Hivatásos alkotó
Semmi sem szabott gátat a közösségileg végzett alkotófolyamatoknak, melyben, Istennek hála, havonta egy hétvégén keresztül részem volt. A bútorfestő csoport tagjaként természetes módon prioritást nyertek a közösen vállalt nagyobb projektek kivitelezése, amik rengeteg örömet és feltöltődést jelentettek számomra.
A saját ötletek kibontakoztatására és az időigényes tervezések papírra vetésére nehezen tudtam hosszabb időket elkülöníteni a többi munka, közösségi és családi élet mellett, így igen lassan jutottam el egy-egy régi tervem kifuttatásához.
Már régóta dolgozott bennem, hogy szeretnék a hódmezővásárhelyi tájházban és a Tornyai János Múzeumban látott (1700-as és 1800-as években díszített) gyönyörű tárgyak jellegzetes szín és motívumvilágát követve alkotni. A bútorok formavilága, díszítése, valamint az utóbbiban gyakran megmutatkozó finom vonalvezetés első látásra teljesen elvarázsolt, és mély benyomást tett rám. A gyűjtés hétvégéjén a legapróbb részletekig fotóztam a kiállított tárgyakat, hogy később minél hűebben jeleníthessem meg ezt a tájegységet a saját munkáimon.
Így, amikor a karantén időszak beállt, és felszabadult több időm, elővettem az otthon tárolt natúr táblácskákat, valamint tanulmányutam során készített sok-sok fényképét - melyek még a népi bútorfestő akkreditált képzés záró dolgozatának megírásához készítettem az előbbiekben említett helyszíneken. Egy-két napig a szabadidőmben csak a képeket nézegettem és feljegyzéseket, rajzokat készítettem a motívumokról - ez még később több bútor tervezésénél jó szolgálatot fog tenni -, majd elkészítettem egy méretarányos tervrajzot a tábláról, ahogy azt Ament Éva oktatónk is kérte mindig tőlünk.
Végül mivel közeledett az anyák napja drága Anyósomnak és Édesanyámnak is készítettem egy-egy köszöntő táblát, amik átadás követően azonnal ki is kerültek a bejárathoz. Nagy öröm volt látni, hogy mindkettőjük tetszését elnyerte.
Én pedig folytatom a tervezést (és tanulást), mert úgy érzem, ez egy gyönyörű és hosszú út kezdete.