Kedves István!
28 éves ismeretségünk, a Néprajzi Múzeumban, majd a Hagyományok Házában folytatott közös munkálkodásunk legnehezebb feladata elé állítottál. Mennyivel egyszerűbb volt kiállítások sorának létrehozásában, a fazekas szakági pályázatok és rendezvények tervezésében, megvalósításában – sokszor egymást inspirálva – együtt tevékenykedni. Tari Jánossal, Angyal Zsuzsával a Fazekasság 1–3 filmek (1999) elkészítése során használható zenei ötleteim, javaslatom nyomán bezsebelni elismerő hümmentésedet, és a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Tanácsadó Testületét (2008–2020) közösen vezetni. Számomra a Te véleményed mindig is sokat jelentett, mert ismertem és tiszteltem azt a szakértelmet, amit a fazekasság, népi iparművészet, néprajz terén képviseltél, hogy gyakorlatban és elméletben is az egyik legnagyobb szaktekintélye voltál és leszel az európai fazekasságnak. A Kárpát-medence fazekaskultúrájáról, népművészetéről, és kortárs népi iparművészetéről kiadott könyveid (11 kötet), folyóiratokban közölt tanulmányaid (49 publikáció), a megszámlálhatatlan önállóan és másokkal együtt rendezett kiállítás (múzeumok, Országos Népművészeti Kiállítások, Cinkotai Tájház, stb.) munkásságod megkerülhetetlen és példaadó eredményei.
Csak csodálni lehetett azt a sziszifuszi erőfeszítést, amit a Néprajzi Múzeum Fazekasgyűjteménye revíziója alatt vittél végbe (közel 22.000 db tárgy revíziója öt-hat év alatt!). Eközben feleségeddel megalapítottad a Dr. Kresz Mária Alapítványt és Fazekasközpontot, mert érzékelted az országos fazekasképzés esetlegességét és hanyatlását. Élményszámba mentek a kiállításokat megnyitó beszédeid–kiselőadásaid, ahol soha nem láttam a kezedben papirost, mindig tűpontosan fogalmaztad meg a lényeget, és a kritikai észrevételeidet sem rejtetted véka alá.
Együtt létrehozott és megtartott, egymásra épülő előadásaink (Csákvár, Pomáz, Békéscsaba) minden percét élveztem. Nem felejtem azokat a közös szállodai szobákban töltött (Zalaegerszeg, Békéscsaba, Berettyóújfalu, stb.), éjszakába nyúló beszélgetéseinket sem, amelyek során többek között pusztuló világunk megváltásáról elmélkedtünk. Felejthetetlenek maradnak közös útjaink, ahol a zenéről, népzenéről, a legendás „Syrius zenekarról Az Ördög Álarcosbáljáról” a megmentett felvételekről beszélgettünk órákon át, és nem maradhattak el a Jethro Tull együttes budapesti koncertjeiről készült, kölcsönösen kicserélt kalózfelvételeink megvitatásai sem.
Nem felejtem a közös muzsikálásokat a Fő utcában és Csókakőn, ahol basszusgitárral, vagy éppen dobbal kísérted muzsikámat.
Innen is tudatom Veled, hogy a családi ünnepeinken már-már hagyományosan a Tőletek kapott étkészletet használjuk – abból fogyasztottuk el 10 nappal ezelőtt is a töltött káposztát –, mert abból a készletből esik jól az étel. A sok tragédiával és veszteséggel terhelt 2020-as év utolsó előtti napján egy másik gyertya is az asztalunkra került, amit nagy szomorúsággal, Rád emlékezve gyújtottam meg.
Csupor István (1952–2020) néprajzkutató PhD, fazekas, szakíró, a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület elnöke
Szabó Zoltán
Budapest, 2021. január 4.
