Búc­sú Csupor Istvántól

Kedves István!

 

28 éves ismeretségünk, a Néprajzi Múzeumban, majd a Hagyományok Házában folytatott közös munkálkodásunk legnehezebb feladata elé állítottál. Mennyivel egyszerűbb volt kiállítások sorának létrehozásában, a fazekas szakági pályázatok és rendezvények tervezésében, megvalósításában – sokszor egymást inspirálva – együtt tevékenykedni. Tari Jánossal, Angyal Zsuzsával a Fazekasság 1–3 filmek (1999) elkészítése során használható zenei ötleteim, javaslatom nyomán bezsebelni elismerő hümmentésedet, és a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Tanácsadó Testületét (2008–2020) közösen vezetni.  Számomra a Te véleményed mindig is sokat jelentett, mert ismertem és tiszteltem azt a szakértelmet, amit a fazekasság, népi iparművészet, néprajz terén képviseltél, hogy gyakorlatban és elméletben is az egyik legnagyobb szaktekintélye voltál és leszel az európai fazekasságnak. A Kárpát-medence fazekaskultúrájáról, népművészetéről, és kortárs népi iparművészetéről kiadott könyveid (11 kötet), folyóiratokban közölt tanulmányaid (49 publikáció), a megszámlálhatatlan önállóan és másokkal együtt rendezett kiállítás (múzeumok, Országos Népművészeti Kiállítások, Cinkotai Tájház, stb.) munkásságod megkerülhetetlen és példaadó eredményei.

Csak csodálni lehetett azt a sziszifuszi erőfeszítést, amit a Néprajzi Múzeum Fazekasgyűjteménye revíziója alatt vittél végbe (közel 22.000 db tárgy revíziója öt-hat év alatt!). Eközben feleségeddel megalapítottad a Dr. Kresz Mária Alapítványt és Fazekasközpontot, mert érzékelted az országos fazekasképzés esetlegességét és hanyatlását. Élményszámba mentek a kiállításokat megnyitó beszédeid–kiselőadásaid, ahol soha nem láttam a kezedben papirost, mindig tűpontosan fogalmaztad meg a lényeget, és a kritikai észrevételeidet sem rejtetted véka alá.

Együtt létrehozott és megtartott, egymásra épülő előadásaink (Csákvár, Pomáz, Békéscsaba) minden percét élveztem. Nem felejtem azokat a közös szállodai szobákban töltött (Zalaegerszeg, Békéscsaba, Berettyóújfalu, stb.), éjszakába nyúló beszélgetéseinket sem, amelyek során többek között pusztuló világunk megváltásáról elmélkedtünk. Felejthetetlenek maradnak közös útjaink, ahol a zenéről, népzenéről, a legendás „Syrius zenekarról Az Ördög Álarcosbáljáról” a megmentett felvételekről beszélgettünk órákon át, és nem maradhattak el a Jethro Tull együttes budapesti koncertjeiről készült, kölcsönösen kicserélt kalózfelvételeink megvitatásai sem.

Csupor - Szabó

Nem felejtem a közös muzsikálásokat a Fő utcában és Csókakőn, ahol basszusgitárral, vagy éppen dobbal kísérted muzsikámat.

Innen is tudatom Veled, hogy a családi ünnepeinken már-már hagyományosan a Tőletek kapott étkészletet használjuk – abból fogyasztottuk el 10 nappal ezelőtt is a töltött káposztát –, mert abból a készletből esik jól az étel. A sok tragédiával és veszteséggel terhelt 2020-as év utolsó előtti napján egy másik gyertya is az asztalunkra került, amit nagy szomorúsággal, Rád emlékezve gyújtottam meg. 

 

Csupor István (1952–2020) néprajzkutató PhD, fazekas, szakíró, a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület elnöke

 

Szabó Zoltán                                                                                 

Budapest, 2021. január 4.

Interested in other programmes?

Subscribe to our newsletter and be the first to hear about our events and training.