Népi iparművész
1. Tisztelet és köszönet annak, akit nem ismerhettem, de bennem él tovább.
2. Régi restanciák! Isten véletek! Letettem. Lezártam. Befejeztem. Bezártam. Kereteztem. Kitártam.
A mestereségbemutatók sorra termelik a félig megírt hímestojásokat, amelyek túl jók kidobni, de nem elég jók kiállítani. Így a lélek motiválatlan marad, hogy munkára bírja a kezet. De most talán mégis…
Valójában egy öreg szekrényajtóból kivágott részlet van bekeretezve. Dédnagyanyám ide írta fel gyermekeinek nevét és születési dátumát. A nappalinkban, a cserépkályha mellett őrizzük.
3. Az elmúlt két évtizedben volt alkalmam megismerni a Kárpát-medence tojásdíszítő stílusait, motívumkincsét. Elméleti szakemberként egyaránt érdekel minden terület, azonban az önálló alkotói munkámban mindig visszatérek a gyimesi mintákhoz. A kifejező, letisztult archaikus motívumok minden kalandozás után visszavonzanak. Jelen élethelyzetre tudatosan kerestem és terveztem ezeket a gyimesi forgó mintákat. A statikus állapotból kimozdulást, felemelkedést vágyó lélek kifejeződése.
4. A hímestojás üzenethordozó. Összeköti az eget a földdel. Az átváltozás csodájának szimbóluma. A vízszintes és függőleges geometrikus vonalak megírását az asszonyok így fogalmazták meg: „Megvetjük a fődgyit!” vagy „Megírjuk rá a keresztet!” A petyegtetés áldásosztást jelent.
5. „Baján a két bunyevácz városrész a húsvét előtti hetekben mintha ki volna forgatva a rendes képéből: meszelnek, mosnak, vasalnak – szóval lázasan készülődnek a nagy ünnepre. De a nagy munkában sem feledkeznek meg a ’sarena jabuka-, pomerancsa-, meg a lemonról’ (czifra alma, narancs, czitrom), mert ezek nélkül nem is volna teljes az ünnep. Különösen a kólóba járó lányokat fogja el az izgalom. Almát, szép piros, nagy almát keres minden valamire való lány s ilyenkor a különben olcsó gyümölcs ára tetemesen felszökik. A tojás-festést majdnem minden asszony tudja, de az alma-rajzoláshoz nem ért mindenki. Kosár számra gyűl a rajzoló asszonynál a sok alma, narancs, s bizony éjjel-nappal kell mártogatnia a „kisicát”, hogy húsvét reggelre minden lány megkapja a narancsait, almáit.”
K.A.: Húsvéti cifra alma és narancs. In: Néprajzi Értesítő, 1903. ( 4. évf. 6. sz.) 196-198.
Körülbelül húsz éve tervezem, hogy kipróbálom a húsz percet igénybevevő alma-írást. A miértek sora tör elő bennem, miközben dolgozom.
6. Salánki emlék. A Gondviselés ajándéka, hogy idén minden elmaradt tojásíró foglalkozásom, kiállításom ellenére a kárpátaljai tojásíró tanfolyamot még februárban megtarthattam a salánki görögkatolikus egyházközségben. Nemcsak tanítottam, én is tanultam, méghozzá taluval (lúdtollal) írni a tojást! A helyi hagyományokat követve, itthon én is elkészítettem egy tál salánki hímest, miközben a kedves emlékeket felidéztem. Ezek a hímzésmustrákat követő, többségében új stílusú minták kicével, azaz írókával készültek. A méhviasz a tojáson marad, amely aranyporral bedörzsölve ragyog.
7. A többszínű hímestojások legizgalmasabb technikai sajátossága a maratás. 18. századi boszorkányperek adati vallanak róla, hogy több napig áztatták káposztalében a tojásokat, hogy szép metszettek legyenek! Ma ezt a folyamatot felgyorsítjuk ecettel. Kétszer cserélt áztatólé után a tojás felső héjrétege leválik. Természetesen csak ott tudja kifejteni hatását az ecetsav, ahol nincs viaszréteg a tojáson. A pezsgő hatás nemcsak hatásos, hanem látványos eleme is a folyamatnak. Kedves barátunkkal, Csíkszentmihályi Mártonnal, a hímesek fotózása is az alkotás örömteli része. Ezúton is köszönöm neki a szép sorozatfelvételeket!
8. A születés katartikus pillanatai. (A méhviasz leolvasztása a munkafolyamat utolsó fázisa.)
9. Régi elhatározásom, hogy didaktikai eszközként elkészítem a tojásírás munkafázisait, elsősorban vetített képes prezentációk céljára. Most végre ez a terv is megvalósult.
<< Vissza a többi pályázathoz
