Új be­mu­ta­tó: Vissza a for­rá­sok­hoz!

Bartók, Kodály és népzenei inspirációk a Hagyományok Házában

Vissza a forrásokhoz! címmel népzenei gyökerű kompozíciókból rendez hangversenyt január 27-én a Hagyományok Háza. Bartók és Kodály darabjai mellett felcsendül Dr. Kelemen László Piros, fekete (Te Deum) című műve a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a debreceni Kodály Kórus, Pál István Szalonna és Bandája és Pál Eszter népdalénekes tolmácsolásában, vezényel Cser Ádám. A szerzőt, a Hagyományok Háza címzetes főigazgatóját, a budapesti bemutató előtt kérdeztük a mű alkotásának körülményeiről.

Január 27-én vissza a Vissza a forrásokhoz! című nagyzenekari koncertet hallhaltunk, láthatunk a Hagyományok Háza Színháztermében, melyben a te kompozíciód is elhangzik Te Deum címmel. Mesélj nekünk erről a különleges produkcióról!

„A Piros, fekete (Te Deum) mű címét Kányádi Sándor Fekete-piros verse ihlette. A vers címével ellentétben a hatvanas éveinek közepén járó zeneszerző először az életről, majd a halálról beszél, így a színszimbolika megfordul: piros és fekete. A Te Deum a végén pedig fohász: az Istennel való kapcsolatra utal. A reményt fejezi ki, hogy az élet, amit utódainknak átadunk, ha nem is jobb, de élhetőbb lesz. Sötét felhők gyülekeznek felettünk, mint a háborúk, gazdasági nehézségek, pandémia. Úgy éreztem, hogy ennek a piros-fekete életútnak egyetlen reményt adó lezárása lehet a Te Deum. Benne a Jóistenhez fohászkodunk: ’Te vagy Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!’

A kompozíció emlékeket is idéz a két tétel közötti intermezzo üdítő, eredeti népzenei hangzásával. Te hogyan emlékszel erre vissza?

Amikor – a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején – fiatal voltam, akkor Erdélyben még valóban élő volt a népművészet. A kolozsvári Posta téren láttuk a táncoló székieket, s ha hétvégén felkerestünk egy mezőségi vagy kalotaszegi falut, ott minden bizonnyal belecsöppentünk olyan lakodalomba, ahol az eredeti népzene szólt. Még éltek a bonchidai, a magyarszováti zenészek, a palatkai régi banda is muzsikált, Kalotaszegen ’Csipás’ Feri, ’Neti’ Sanyi bácsi húzta: így ezt a kultúrát mi közelről elsajátíthattuk. Ez mára drasztikusan megváltozott, mutatóban lehet olyan lakodalomra lelni Erdélyben, ahol eredeti zenét játszanak, és eredeti táncot járnak. 

 

A bemutató igen fontos zeneszerzői munkádban. Hogyan látod ezt a tevékenységedet az elmúlt években, évtizedekben? 

A Hagyományok Háza vezetésével eltöltött negyed század alatt zeneszerzésre csupán ’lopott’ idő jutott, s akkor is jórészt olyan zenéket írtam, állítottam össze, amik egyedi megrendelésre készültek. Itt említhetem a Magyar Állami Népi Együttes Édeskeserű című műsorát, vagy a Háromszék Táncegyüttes Erdélyi-menyegzőjét. Kiemelném még együttműködésemet Török Violával, a marosvásárhelyi Spectrum Színház művészeti vezetőjével, aki számos kísérőzenét rendelt tőlem. A Piros, fekete (Te Deum) húszperces, nagyszabású zenekari-népzenekari-vegyeskari mű megírásához – a munkám mellett – másfél évnyi idő kellett, s több évtizedes zeneszerzői tapasztalatomra is szükség volt. Nagy öröm, hogy a miskolci ősbemutató után most a művet a közönség Budapesten is hallhatja más népzenei gyökerű, Bartók és Kodály kompozíció mellett.

Bartók Román népi táncok a legtöbbet játszott Bartók mű messze. Szerinted minek köszönheti a népszerűségét?

Egyrészt annak, hogy Bartók, amikor nem népzenei gyökerű, hanem népzenét feldolgozó műveket alkotott, akkor tonálisan gondolkodott és tonálisan írt, ami sokkal közönségbarátabb, mint azok a saját nyelvezetet használó, elvont művei, mint a zene húros és ütős hangszerekre, ahol nem jelenik meg a népzene. Másrészt a siker ezeknek a zenéknek a válogatásában rejlik, tudniillik, amit Bartók kiválogatott a hatalmas anyagból, az mind gyöngyszem. 40 évvel a Muzsikás együttes kitalálta azt a formát, még én is közreműködtem, hogy eljátssza a szimfonikus zenekar mellett a forrásokat is, és a végén pedig összecsapja a húrokat. A táncházmozgalom hatását is meg kell említeni  Bartók művészetére, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nagyon gyakran játsszák ezeket a műveket. 
 

Információ: https://hagyomanyokhaza.hu/hu/program/vissza-forrasokhoz

Fotók: Kézdi Ákos, Miskolci Szimfonikus Zenekar

A csár­dás nyol­ca­dik örök­sé­günk!

2024. december 4-én, Paraguay fővárosában, Asunciónban az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának 19. ülésszakaszán egy újabb magyar kulturális kincs nyerte el a világ figyelmét és elismerését, ami ezennel már a nyolcadik örökségünk. 

Ze­nész­port­rék – El­fújt em­lé­kek

2024. november 29-én láthatja először színpadon a Hagyományok Háza közönsége a Magyar Állami Népi Együttes új előadását Zenészportrék – Elfújt emlékek címmel, mely egy sorozat első darabjaként nemcsak a zenei örökségünket idézi meg, hanem egyúttal tisztelgés a zenészek generációi előtt, akik a dallamok révén őrizték meg kultúránk színeit. 

Új, for­ma­bon­tó di­vat­szín­há­zi elő­adás

A Hagyományok Háza Körforgásban című új, összművészeti produkciója egy nem mindennapi divatbemutató formájában eleveníti fel a témát átjáró örök kérdéseket: miként helyezheti új kontextusba a kortárs művészet a múltat, a hagyomány miként tud jelen lenni és alapot szolgáltatni a művészeti fejlődésnek. 

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!