Mi­ha­ela Bor­tos: Tás­kák pénz­tár­cá­val

Nem hivatásos alkotó
Pusztina

 

Bortos Mihaela, két gyermekes anyuka vagyok, Pusztinán születtem, és itt élek 40 éve. Szövéssel foglalkozom, hobbiként csinálok táskákat, tarisznyákat, kisebb tárgyakat.

Pár éve ismerkedtem meg a pusztinai Magyar Ház programjaival és a hagyományőrző csoporttal, amelynek tagja vagyok. E programok keretén belül volt alkalmam megismerkedni a régi pusztinai énekekkel és táncokkal.

Kora gyermekkorom óta szívesen hordom a csángó viseletet. Még ismerek a faluban olyan asszonyokat, akik szövik a katrincár, a bernyécet.

mihaela

2016 áprilisában ismerkedtem meg a Székesfehérvári Kézműves Egyesület tagjaival, köztük dr. Gulyás Antalnéval (Ági nénivel), aki beavatott engem a szövés rejtelmeibe. Igaz, ezt már gyermekkoromban megtanultam édesanyámtól, csak már rég nem foglalkoztam vele. Ági néni javaslatára kezdtem dolgozni a kis szövőkereten. Megtetszett ez a munka, megbátorodtam. Beláttam, hogy a szövés manapság sem felesleges, hogy már nem csak azt kell csinálni, mint régen, hogy meg kell őrizni. Az utóbbi időben figyelmem még jobban a falunkban élő népi hagyományok felé fordult, amit nem is csak hagyománynak érzek, hanem a mi közös életünknek. Fontosnak tartom ezek megőrzését és átadását gyermekeinknek, a fiataloknak, hogy majd ők is továbbvigyék értékeinket. Arra törekszem, hogy felgyűjtsem a pusztinai motívumokat, azokat úgy alkalmazhassam, hogy ma is használhatók legyenek a kézi szövéssel készült tárgyainkon. Fontos, hogy megfeleljenek a hagyományoknak és egyben megfeleljenek a mai, modern kor követelményeinek is.

További tervem, hogy a gyapjúszövés lehetőségeit kibővítsem. Van más szövőszékem, szövök édesanyám és anyósom mellett, és megtanulom a vászonszövés rejtelmeit is, hogy a mi vászon mintáinkat is tudjam szőni. Úgy döntöttem, folytatom, és megpróbálok olyan tárgyakat szőni, amelyek különböző csángó mintákat tartalmaznak. A tarisznyákat a régi formában még ma is hordják az idősebb asszonyok, ha kimennek az udvarból.

E nehéz időszakban, amikor el vagyunk zárva a külvilágtól, nekem sokat segített, hogy szőhettem, így hasznosan teltek a napjaim és örül a lelkem, hogy valami szépet alkothattam.

 

<< Vissza a többi pályázathoz

Ti­ze­dik al­ka­lom­mal ad­ták át a Hal­mos Bé­la-dí­ja­kat

A nemzeti összetartozás napján, Halmos Béla születésnapján tizedik alkalommal adták át a Hagyományok Háza színháztermében a róla elnevezett vándordíjat és emlékérmet. Az idei évben a Halmos Béla-díjat Pusko Márton hegedűs nyerte el, míg a Halmos Béla emlékérmet Szűcs Sándor népzenész, közösségszervező vehette át. A rendezvény a Hagyományok Háza, a Hagyományok Háza Baráti Köre és a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában működő Halmos Béla Programiroda közös szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Meg­je­lent a Hor­go­si nép­da­lok

A Virágos kert a horgosi nagytemplom című kiadvány Horgos és a hozzá tartozó Királyhalom (Bački Vinogradi) magyar közösségeinek népdalhagyományát mutatja be. A szerzők, Németh István és Juhász Gyula a tudományos alaposságot, a forráskritikát és a közösségi hagyománytiszteletet példás egyensúlyban érvényesítették munkájukban. 

Ta­nul­ha­tó ha­gyo­mány, él­he­tő hi­va­tás

Napjainkban, amikor a hagyományos tudás átadásának természetes útjai – a családi tradíciók, közösségi minták és élő példák – visszaszorulóban vannak, különösen fontos téma, hogy miként örökíthetők tovább a kézművesség, a népi előadóművészet és a népművészet értékei.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!