Ze­nész­port­rék - El­fújt em­lé­kek

Fotó: Csibi Szilvia

Könnyű kifejezni érzéseinket a zene nyelvén, könnyebb a fohász is, amivel a fúvós zenészek időről-időre Aeolushoz, a szél istenéhez fordulnak. Az emberiség történetét a kezdetektől fogva át-meg átszövi a zene. Legősibb hangszereink a fúvós instrumentumok, melyek ezen a hosszú úton, velünk együtt fejlődve végigkísértek minket. Az ugariti pásztor csakúgy a furulya szavára legeltetett, mint több ezer év múlva a magyar juhász, a gulyás pont olyan klarinéton játszotta nótáját, mint a komolyzenész, vagy a jazzista. Voltak korok, helyzetek, mikor a fúvósok határozták meg a zenei életet, ők vezették a talp alá valót játszó zenekarokat, mígnem aztán a vonósok érkeztével kissé háttérbe szorultak, de a pásztorok megőrizték számunkra a fúvós prímások hagyományát egészen a múlt század végéig.

Műsorunk ezeknek az embereknek az életébe ad betekintést, miközben végigmegy a 20. századon, mely végérvényesen megváltoztatott mindent, és bár ez a kultúra és a hagyomány falun már elveszett, de azok az értékek, amiket teremtett, városon tovább élnek, a mai ember részévé váltak.