Nem hivatásos alkotó
6 évvel ezelőtt csatlakoztam egy felnőtt néptánccsoporthoz, ott ismerkedtem meg több népművészeti ággal; egy táncos társam vezetett be a gyöngyfűzés kezdeti rejtelmeibe. Onnantól fogva autodidakta módon, saját hibáimból tanulva fejlesztettem ki saját technikámat. Nem számoltam soha, hogy hány darab nyaklánc született a kezeim között (hölgy társaim nagy örömére), de ez volt a legjobb útja anna, hogy megtaláljam a nekem legjobban tetsző formákat, anyagokat. Az ukrán népi kultúra fogott meg a leginkább, ezen belül is a nyakláncok formája.
Ukrajna-szerte mindenhol népszerűek a kásagyöngyből fűzött ékszerek, viszont az üveggyöngy nyakékek viselése a leggazdagabbak kiváltsága volt. Az általam fűzött nyakláncot saját ízlésemre formáltam, de megmaradva a hagyományoknál: kása gyöngyöt használtam üveggyönggyel kombinálva. A legnagyobb kihívást a fényképezés jelentette, hogy vissza tudjam adni a bordó kásagyöngy kicsit lilás beütését, és az üveggyöngyök csillogását.
A belefektetett kb. 4 óra munka azt hiszem, megérte. Számomra mindenképp, mert hasznosan töltöttem az időmet, és pozitív energiával tölt fel egy egy hasonló alkotás közbeni idő. Vár még egy doboznyi megvásárolt gyöngy, hogy életre keltsem őket!
