Bartók, Kodály és népzenei inspirációk a Hagyományok Házában
Vissza a forrásokhoz! címmel népzenei gyökerű kompozíciókból rendez hangversenyt január 27-én a Hagyományok Háza. Bartók és Kodály darabjai mellett felcsendül Dr. Kelemen László Piros, fekete (Te Deum) című műve a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a debreceni Kodály Kórus, Pál István Szalonna és Bandája és Pál Eszter népdalénekes tolmácsolásában, vezényel Cser Ádám. A szerzőt, a Hagyományok Háza címzetes főigazgatóját, a budapesti bemutató előtt kérdeztük a mű alkotásának körülményeiről.
Január 27-én vissza a Vissza a forrásokhoz! című nagyzenekari koncertet hallhaltunk, láthatunk a Hagyományok Háza Színháztermében, melyben a te kompozíciód is elhangzik Te Deum címmel. Mesélj nekünk erről a különleges produkcióról!
„A Piros, fekete (Te Deum) mű címét Kányádi Sándor Fekete-piros verse ihlette. A vers címével ellentétben a hatvanas éveinek közepén járó zeneszerző először az életről, majd a halálról beszél, így a színszimbolika megfordul: piros és fekete. A Te Deum a végén pedig fohász: az Istennel való kapcsolatra utal. A reményt fejezi ki, hogy az élet, amit utódainknak átadunk, ha nem is jobb, de élhetőbb lesz. Sötét felhők gyülekeznek felettünk, mint a háborúk, gazdasági nehézségek, pandémia. Úgy éreztem, hogy ennek a piros-fekete életútnak egyetlen reményt adó lezárása lehet a Te Deum. Benne a Jóistenhez fohászkodunk: ’Te vagy Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!’
A kompozíció emlékeket is idéz a két tétel közötti intermezzo üdítő, eredeti népzenei hangzásával. Te hogyan emlékszel erre vissza?
Amikor – a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején – fiatal voltam, akkor Erdélyben még valóban élő volt a népművészet. A kolozsvári Posta téren láttuk a táncoló székieket, s ha hétvégén felkerestünk egy mezőségi vagy kalotaszegi falut, ott minden bizonnyal belecsöppentünk olyan lakodalomba, ahol az eredeti népzene szólt. Még éltek a bonchidai, a magyarszováti zenészek, a palatkai régi banda is muzsikált, Kalotaszegen ’Csipás’ Feri, ’Neti’ Sanyi bácsi húzta: így ezt a kultúrát mi közelről elsajátíthattuk. Ez mára drasztikusan megváltozott, mutatóban lehet olyan lakodalomra lelni Erdélyben, ahol eredeti zenét játszanak, és eredeti táncot járnak.
A bemutató igen fontos zeneszerzői munkádban. Hogyan látod ezt a tevékenységedet az elmúlt években, évtizedekben?
A Hagyományok Háza vezetésével eltöltött negyed század alatt zeneszerzésre csupán ’lopott’ idő jutott, s akkor is jórészt olyan zenéket írtam, állítottam össze, amik egyedi megrendelésre készültek. Itt említhetem a Magyar Állami Népi Együttes Édeskeserű című műsorát, vagy a Háromszék Táncegyüttes Erdélyi-menyegzőjét. Kiemelném még együttműködésemet Török Violával, a marosvásárhelyi Spectrum Színház művészeti vezetőjével, aki számos kísérőzenét rendelt tőlem. A Piros, fekete (Te Deum) húszperces, nagyszabású zenekari-népzenekari-vegyeskari mű megírásához – a munkám mellett – másfél évnyi idő kellett, s több évtizedes zeneszerzői tapasztalatomra is szükség volt. Nagy öröm, hogy a miskolci ősbemutató után most a művet a közönség Budapesten is hallhatja más népzenei gyökerű, Bartók és Kodály kompozíció mellett.
Bartók Román népi táncok a legtöbbet játszott Bartók mű messze. Szerinted minek köszönheti a népszerűségét?
Egyrészt annak, hogy Bartók, amikor nem népzenei gyökerű, hanem népzenét feldolgozó műveket alkotott, akkor tonálisan gondolkodott és tonálisan írt, ami sokkal közönségbarátabb, mint azok a saját nyelvezetet használó, elvont művei, mint a zene húros és ütős hangszerekre, ahol nem jelenik meg a népzene. Másrészt a siker ezeknek a zenéknek a válogatásában rejlik, tudniillik, amit Bartók kiválogatott a hatalmas anyagból, az mind gyöngyszem. 40 évvel a Muzsikás együttes kitalálta azt a formát, még én is közreműködtem, hogy eljátssza a szimfonikus zenekar mellett a forrásokat is, és a végén pedig összecsapja a húrokat. A táncházmozgalom hatását is meg kell említeni Bartók művészetére, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nagyon gyakran játsszák ezeket a műveket.
Információ: https://hagyomanyokhaza.hu/hu/program/vissza-forrasokhoz
Fotók: Kézdi Ákos, Miskolci Szimfonikus Zenekar
