De­cem­ber 4.

Borbála nap

 

A mai nap a hagyományban a Kisázsiában élt és keresztény hitéért megkínzott, majd lefejezett Szent Borbála emlékünnepe. Borbálát pálmaággal, toronnyal, kehellyel, könyvvel szokták ábrázolni, nemcsak a tüzérek, ágyú- és harangöntők, várak, erődök védőszentje, de a bányászoké is, akik leszállás előtt ezt imádkozták:

„Imádkozzunk Szent Borbála tiszteletére, hogy minket a tűztől, víztől és hirtelen haláltól megoltalmazzon, és halálunk óráján Krisztus vérével megváltott nagy szentségben részesülhessünk.”

Borbála-nap hiedelmei és szokásai sok tekintetben rokonok Luca napéhoz (december 13.), de a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Jellemzőek erre a napra is a női munkatilalmak. Nem szabad varrni, mert bevarrnánk vele a tyúkok fenekét. Nem szabad söpörni, mert elsepernénk a szerencsét. Az ajándékozás, kölcsönzés is elvinné a szerencsét a háztól.

Szent Katalinnal együtt a hajadon lányok pártfogója: Borbála napjának vidékenként megnyilatkozó hagyománya a borbálaág vágása. A lányok e napon cseresznye- vagy orgonaágat törnek, vízbe helyezik, s ha kizöldül, azt sejthetik, hogy hamarosan férjhez mennek. A zöld ág a folyton megújuló élet jelképe, ám vallásos tartalma is van: az ártatlanság, szüzesség, a kegyelmi állapot jelképe.

Nemcsak férjjóslást, de termésjóslást is jelenthetett az ág kivirágzása: a gyümölcsfákról lemetszett ágat melegbe helyezték, s ha az karácsonyra zöldellni kezdett, jó termést jósolt a következő évre.

A vértanú szűz, Borbála alakja évszázadokon át nyújtott vigaszt és reményt hívők millióinak. Borbála a jó halálnak egyik legtiszteltebb középkori védőszentje, ahogy a tegnapi kalendáriumi ablak imádságában is elhangzott: „Ki elmondja, hamarlik az ő halála, hamarabbról hamarább” – azaz: nem fog sokat szenvedni mikor magához szólítja majd az Úr.

Egy másik moldvai csángó faluban, Klézsében pedig így mondták:

Szent Borbála az égbe

Könyékig van vérbe.

Arany haja leeresztve

Vasrudakkal lecsíptetve.

Ki ezt elmondja egy nap háromszor: a kis körme se lesz bűnbe.

 

Megnézem a kalendárium többi ablakát is

Mú­ze­u­mok Éj­sza­ká­ja a Ha­gyo­má­nyok Há­zá­ban

Az idén is megnyitja kapuit a Hagyományok Háza a Múzeumok Éjszakáján, ahol a múlt élménnyé válik, és a hagyomány új értelmet nyer. A Budai Vígadó épülete a padlásától a pincéjéig bebarangolhatóvá válik, az izgalmas házbejárást a Hagyományok Háza vezetői tartják. Akit inkább a kézművesség világa vonz, kipróbálhatja magát tésztagyúrásban vagy közösségi nemezelésben, míg az interaktív tárlatok az érzékszervek bevonásával kalauzolnak el a népi mesterségek világába. A hagyományos népzenei koncerten és táncházon felül a Magyar Állami Népi Együttes előadása - egy különleges divatbemutató - várja felejthetetlen pillanatokkal a zenei programok kedvelőit.

Meg­nyílt a Mint a for­rás­víz cí­mű ju­bi­le­u­mi ki­ál­lí­tás

A magyar néptáncművészet egyik legmeghatározóbb intézménye, a Magyar Állami Népi Együttes fennállásának 75. évfordulóját ünnepli. A jubileum alkalmából különleges, nagyszabású kiállítás nyílt Mint a forrásvíz - 75 éves a Magyar Állami Népi Együttes címmel a Hagyományok Háza épületében.

Sebő Fe­renc em­lé­ke­ze­te

„Sebő nem csak népzenéről beszélt, és táncokról. Hanem arról is, hogyan vihető át egy kulturális misszió – a Bartók és Kodály nemzedéke által kijelölt program – birodalmakon, háborúkon, vészkorszakon, diktatúrákon, konszolidációkon, rendszerváltásokon és piaci korszakokon, úgy, hogy közben hűséges maradjon ahhoz, amiért létrejött.” dr. Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatójának írása.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!