Élőszóval, hangszerekkel kísérve mesélek, és járom a világot, hogy megosszak mindent, amit tapasztaltam és éreztem. A hagyományos mesemondás varázsát szeretném visszahozni a felnőttek és gyerekek életébe.
Bumberák Maja mesemondó, a Népművészet Ifjú Mestere, a Magyar Művészeti Akadémia MMA ösztöndíjasa, a Hagyományok Háza népmesemondó tanfolyamán sajátította el a hagyományos magyar népmesei stílust, az előadási technikákat és a népmeséről szóló elméleti ismereteket.
Mesemondónk kisvárdai származású. Ha jól megfigyeljük, meghallgatjuk Maja mesemondását, a gyermekkorából hozott, és nagyon enyhén ugyan, de megőrzött tájnyelvi sajátosságokat is észrevehetjük benne.
Mesél iskolákban, óvodákban, könyvtárakban, fesztiválokon, konferenciákon, civil- és közösségi összejöveteleken, vállalati rendezvényeken és műhelyeken. 2012. januárja óta rendszeresen szervez mesemondó esteket kimondottan felnőttek számára. 2012 óta több nemzetközi mesemondó fesztiválon mesélt magyar és angol nyelven.
A népmesekutatók általában kétféle mesemondói attitűdöt különböztetnek meg a hagyományos élőszavas mesemondás során használt, vagy épp nem használt gesztusok kapcsán. Míg számos mesemondó intenzív mimikával, széles gesztusokkal igyekszik (gyakran nem is tudatosan) a népmesemondás verbális szintjét színesíteni, addig más mesélők szinte mozdulatlanul, ölbe tett karral, vagy mimika nélkül mesélnek, mindent a mesemondás nyelvi, dinamikai, melodikai, ritmikai eszközeire bízva.
Maja igen intenzív gesztusokkal dolgozik mesemondás közben. Aki többet szeretne tudni a mesemondás során használt gesztusokról, azok jelentőségéről, annak ajánljuk a következő olvasmányt: Kovács Ágnes: Gesztusok és hangutánzás a mesében. In: Voigt Vilmos (szerk.): A szájhagyományozás törvényszerűségei. Budapest, 1974/b. 94–95.
A Meseszó Magyar Népmese és Szövegfolklór Egyesület alapító tagja.
