Tartalmi-szerkezeti variánsok
János meséjének forrása Benedek Elek, de a mesetípus, illetve a mese főmotívumai máshol is megtalálhatók.
János elmondásában például a varjúkirály az elvett teheneket kárpótolja, ezért adja végül a darálót. A mesetípus bizonyos változataiban a szegény legény viszont saját munkája, szolgálat fejében kapja a mágikus tárgyakat. Ilyen változat Nyakigláb, Máléháj, Csupaszáj címmel Illyés Gyula átirata (Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese. Móra Ferenc könyvkiadó, Budapest, 1974)
Illyés Gyula meséit olvasta és továbbmesélte egy vajdasági, al-dunai székely mesemondó, megjelent azonos címmel: Nyakigláb, Máléháj, Csupaszáj. (Beszédes Valéria: Szőcs Boldizsár meséi. Gyűjtötte, válogatta és a tanulmányt írta Beszédes Valéria. Hagyományok Háza, Budapest, 2004.)
Az ATU 563 sok esetben a félignyúzott bakkecske-típussal kombinálódik, ezzel a címmel: Terülj, terülj asztalkám, adj aranyat csacsikám, ki a zsákból botocskám!
Az ilyen szövegeket visszavezethetjük a Grimm-gyűjtésre, melynek egy érdekes, a régies német nyelvhasználatot magyarul visszaadó fordítása ezen a címen olvasható: Terüljasztalka, Aranyszamár és Bújjkibunkó. Itt A félignyúzott bakkecske meséjébe szó szerint beékelődik a Terülj, terül, asztalkám-történet. Adamik Lajos és Marton László újrafordítása ebben a kötetben olvasható: Jacob és Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék. Magvető, Budapest, 1989.
E mesetípusok fő motívuma, a varázserejű tárgy(ak) adományozása, elvesztése, visszaszerzése még legendamesével is keveredhet, Vasárnapi mese-sorozatunkban ilyen volt a Szegény testvér, gazdag testvér, Sándor Ildikó adventi meséje.
Az írott források, az említett, ismert meseváltozatok és János sok év alatt sajátjává csiszolt meséje között számos apró különbséget fedezhetünk föl.
A legtöbb a szókincs, szóhasználat területén adódik természetesen. Néhány példa: a szokványos gulyáshús, szalonna, cipó stb. helyett például János jellegzetes nevű pásztorételt lop a mesébe, amikor tábortűz mellett ülnek a csikósok, megvendégelik a szegény embert: “Na gyüjjék, üljön csak ide. Itt van ez a finom slambuc, amit főzünk, ezt kóstolja meg!” Benedek Eleknél sódaráló, Bukovics Jánosnál kicsi malmocska az, amit a csikósok vagy kondások tanács alapján a szegény ember a varjúkirálytól elkér, és ami a későbbi szerencséjét megalapozza.
Kisebb szerkezeti változtatások is előfordulnak, ilyen például, hogy Benedek Eleknél a szegény ember rögtön megy a varjúkirály várába, amint a varjúkatonák megették a teheneit. „A varjak aztán elrepültek, de a szegény ember nem ment haza ökör nélkül, hanem indult a varjak után.”
Bukovics János viszont jól kiszínezett jelenetben először hazavezeti a szegény embert, részletezi civódását a feleségével:
„Fogta az öreg azt a kicsi szekerét, oszt hazahúzta. Mikor hazaér, aszongya a felesége:
- Hát a két ökröcske?
- Eladtam.
- Hát eladta? Hát hol van a pénz?
- Hát majd még el kell mennem érte.
- Hát mért, kinek adta el kend?
- Hát a varjúkirálynak.
- A varjúkirálynak? Hát én még olyat nem is hallottam.
- Hát pedig a varjúkirály megígérte, hogy ad érte két zsák aranyat. Vegyél elő valami rendesebb ruhát, mert ilyen ruhában nem mehetek egy király elébe!
- Elmegy kend a jó dolgára…!” stb.
Közismert és egyéni formulák A varjúkirály-ban
A népmesére jellemző az állandósult szókapcsolatok, formulák, sztereotípiák használata, János is él ezekkel a stíluseszközökkel, és vérbeli mesemondó módjára hol megtartja a formulákat, hol sajátosan megváltoztatja.
„Valamikor régen…” kezdi János a mesét, de nem azonnal folytatja a közismert módon, hanem mesei keretként elmondja, hogy honnan tanulta, kitől, és az milyen nem mindennapi módon „szerezte” a mesét: „Valamikor régen, mikor ott ültünk az öregapámmal a gangon, oszt ott mesélgetett az öreg…” az öregapja „a szomszéd fekete tehene füléből húzta elő a mesét, amit elmondok ma nektek. Hát hol volt, hol nem volt...” stb.
A mesekezdő formulához hasonlóan a befejezés is sajátos, a mese forrására, saját nagyapjára hivatkozó: „Éltek boldogan, a mai napig is...Hogy mi vót azután, azt én mán nem tudom, mer’ a papa nem mondta el...”
Hallhatunk még János élénk, sok gesztust használó, érzékletes előadásában többek között népmesei szólást (https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-2143.html): “Annyi gyereke volt, mint a rosta lika, még eggyel több.” és mesei varázsigéket is: „Terülj, terülj, darálócskám!”, „Üssed, üssed, botocskám!”