Há­rom tisz­tes­ség szol­gá­la­tá­ban - Fis­cher Jó­zsef­né né­pi ipar­mű­vész hím­ző

„A vászon meghatározta életünket, és kiszolgálta a három tisztességet: a születést, a házasságot és a halált.“

Interjú Fiser Józsefné népi iparművész hímzővel, a Nyitott Műhely alkotójával

 

Mióta foglalkozol hímzéssel?

Hétéves voltam, amikor az első kenyeres kendőt hímeztem. Mire elkészült a stafírungom tizenöt éves koromra, már biztos kézzel varrtam a keresztszemeket. A szép népviseleti ruhák felkeltették érdeklődésemet a varrás iránt, így varrónő lettem. Tíz évig vezettem egy divatműhelyt.

Említetted, hogy hétévesen már hímeztél. Hogyan tanultál bele a mesterségbe?

Édesanyámék leszedték a vásznat a hengerről, annak kellett beszegnem a szélét. Ahogy ügyesedtünk, úgy kezdtük a keresztszemest kalácskendőre, terítőre, gyúrókötényre, törülközőre hímezni. A gyúrókötényt esküvő előtt csigacsináláskor adtuk a rokonságnak.

Hol töltötted a gyerekkorodat?

A Bükk-hegység északi oldalán fekvő Nagyvisnyón születtem. A szüleim sokáig foglalkoztak kendertermesztéssel. Ez a tevékenység sok munkát adott a családnak, elsősorban a nőknek. A természettel való együttélés, a közös munkák, a daloló asszonyok, a kétkezi munka adta örömök és bánatok elraktározódtak bennem, és végigkísérik utamat a mai napig. Megtanultam tisztelni a természetet, és türelemmel viselni az idő múlását.

 

„Anyám mindent tudott. Elvetett egy magot és lett belőle vászon. Gyermekként ott voltam minden mozdulatban.“

 

A vászon meghatározta életünket, és kiszolgálta a három tisztességet: a születést, a házasságot és a halált.

Kitől tanultál a legtöbbet?

Az édesanyámtól és a nagymamámtól. Nagyanyám mindig feketében járt, csak ritkán vette le, akkor láthattuk alatta a hófehér ingvállat.

Palócként mi az, ami hozzád a legközelebb áll ennek a tájegységnek a népművészetéből?

A keresztszemes elsősorban, mert Nagyvisnyón ezzel dolgoztak. Gyöngyösön találkoztam többféle hímzéssel, leginkább a szabadrajzú hímzések keltették fel az érdeklődésemet. A Szécsény környéki mintákat is nagyon szeretem.

Tanítasz?

Most már csak alkalmanként. Tizenkét évig vezettem Gyöngyösön egy hímzőkört, jelenleg két tanítványom van: Csíki Tünde és Verebélyi Balázs. Tünde Gyöngyösre jött el hozzám, Balázst pedig egy recski kiállításon ismertem meg. Akkor még csak kalocsait csinált, én bíztattam, hogy kezdje el a helyi, vagdalásos technikát is. Nagyon büszke vagyok rá, mert a Junior Prima-díjat is megkapta.

Mi az, amit legszívesebben készítesz?

Pályázati kiírásokra, kiállításokra dolgozom a legtöbbet. Sok minden megszületik a fejemben. Most a palóc keresztszemes kézelő mintákat dolgoztam fel. Általában lakástextileket szoktam hímezni, és az ajándéktárgyaimon jelenítem meg a különböző tájegységek hímzéseit. 2019 novemberében Szécsényben a kastélyban volt az önálló életmű kiállításom. Kelemen Eszterrel közösen készített, hímzéssel kombinált bőrtáska–öv kollekciónk pedig díjat kapott a XVII. Országos Textiles Konferencián Békéscsabán.

Mik a további terveid?

Tavaly a XXIX. Kisjankó Bori Hímzőpályázatra nagyon sokat dolgoztam, most pedig az Élő népművészet - Országos Népművészeti Kiállításra készülök. A Nyitott Műhelyben pedig rendszeresen bemutatózom, itt mindig megtalálhatnak az érdeklődők.

Elérhetőség: fisernesaci@gmail.com