Mo­so­nyi Éva: Ré­gi­ből újat

Avagy nagyszüleim évtizedek óta szekrényben pihenő hímzéseinek és vásznainak újragondolása, új tárgyak létrehozása
Nem hivatásos alkotó

 

Kinek a szekrényében ne lennének olyan kézimunkák, terítők, ruhaanyagok, fonalak, amikhez évek- évtizedek óta nem nyúlt hozzá? Kidobni nem akarjuk, mert az még jó lesz valamire, és nem is vinne rá lélek, hogy a dédimama hímzett terítőjétől megváljunk, akkor sem, ha sosem terítjük már az asztalra. Most végre a karantén alatt volt idő ezeket a textileket átnézni, és azon töprengeni, hogyan születhetnének újjá, és válhatnának aktív szereplőjévé mindennapjainknak vagy ünnepeinknek.

Arra is rávilágított ez a vészhelyzet szerte a világban, hogy nem kell mindig a régit kidobni és újat venni, csinálni, hanem lehet és kell is (!) a termékeket újrahasznosítani, a környezeti szennyezést csökkenteni, és ezzel is hozzájárulni a környezetvédelemhez, a fenntartható fejlődéshez. Ráléptem hát erre az útra.

mosonyi

Mivel a boltok zárva voltak, abból kellett gazdálkodni, ami otthon volt: régi hímzett terítők, lepedők, maradék anyagok, a nagyi csipkés és fonalas doboza, valamint levendulavirág, csuhé. És reméltem, hogy fel tudom avatni a családtól nemrég kapott első varrógépemet (most, majdnem 60 évesen).

Mikor a konyha átalakult raktárrá-szabó-varró-újrahasznosító-műhellyé, az első könnycseppek és nosztalgikusemlékezések után jöttek sorban az ötletek. A nagymama kékfestő anyagából legyen levendulazsák, amire a dédi viseletének a kicsi darab csipkéje kerüljön. Aztán következtek a régi karácsonyi keresztszemes terítők, amiket 30-40 évvel ezelőtt használtunk, a csipkék és horgolások. Akkor ezekből legyenek a karácsonyi ajándékok csomagolásához zsákok. Külön kihívás volt a csuhé masni készítése, ami az adott kis zsákokhoz készült. És mivel még mindig volt idő, alapanyag, hát saját magam terveztem adventi zsákokhoz keresztszemes mintákat. Életemben először számítógépen.

A családunknak ezentúl nem kell venni csomagolópapírt, hanem ezekbe a zsákokba tudjuk tenni az ajándékokat. Nem kívánom, hogy hosszú legyen még a vészhelyzet, de a szekrény aljában levő, évtizedekkel ezelőtt (több ezer munkaórában készült) „nyersanyagok” még rengeteg új tárgy létrehozására adnak lehetőséget. Így hát ez a pár hét egy másfajta gondolkodás kezdete volt, ami nagyon sok személyes emléket felelevenített, és minden elkészült darabnak történetet adott.

 

<< Vissza a többi pályázathoz

Ün­ne­pé­lye­sen meg­nyi­tot­tuk az új éva­dot

A Hagyományok Háza 2025/2026-os évada a magyar népi kultúra sokszínűségét és kortárs értelmezésének keresztmetszetét nyújtja: színpadi táncos és zenés produkciók, tudományos és ismeretterjesztő előadások, múzeumi tárlatok, valamint a rendszeresen visszatérő táncházak gazdag kínálata jellemzi az intézményt. 

Nagy­sza­bá­sú di­vat­be­mu­ta­tó

A Hagyományok Háza idén ismét meghirdette országos tervező pályázatát „Kis fekete” címmel, célul tűzve, hogy a magyar népi hagyományok gazdag motívum- és formai kincse a kortárs divat nyelvén is megszólaljon. A pályázatra beérkezett legjobb alkotásokat a nagyközönség október 11-én, szombaton, 17 órától tekintheti meg egy látványos, immerzív divatbemutató keretében Budapesten, a Hagyományok Házában.

Em­lé­ke­im Var­gyas La­jos­ról

Dr. Pávai István írását lehet olvasni a Hagyományok Háza Blogban Vargyas Lajosról, Széchenyi-, Erkel Ferenc-, Magyar Örökség- és Prima Primissima-díjas népzenekutató, néprajztudósról, emléktáblájának egykori lakóházának falára kerülése kapcsán.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!