Mo­so­nyi Éva: Ré­gi­ből újat

Avagy nagyszüleim évtizedek óta szekrényben pihenő hímzéseinek és vásznainak újragondolása, új tárgyak létrehozása
Nem hivatásos alkotó

 

Kinek a szekrényében ne lennének olyan kézimunkák, terítők, ruhaanyagok, fonalak, amikhez évek- évtizedek óta nem nyúlt hozzá? Kidobni nem akarjuk, mert az még jó lesz valamire, és nem is vinne rá lélek, hogy a dédimama hímzett terítőjétől megváljunk, akkor sem, ha sosem terítjük már az asztalra. Most végre a karantén alatt volt idő ezeket a textileket átnézni, és azon töprengeni, hogyan születhetnének újjá, és válhatnának aktív szereplőjévé mindennapjainknak vagy ünnepeinknek.

Arra is rávilágított ez a vészhelyzet szerte a világban, hogy nem kell mindig a régit kidobni és újat venni, csinálni, hanem lehet és kell is (!) a termékeket újrahasznosítani, a környezeti szennyezést csökkenteni, és ezzel is hozzájárulni a környezetvédelemhez, a fenntartható fejlődéshez. Ráléptem hát erre az útra.

mosonyi

Mivel a boltok zárva voltak, abból kellett gazdálkodni, ami otthon volt: régi hímzett terítők, lepedők, maradék anyagok, a nagyi csipkés és fonalas doboza, valamint levendulavirág, csuhé. És reméltem, hogy fel tudom avatni a családtól nemrég kapott első varrógépemet (most, majdnem 60 évesen).

Mikor a konyha átalakult raktárrá-szabó-varró-újrahasznosító-műhellyé, az első könnycseppek és nosztalgikusemlékezések után jöttek sorban az ötletek. A nagymama kékfestő anyagából legyen levendulazsák, amire a dédi viseletének a kicsi darab csipkéje kerüljön. Aztán következtek a régi karácsonyi keresztszemes terítők, amiket 30-40 évvel ezelőtt használtunk, a csipkék és horgolások. Akkor ezekből legyenek a karácsonyi ajándékok csomagolásához zsákok. Külön kihívás volt a csuhé masni készítése, ami az adott kis zsákokhoz készült. És mivel még mindig volt idő, alapanyag, hát saját magam terveztem adventi zsákokhoz keresztszemes mintákat. Életemben először számítógépen.

A családunknak ezentúl nem kell venni csomagolópapírt, hanem ezekbe a zsákokba tudjuk tenni az ajándékokat. Nem kívánom, hogy hosszú legyen még a vészhelyzet, de a szekrény aljában levő, évtizedekkel ezelőtt (több ezer munkaórában készült) „nyersanyagok” még rengeteg új tárgy létrehozására adnak lehetőséget. Így hát ez a pár hét egy másfajta gondolkodás kezdete volt, ami nagyon sok személyes emléket felelevenített, és minden elkészült darabnak történetet adott.

 

<< Vissza a többi pályázathoz

Ke­le­men Lász­ló Kos­suth-dí­jas

Kelemen László zeneszerző, folklorista, a Hagyományok Háza alapítója és címzetes főigazgatója a mai napon a nemzeti ünnep alkalmából a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetést, Kossuth-díjat vehetett át a hagyományos paraszti kultúra megőrzéséért, terjesztéséért kifejtett sok évtizedes művészi, tudományos és szervezési munkájának elismeréseként.

Le­gen­dás öl­tö­zé­kek: Re­gő­czy Krisz­ti­na kűr­ru­há­ja

A Hagyományok Háza – Magyar Népi Iparművészeti Múzeum legújabb tárlata, a Folk Fashion – Divat a folklór a népművészet és a divat időtálló kapcsolatára hívja fel a figyelmet. A kiállítás egyik különlegességeként Regőczy Krisztina olimpiai ezüstérmes, világbajnok műkorcsolyázó matyómintás övvel díszített kűrruhája is megtekinthető, amit 1976-ban viselt az olimpián, amelynek műsorán akkor szerepelt először a jégtánc.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!