Népi iparművész
Azt gondolom, az alkotás az életben tartóm. Persze a gyerekeim mellett. Most, hogy mindhárom újra folyamatosan itthon van, visszarepülhettem egy kicsit azokba az időkbe, amikor még kicsik voltak. Újra anyuka főszerepet kaptam, de hogy ne csak a home school konyhai alkalmazottjának érezzem magam, minden nap el kell vonulnom a műhelyembe egy kicsit alkotni. Szerencsés lehetek, hogy itthon van a műhelyem, bár a home office és háztartás összehangolása soha nem volt könnyű feladat.
A megváltozott helyzetben a sok halogatott munka befejezése után újult erővel és lelkesedéssel újra nekiállhattam pályázatra alkotni. Pályázatra alkotni más, mint csak úgy magunknak, hiszen valamilyen kritériumnak meg kell felelni. Ennél a pályázatnál viszont úgy éreztem, szabadabb lehetek. Elhatároztam, hogy olyan ruhadarabot fogok nemezelni, amit bárhová fel lehet venni, akár egy farmerhez is hordható. Ruhának indult, fölső lett belőle. Készült hozzá egy táska is. Ezt a fazont már készítettem a baranyaszilágyi bőrrátéttel, de más színkombinációban. Most egy modernebb, tavasziasabb színvariációt képzeltem el, és persze csak az itthon lévő anyagokból dolgoztam. A fölsőre is ugyanaz az életfa motívum került.