallhatjuk őket.

_{Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Aliquam porttitor neque sit amet ligula feugiat porttitor non sed quam. Pellentesque aliquam tincidunt ante, porta ornare ipsum cursus in. Nulla enim enim, lacinia a tellus vel, vehicula accumsan odio. Ut vulputate luctus tristique. In et turpis commodo, fermentum arcu vitae, auctor urna.} 

Jó látni, hogy a már sok mindent túlélő népi kultúránknak online térben is milyen közösségformáló ereje van. Heteken óta virtuálisan nyílnak az otthonok ajtói, és a betekintő jó tánccal, muzsikával, dallal van kínálva. A megannyi, sok szép énekelt kalotaszegi dal meghallgatása után, vágyat érezhetünk ellátogatni a nagy tanítómesterekhez Kalotaszegre.

Igen ritka az, amikor a gyűjtésen elhangzó dallamok közül egyiknek sem kérdőjelezhető meg komolyabban a folklórértéke, azaz mindegyik dallam hagyományosnak tekinthető az adott tájegység tükrében. Ez egyaránt lehet erénye a gyűjtőnek, aki jól irányzott kérdéseivel a régi hagyományokat hívja elő egy adott személy repertoárjából, de lehet az adatközlő érdeme is, aki jó érzékkel ismeri fel a gyűjtő igényeit. Ennél a mákófalvi gyűjtésnél egyértelműen e két tényező szerencsés együttállásáról beszélhetünk.