Sza­bó An­na Ale­xand­ra: Szí­nes fo­na­tok Bu­da­pest­től Bog­ácsig

Nem hivatásos alkotó
Budapest

 

A magyarországi tárgyi néprajz tanulmányozását csak nemrég kezdtem el, és nagyon izgalmasnak találom a magyarországi kézműves hagyományokat. Amikor megláttam, hogy pályázatot hirdetett a Hagyományok Háza, éppen csak olvasgattam az oldalt. Nagyon megörültem neki, hiszen pont el akartam kezdeni egy újabb szőttest. Kezembe keveredett Lengyel Györgyi Néprajzi kézimunkák című könyve úgy hat évvel ezelőtt, és nagy becsben tartva őriztem a könyvespolcon. Két hónapja leszedtem, hogy inspirálódjak és a könyv borítóképe ismét teljesen elvarázsolt. A borítóképen a „bogácsi párna” látható. Engem ez inspirált a szőttesem kapcsán. A könyvben így elemzik ezt a csodás alkotást: Hullámvonalas inda fogja közre a nagy rózsákat. A virágok mellé rozmaringágas matyórózsák, láncöltéssel kivarrt, kedvesen megformált madárkák kerültek. Bogács Mezőkövesdtől 11 km-re északra található.

szaboanna

Az egyik legrégebbi hímzésfajta az országban, ami nagyjából 200 éves múltra tekint vissza. A motívumvilág tekintetében a leginkább jellemzők rá a szívrózsa, a cserfarózsa, a cipe (vagy cipő), a madarak, a matyórózsa, a bimbók, a körök és a macskafark. A matyó hímzés Mezőkövesd, Szentistván és Tard térségében terjedt el. A hímzésekhez rendszerint fekete klott vagy fehér vászonanyagot, gyapjú- és gyöngyfonalat használtak. Hajdan lepedőszélre és ingujjra varrták a motívumokat, méghozzá rendkívül gazdag színhasználattal, ezáltal piros, zöld, sárga, kék, fekete és lila színekkel, valamint ezek halványabb és élénkebb árnyalataival.

Ugyan kezdő vagyok a szövés terén, de szerencsére karantén alatt volt időm alkotni és átgondolni ezt az alkotást. A bogácsi párna színeire fókuszáltam majd beszereztem az ugyanolyan színű fésült gyapjúfonalakat és elkezdtem a stílusomhoz közel álló fali szőttest. Arra gondoltam, hogy ugyanolyan arányban igyekszem visszaadni a színeket mint az inspirációul szolgáló bogácsi párnán található. Gyapjúfonalakat szeretek használni leginkább. Ha nevet kellene adnom alkotásomnak, talán azt mondanám: „Színes fonatok Budapesttől – Bogácsig”.

Nagyon nagy öröm volt az alkotás minden pillanata.

Szeretek szőni, és remélem, ez látszik az alkotásomból.

 

<< Vissza a többi pályázathoz

 

Ti­ze­dik al­ka­lom­mal ad­ták át a Hal­mos Bé­la-dí­ja­kat

A nemzeti összetartozás napján, Halmos Béla születésnapján tizedik alkalommal adták át a Hagyományok Háza színháztermében a róla elnevezett vándordíjat és emlékérmet. Az idei évben a Halmos Béla-díjat Pusko Márton hegedűs nyerte el, míg a Halmos Béla emlékérmet Szűcs Sándor népzenész, közösségszervező vehette át. A rendezvény a Hagyományok Háza, a Hagyományok Háza Baráti Köre és a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában működő Halmos Béla Programiroda közös szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Ta­nul­ha­tó ha­gyo­mány, él­he­tő hi­va­tás

Napjainkban, amikor a hagyományos tudás átadásának természetes útjai – a családi tradíciók, közösségi minták és élő példák – visszaszorulóban vannak, különösen fontos téma, hogy miként örökíthetők tovább a kézművesség, a népi előadóművészet és a népművészet értékei.

Meg­je­lent a Hor­go­si nép­da­lok

A Virágos kert a horgosi nagytemplom című kiadvány Horgos és a hozzá tartozó Királyhalom (Bački Vinogradi) magyar közösségeinek népdalhagyományát mutatja be. A szerzők, Németh István és Juhász Gyula a tudományos alaposságot, a forráskritikát és a közösségi hagyománytiszteletet példás egyensúlyban érvényesítették munkájukban. 

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!