Hivatásos kézműves
Vajdaság
A fehér puli első pajkos gyapjú sodronyai egy rajzon jelentek meg. Először Nádi Karolina (HHH-V munkatársa) hívta elő ezzel a kérésével: „Csinálj valamit a fiúkkal...”. Majd egyre csak gyarapodtak a „gyapjú csimbókok”, ahogy Margit mamám szokta mondani. A papírról átkerültek a nemezelésre váró félmerinó gyapjú hasítékok szappanos világába. 110 gyapjú sodrony kidolgozása után kerülhetett a előnemezelt laza pulitest egyik felére 55 előre megnemezelt, szabadvégű, különböző hosszúságú gyapjúdarab. Majd a másik felén is megismételtük a folyamatot. Akkor szappannal és langyos vízzel összenemezeltük a kutyatest oldalait a 110 darab összesodrott gyapjúhasítékkal, majd óvatosan gyúrni kezdtük. Amikor jól összenemezelődött, félszárazon formáztuk, majd amikor teljesen megszáradt, akkor varrtuk fel a bogár fekete szemét és orrát.
„Egy jó puli mellett a pásztornak elég csak a legelő állatok után ballagni.”
A puli mindenkor feltétlenül engedelmeskedik, gazdájához jóban és rosszban ragaszkodik. A terelő kutyák, mint a magyar puli, már hangjukkal irányították a nyájakat. A szomszédunkban is ügyes pásztorkutya őrzi Magdi néni kis nyáját. A fiam, Endre (ASP) autizmussal él, számára és Judit (ADHD), figyelemzavaros barátnője számára a kutyák talán a legfontosabb társaik, ugyanúgy, mint a juhászoknak voltak régen.
Olyan alkotást terveztem egy nemezelt gyermekjáték formájában, melynek elkészítésében azok is könnyedén bekapcsolódhatnak, akiknek a motorikus és koncentrációs képességeik eltérnek ép társaikétól, vagy éppen kezdő hobbinemezelők. Ezeket az alkalmakat, mikor a pulin dolgoztunk, elneveztük Agapénak. A kijárási tilalmak miatt először csak a fiaimmal nemezeltük a gyapjú sodronyokat. Ahogy enyhült a helyzet a vírusfertőzéssel kapcsoltban, úgy csatlakoztak a barátnők is. A rendkívüli állapot megszűnt, mire a puli elkészült. Ezt az alkalmat szeretetvendégséggel ünnepeltük meg, akkor már Bottyán Bíborka (11 éves tanuló, kanizsai Ált.Isk.), Páptista Erika (ID, Baninska napközi) és Frányó Szilvia szomszéd is részt vettek a munkában. A pulink fehér színű, mert ez egyben jelképezi az új kezdetet, de a tisztaságot és a természetességet is, ahogy a fiatalok és gyermekek viszonyultak egymáshoz. Így sikerült a fehér pulinak egy összetartó közösséget formálnia maga köré. Sokszor felmerült bennünk ez a kérdés „Vajon mi formáljuk a pulit vagy a puli minket?” Embert próbáló időszakban készült, amikor tényleg sokat voltunk együtt családtagjainkkal. Úgy alakult, hogy végül helyesen nyájba terelt bennünket, mint azt a jóravaló őshonos terelőkutya teszi, aki ápolja a pásztormunka hagyományait. Most pedig a fehér puli arra készül, hogy hű játszótársa legyen nem csak a Palicson pipacsbabázó kislányoknak, hanem minden gyermeknek, aki majd találkozik vele a nemezelő játszóházak foglalkozásain vagy más események alkalmával.
Békésapáti T. Zsófia nemezkészÍtő, (Gránátalma-díjas), okleveles népi játszóházvezető, (Békéscsaba 2019) Waldorftársaság által elismert módszer elemeivel dolgozó óvónő. (Belgrád 2020) vagyok.
A tárgy készítésében segédkezők és kivitelezők:
- Lévay Endre (fiam, ASP, Kozmucza Flóra Középiskola)
- Lévay Dávid (fiam, Hánsági Ferenc vendéglátóipari kiscukrász)
- Deme Judith (Endre barátnője, ADHD fotós, varrónő special. Baja)
- Lidija Párdity (Dávid barátnője, VSOVSU óvónő hallgató)
<< Vissza a többi pályázathoz
