Fúvósok prímás szerepben a Magyar Állami Népi Együttes új bemutatójában
2024. november 29-én láthatja először színpadon a Hagyományok Háza közönsége a Magyar Állami Népi Együttes új előadását Zenészportrék – Elfújt emlékek címmel, mely egy sorozat első darabjaként nemcsak a zenei örökségünket idézi meg, hanem egyúttal tisztelgés a zenészek generációi előtt, akik a dallamok révén őrizték meg kultúránk színeit. A darabot a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara kelti életre, olyan kiemelkedő művészek közreműködésével, mint Gera Attila, Margetán Máté, és a szólót éneklő Hetényi Milán. Az új bemutató kapcsán Mihályi Gábor együttesvezetővel és Gera Attila zeneszerzővel beszélgettünk.
Milyen indíttatásból született meg a Zenészportrék előadássorozat ötlete?
M.G.: A műsor készítésénél erős rendezői koncepció volt, hogy minden ötlet és minden alkotó a zeneszerzőkhöz és a zenészekhez kapcsolódjon. A közös munka során megerősítő volt látni, hogy mennyi kreativitás él bennük, és mi ezt maximálisan ki tudtuk aknázni az előadás színpadra állításánál. A Zenészportrékban nem alkalmazott zenéről beszélünk, hanem az adott hangszercsalád - jelen esetben a fúvósok - zenei világának a bemutatása volt a cél, és ehhez az elgondoláshoz kapcsolódott a koreográfus és a rendező is.
Fúvósok prímás szerepben. Hogyan lehetséges ez?
G. A.: A fúvósok zenekaron belüli szerepe igen összetett és kultúránként változó lehet. Más a pásztorhagyományokban, más a paraszti kultúrában, de még a városi ciganyzenészek muzsikájában is. A fúvós lehet dallamjátszó szerepben is, és ilyenkor átveszi a prímás funkciót, de lehet, úgymond, zenekari hangszernek is tekinteni, és ilyenkor csak díszít, vagy éppen tölti, dúsítja a hangzást. Egyébként nem újkeletű, hogy a fúvós egyben prímás is. Számtalan példát találunk dallamjátszó furulyásokra, akik zenekart vezetnek, a városi zenészek esetében is találkozhatunk klarinétos zenekarvezetővel, ellentétben a hagyományos vonós zenekarok felállásával, ahol a hegedű mellett a fúvós mindig zenekari szerepet töltött be.
Milyen szempontok alapján indult el az előadás megtervezése?
G.A.: Margetán Máté kollégámmal már régóta lefektettük azt a gondolatot, hogy fúvósokat bemutató előadást szeretnénk egyszer megvalósítani, mert szerettünk volna egy olyan produkciót, amiben felhívjuk a figyelmet a fúvós hangszerek sokszínűségére, gazdagságára, sokrétűségére. A tavalyi évben kaptunk zöld utat a Magyar Állami Népi Együttes vezetőségétől a gondolatmenetünkre, és ami bennünk akkor még egy zenekari koncert ötleteként fogant meg, hamar egy teljes táncszínházi előadássá fejlődött, és a mi fantáziánk is meglódult, amikor kiderült, hogy számíthatunk az együttes táncosaira is a megvalósításhoz, így született meg egy történet, egy dramaturgiai szál is.
Hogy kell elképzelni ezt a történeti szálat?
G.A.: A nézők számára nem látható, úgynevezett függöny mögötti mesélő mondja el az életét kisgyermekkorától kezdve egészen a napjainkig. Visszaemlékezik a gyermekévekre, fiatalkorára, a felnőtt időszakra, egész életére. A Rábaközben éli világát gyermekként, majd a Dél-Alföldön ismeri meg a feleségét, aztán bevonul katonának Romániában, végül Székelyföldre kerül a felesége családjához. Minden tétel más tájegységet mutat be, bebarangoljuk az egész Kárpát-medencét a fúvósokkal a Rábaköztől Moldváig.
Úgy tudom, hogy összesen 9 hangszeren játszol a műsorban. Milyen fúvós hangszerek szerepelnek a produkcióban?
G.A.: Igyekeztünk bemutatni a Kárpát-medence fúvós hangszereit, a pásztorhagyományokból ismert hangszerektől kezdve, mint például pásztorfurulya, kaval, magyar duda, de még a tekerő is, a városban elterjedt olyan instrumentumokig mint a klarinét, a tárogató vagy a szaxofon.
Az előadás zenei anyaga autentikus vagy inkább átdolgozásokra épít?
G.A.: A Zenészportrék című előadás szándékosan autentikus, magyar népzenén alapuló zenei anyagot mutat be. A tradicionális tánc és zene tudatos választás, és tudjuk, hogy ez talán szokatlan manapság, és lehet, hogy szembe megy a mai trendeknek, de számunkra a gyökerekhez való visszatérés gondolata adja vissza leginkább a fő dramaturgiai szálat. Az apa-fia kapcsolat körbejárásával a hagyományozódás, mint üzenet is megjelenik. Úgy kell elképzelni, hogy aki ide beül, annak a számára kicsit megáll az idő, és visszakerül egy régi elfújt emlékekkel teli világba, mint ahogy azt az alcím is ígéri.
A Zenészportrék – Elfújt emlékek című produkció egy sorozat első része. Mi a terv a folytatásban?
M.G.: A sorozat elején szerettük volna bemutatni a Magyar Állami Népi Együttes kiváló zenészeit és azok zenei világát. Hosszabb távon gondolkozva azonban a sorozat további részeiben azt tervezzük, hogy a népzenéből inspirálódó, más zenei műfajoknak is teret adnánk a bemutatkozásra. Szélesebbre tágítva a látóképet olyan markáns, zeneileg meghatározó zenészeket szeretnénk meghívni, akik kimagaslót alkottak saját zenei műfajukban, és inspirációs forrásként használták a magyar népzenét, ezzel is hangsúlyozva a hagyományaink továbbélését és népzenei kincseink sokszínűségét.
Időpont: 2024. november 29. péntek 19:00
Helyszín: a Hagyományok Háza színházterme
Zenei rendező és szerkesztő: Gera Attila, Margetán Máté
Zeneszerző: Gera Attila, Gera Gábor, Mohácsy Albert
Szövegíró, dramaturg: Hetényi Milán
Rendező-koreográfus: Farkas Máté
Bővebb információ: https://hagyomanyokhaza.hu/hu/mane/program/zeneszportrek-elfujt-emlekek
