Szénási Veronika, a tatabányai NépmesePont mesemondó munkatársa két olyan mesét hozott, amelyek egyfelől nagyon ismerősek – ugyanakkor most mégis meglepő fordulatok, motívumok hallatára fogjuk felkapni a fejünket, ha figyelmesen végighallgatjuk-végignézzük a FolkStúdió e heti vasárnapi meséjét.
A só és arany
Nem véletlenül ismerős számunkra ez a történet, hiszen A só, a három királylány meséje régi európai vándormotívumon alapuló novellamese.
E mesetípus nemzetközi típusszáma AaTh 923 (A só / Love like Salt) , legismertebb művészi feldolgozása pedig Shakespeare Lear király-a. Érdekesség, hogy Veronika első meséjének közvetlen forrása szlovák népmese, az eredetit 1942-ben a Garam (Hron) melletti Hel’pa községben jegyezték le. Pavol Dobšinský - folkorista, gyűjtő, evangélikus lelkész, író gyűjtötte – és talán átírta –, Jozef Rusnák-Bronda (1864-1945) mondta el, aki a szlovák mesemondás markáns figurája volt. Az ő hajdanán elmondott meséje az eredetmonda műfajával is érintkezik, mivel földöntúli lény (itt: a „kis ember”) segítségével táródik fel az emberi élet számára nélkülözhetetlen sóbánya (Veronika meséjében, az ő változatában csak annyi utal erre, hogy a bánya bejárata, a repedés a földben „nyitva is maradt”). Ez a mese más szlovák fantasztikus mesékkel együtt magyarul az Európa Kiadó Népek meséi sorozatban olvasható, az 1988-ban megjelent A harmatban fogant hajadon című könyvben.
Benedek Elek is feldolgozta a Só meséjét, és más magyar változatok mellett egy cigány variánst is említhetünk azok számára, akik szeretik összehasonlítani a különféle szövegváltozatokat, a kulturális, nyelvi különbségeket és egyezéseket „vadászva”. Berki János magyar - cigány mesemondónál az Úgy szeretlek, mint a sót c. meséjében a Lear király középkori eredete kapcsolódik össze A szépség és a szörny meséjével. Megjelent itt: Görög Veronika: A három út. Varsányi cigány mesék Berki Jánostól. Balassi Kiadó, Budapest, 2002.
Nem könnyű egy könyvben olvasott, szépirodalmi nyelven közölt, ráadásul más nyelvből fordított mesét átültetni élőszóba, de Veronika ügyesen átszínezte előadását sajátos nyelvjárásával, és falusi gyerekkorából származó elemekkel, hangulatokkal.
Az aranyszőrű bárány
Ezt a mesetípust, ezzel a címmel általában a következő cselekményvázlatra fűzik fel a mesemondók: Parasztlegény szolgálata vagy jócselekedete jutalmául aranyszőrű bárányt (kecskét, malacot, magától járó kocsit) kap. Szállásadó gazdájának leánya el akarja lopni, hozzáragad. A legény furulyájának szavára az aranyszőrű báránnyal együtt táncra perdül, s így folytatják vándorútjukat. Sorra hozzáragad még a leány viselkedésén felháborodott sütőasszony, pap és huszár. A király városába érnek, akinek leánya még sohasem nevetett. A különös társaság láttán elkacagja magát. Apja a legényhez adja feleségül. A lakodalomban az aranyszőrű bárányhoz ragadt táncolók is szétválnak (AaTh 571).
A jelen mesében viszont a királykisasszony maga változik - a gonosz mostohája varázslatára – aranyszőrű báránnyá, a juhászok megszeretik a „kisasszonyosan lépkedő” aranyszőrű bárányt, de egyszer „lenyírják a szőrét”, mire a király elűzi őket. Csak egy újabb, jószívű - és szép - juhászlegény gondoskodása miatt változhat vissza emberré.
Szénási Veronikáról
Szénási Veronika mesemondó, közművelődési szakember, a Tatabányai NépmesePont szakmai munkatársa. saját bemutatkozása, gondolatai a mesemondással kapcsolatban:
„A Felvidéken születtem, az egyetemi éveket leszámítva 2007-ig éltem otthon. Kisújfalu a szülőfalum és Kürt (édesanyám szülőfaluja) a Vág- Garam közén található, a tájnyelvét ma is beszélik az ott élők. Nagyon sok i hangot használunk, ebben hasonlít a hajdúsági tájnyelvre - és valóban, az én őseim is az 1700-as években költöztek Kisújfalura Debrecen környékéről. Mindannyian falusi parasztemberek voltak.
Kürtön az ördögös mesék, legendamesék a mai idősek emlékezetében még élnek. Én magam a mesemondást már úgy tanultam (a Hagyományok Háza Magyar népmese - hagyományos mesemondás tanfolyamán). Nagyon sokat segített nekem a tanfolyam abban, hogy a tájnyelvemet teljes egészében használni tudjam, merjem. Ma már, mikor otthon vagyok tudatosan figyelem minden érdekes szófordulatát a szóbeliségnek. A Tatabányai NépmesePontban van lehetőségem rendszeresen mesélni.
Szeretném a jókedvet és humort jobban belevinni még a mesékbe, szeretnék ebben is fejlődni.”
Előző mese-videója, Az örök íletre vágyó királyfi meséje a Hagyományok Háza Folkstúdiójában itt nézhető újra.