Gyön­gyöm, gyöngy­vi­rá­gom… - Ne­mes­há­zi Va­lé­ria ka­ma­ra­ki­ál­lí­tá­sa a Nyi­tott Mű­hely­ben

Nemesházi Valéria gyöngyfűző és gyöngykötő népi iparművész kamarakiállítása a Nyitott Műhelyben

„Felkutatni, megőrizni, továbbadni” a mottója Nemesházi Valériának, aki 2009 óta készít népi iparművészeti gyöngymunkákat, és 2016 óta alkotója a Nyitott Műhely közösségének.

Gyöngyfűzőként és gyöngykötőként is rengeteg elismerést, díjat kapott, az utóbbi területet elmélyülten kutatja a mai napig és nagy tudással rendelkezik.

Az ő munkáit láthatjuk a Nyitott Műhelyben a téli hónapokban. A kamarakiállítás 2020. március 1-ig látogatható keddtől szombatig 10:00-18:00 közt.

Interjú Nemesházi Valériával

Mikor és hol kezdtél el gyöngyfűzéssel, gyöngykötéssel foglalkozni?

Egy kolléganőmön látott gyöngyékszer indított el a gyöngyfűzés felé, ami először hobbit, kikapcsolódást jelentett a napi munka mellett. 2010-ben vettem részt először Szálkán az Országos Gyöngyfűző Táborban, ahol a táborvezető Decsi-Kiss Mária és az oktatók – Gulyásné Szabó Zsuzsanna, Maucha Katalin és Nagy Gyöngyi – hatására kezdtem jobban elmélyedni a gyöngyfűzés, a népiékszer-készítés rejtelmeiben.        
A gyöngykötés iránti szenvedélyem is a szálkai táborból indult: Minorits Jánosné egy viseletbemutató alkalmával hozott magával gyöngykötéssel mintázott „kapcát” (harisnyát), illetve az egyik táborozó társunk mutatott régi, sváb, gyöngykötéssel készült viselet-kiegészítőket: „stucnit” (érmelegítőt), illetve „haubot” (főkötőt) – ez elég is volt ahhoz, hogy feltétlenül meg akarjak ismerkedni ezzel a Magyarországon az utóbbi 60-70 évben szinte teljesen feledésbe merült kézműves specialitással.

Miért választottad ezt a technikát?

Ének-zene tagozatos általános iskolásként az órarendünk része volt nemcsak a népdalok tanulása, hanem a néptánc gyakorlása is. Tanítóink, tanáraink, illetve a családom felnőtt tagjai is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy megismertessék a népi kultúra alapjait, az egyes tájegységek mintakincsét, a viseletek jellegzetességeit, hogy megtanítsák értékelni a különböző kézműves tárgyak szépségét és funkcionalitását.      
Még iskolába se jártam, amikor anyukám megtanított kötni, amit az alapok megismerése után évekre félretettem. De középiskolás koromtól kezdve már az aktív kikapcsolódást, az egyéniségem kifejezését és a családtagjaim iránti szeretet megnyilvánulását is jelentette a kötött ruhadarabok készítése. Az, hogy ezt a „régi” szenvedélyt sikerült az „újonnan felfedezett” gyöngyös énemmel összekapcsolni, egy egészen más dimenziót hozott az életembe, és a lehetőségek kimeríthetetlen tárházát nyitotta meg előttem.

Milyen kézművességgel foglalkozol még?

Természetesen a gyöngyfűzéssel sem hagytam fel, de egyre nehezebb megosztani az időmet a két terület között, hiszen mind a gyöngyfűzésben, mind a gyöngykötésben olyan sok megtanulni, kipróbálni való van, hogy külön-külön is kevés rá egy egész élet. Éppen ezért, szinte nem is merek még belekóstolni se más mesterségekbe, bár szívesen nézek más kézműveseket munka közben. 
Érdekel a hímzés, a csipkeverés, a nemezelés, a szűrrátét-készítés, a bőrművesség, de attól tartok, ezek esetében már tényleg csak a „játszóházi szintű” ismerkedésig lesz módom eljutni. Szerencsére a Nyitott Műhelyben bőven van lehetőségem rá, hogy a különböző szakágak mestereit és munkájukat figyelemmel kísérjem.

Mik azok a tárgyak, amiket szívesen készítesz?

Az érmelegítők a kedvenceim. Hiszem, hogy helyük, funkciójuk lehet a modern urbánus divatban is.      
Például a számítógéppel dolgozó hölgyek sokszor tapasztalják, hogy az egér kezelése közben szinte odafagy a kezük az asztallaphoz. Az érmelegítők viselésével azon túl, hogy ez a probléma kiküszöbölhető, díszítményükkel a lelkünket is melengetik.      

Mi az a népművészeti tájegység, ami neked tetszik?

Inkább azt mondanám, hogy nincs olyan tájegység, amelyiknek nem tetszenek a népművészeti jellegzetességei. Van, amelyik az egyszerűségével, van, amelyik éppen a díszítmények gazdagságával bűvöl el. Az egyikben az építészetet csodálom, máshol a faragásokat vagy éppen a viseletet. Mindegyikben az adott közösség sok évszázad alatt kikristályosodott bölcsessége fejeződik ki valamilyen formában.

Milyen egyesület tagja vagy, és miért?

Tagja vagyok az Iharos Népművészeti Egyesületnek és a Magyar Gyöngy Egyesületnek. Az előbbiben az a jó, hogy különböző szakágak képviselőivel működhetek együtt, az utóbbinak pedig éppen az azonos érdeklődési kör az erőssége.

Hogyan tudod a családot és a kézművességet összeegyeztetni?

A kézművesség azóta lett a fő tevékenységem, mióta nyugdíjas vagyok. A gyerekeink felnőttek, önálló családot alapítottak, de szükség esetén nekik és édesanyámnak is tudok segíteni anélkül, hogy a saját tevékenységem hátrányt szenvedne. Természetesen a prioritások időről-időre változnak. Szerencsére a férjem is megtalálta azokat a hasznos és egyben örömteli elfoglaltságokat, amelyek kiegészítik nagypapai „főszerepét”.

Mik a távolabbi terveid, milyen kiállításokon, pályázatokon vettél eddig részt, és miken szeretnél részt venni, vagy milyen tárgyat szeretnél megvalósítani?

Részt vettem a Berekai Éva gyöngyfűző pályázaton, az AMKA nyári pályázatain. 2020-ban is több pályázatra készülök önállóan és más kézművessel együttműködve is.            
Nagyon örülök, hogy 2019-ben gyöngykötőként is elnyertem a népi iparművész címet. 
Talán a legfontosabbnak azt tartom, hogy minél többet megtanuljak választott szakterületeimről, és minél szélesebb körben, minél jobban tovább is tudjam adni, amit megtanultam.