Rácz Ani­kó me­sél: Rest Jan­kó

E heti mesénkkel visszatérünk a bihari tájakra, a Berettyó mentére: ismét Szűcs Sándor gyűjtéséből hozott mesét mutat be a Folkstúdió: Rácz Anikó egy érdekes történetet, a Rest Jankót.

A mese forrása egy néprajzi gyűjtésen alapuló meseválogatás: Szűcs Sándor: Madárkereső királyfiak.  Móra Ferenc könyvkiadó, Budapest, 1984.

A Rest Jankó (más változatokban Rest Miska a mese hőse, a mese címe) a tündérmesékhez vagy varázsmesékhez tartozik, a nemzetközi mesekatalógusban az ATU 675. számon tartják nyilván. Nagyszabású hőstettek helyett azonban egy érdemtelenül, szinte véletlenül – amennyiben a mesékben létezik véletlen - szerzett szerencsés képesség segíti ahhoz a hőst, hogy bármit kér, az valósággá változzon. A kifogott mágikus halacska adja neki ezt az adományt, csak egy versikét kell elmondani „(Hoppáré hírével, pici hal kedvével….!”)  - és a kívánsága beteljesedik Rest Jankónak. A királylány is úgy lesz várandós, hogy Rest Miska megharagszik, s mintegy átokként kimondja rá ezt:„Hoppáré hírével, pici hal kedvével/ Hasadba gyerekkel!”. Rest Jankó igazi népmesei „antihős”, még a családjának és önmagának az utolsó epizódban kívánt palotát is azért kívánja magas fallal, hogy őt senki se zavarja, nyugdtan alhasson…  Lásd ITT

A mesetípus egyik variánsát animációs filmként is feldolgozták a Magyar népmesék c. sorozat egyik epizódjaként ITT

ITT nézhetik meg az epizódot, és hasonlíthatják össze a Rácz Anikóéval

Mesei nyelvezet, kapcsolattartás a közönséggel

Rácz Anikó gyakorlott mesemondó, már csak azért is, mert mint az egyik NépmesePont szakmai vezetője, mesemondója, gyakran találkozik a legkritikusabb közönséggel: a gyerekekkel.

Ez a gyakorlat, a nagyon ügyesen alkalmazott kapcsolattartás a közönséggel még a Folkstúdió felvételén is érződik, hitelessé teszi a mesemondását. Meséjét is egy kis képzeletbeli párbeszéddel kezdi (és az ismert mesekezdő formula egyedi variánsával folytatja):

„Hát hallottátok-e hírét Rest Jankónak? Nem...? Azt se tudjátok, kiféle-miféle volt? No, én akkor elmondom nektek, ne maradjatok tudatlanságba, mert szégyen a tudatlanság… No, hát hol vót, hol nem vót, a világ bal sarkába, egy kis fau szélén...”

Később is „kiszól”, megkérdezi vagy bevonja a nézőket, mint például: „Hát, nem enyhült meg a király haragja, elmondom nektek...”.

A népmese hagyományos stílusához hozzátartozik a képszerű, láttató szóhasználat,  a szinonimák,  szóképek, hasonlatok sokasága. Anikó is színesen, érzékletesen mesél:, például „” Nemcsak hogy rest, fekszik egész nap, de még úgy jár-kel az utcán is, mint hogyha a tej megaludna a szájában…”, „...kell, hogy legyen apja ennek a gyereknek, mer hát vetés nélkül nincs aratás...”„úgy sírt, mint  záporeső”...ami persze Szűcs Sándor  meséjének is az érdeme, de mesemondónk a bihari tájnyelv ízeit is megtartja, szép beszédét is érdemes figyelni. Munkája is erre ösztönzi, hiszen a Bodorka NépmesePontban az egyik kiemelkedő feladat „az anyanyelvi nevelés a népmesék által, így nagy szerepük van a nyelvi formuláknak, hangulatfestő szavaknak, a tájszavaknak a gyermekek szókincsbővítésben.”

Magyar népmese – európai népmesék

A nemzetközi mesetípus-katalógus az ATU 675-ös számon, a The Lazy Boy – fools wishes come true néven említi ezt a mesetípust, és ha valaki arra kíváncsi, más népek mesekincsében hogyan öltött formát ez a gondolat(sor), milyen variánsokban élt ez a mesetípus, annak ajánljuk angol nyelven a EZT a gyűjteményt.

Szűcs Sándor, Sárrét krónikása

Szűcs Sándor etnográfus, karcagi múzeumigazgató egy személyben gyűjtő, feldolgozó, adatközlő és közreadó is volt. Az általa még jól ismert sárréti falusi, tanyai és legfőképpen a pusztai életforma krónikása kívánt lenni, annak tárgyi és szellemi néprajzát megörökítendő. Híres könyve előszavában így fogalmazta meg törekvését: „Kis diák voltam még, amikor már tudatosan ápolt ismeretséget kötöttem a Sárrét, a Nagy-kunság meg a Hajdúság, vagyis az előttünk élők nyelvén együtt nevezve: a ’három föld’ népével. Vénséges sárréti pákászok, öreg számadók a Hortobágy ’mellyéki’ karámoknál, határszülötte nagy idejű kunsági tanyások még akkor hagyományuk örökébe fogadtak. S ez az örökbefogadás, fajtám szeretete, életre szólóan elkötelezett, hogy e pusztuló, idő árjától sodort örökség gondját hordozzam. Idestova két évtizede már, jegyzőkönyvvel, fényképezőgéppel, széltébe-hosszába barangolom ezt a tájat, faluját, városát, nagy kerek pusztáját, s leltárba igyekszem venni mindazt, amit értéknek tekint a néprajztudomány.” (Szűcs Sándor: Pusztai krónika Budapest, 1946.)

Aki a bihari  mesék gyűjtőjéről, kiadójáról, Szűcs Sándorról szeretne többet tudni, annak ajánljuk az OSZK szócikkét és az alábbi oldalt: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-241.html