Egy szokás felelevenítésénél fontos tisztában lennünk azzal, hogy ma nem ugyanazt jelenti betlehemezni menni, kántálni, regölni, köszönteni vagy a farsangi maszkosoknak végig vonulni az utcán, mint régen. A szokásgyakorlás mára átalakult, legyen szó akár falusi akár városi környezetről. A régiségben a következő generáció öntudatlanul is „belenevelődött,” a hagyományba, manapság azonban újra meg kell tanulni, meg kell érteni és adaptálni kell az adott népszokást a 21. századi viszonyokhoz. A szövegek, mozzanatok, eszközök, maskarák stb. lehetnek ugyan „régiek” és hagyományosak, de a körülmények, amelyek közé helyezzük őket, „maiak” – ezt minden esetben érdemes figyelembe venni.
A közönség/közösség részéről új elvárások jelennek meg, amelyhez a szokás éltetőinek is igazodnia kell. Előzetes szervezést igényel(het), hogy beengedjék a házba a köszöntőket, a maszkos alakoskodókat vagy a dramatikus szokás szereplőit.
Mindezekkel együtt a téli ünnepkör jeles napi szokásai különösen alkalmasak arra, hogy a közösségek megjelenítsék magukat, kifejezzék és erősítsék (lokális) identitásukat. A felújított népszokások funkciója – hasonlóan az ünnephez – a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolása, amelyben meg lehet élni a közösséghez való tartozás érzését.
Hogyan kezdjek hozzá, ha szeretnék a közösségemben egy szokást feleleveníteni?
Első lépésként érdemes végiggondolni:
- melyik téli népszokást szeretném feleleveníteni?
- mi a célom a szokás felelevenítésével?
- hol, milyen formában szeretném megvalósítani?
- kikkel és őket hogyan tudom bevonni?
Tapasztalt mentoraink szívesen adnak tanácsot, vállalkoznak a kérdéseitekre a felkészülés során.
Mennyire ragaszkodjunk mereven a hagyományhoz, alakíthatunk-e a szokás formáján?
Alapvetően érdemes a szöveget változatlanul hagyni, ugyanakkor fontos egy másik tényezőt is hangsúlyozni, a szokás variálódását, az improvizáció lehetőségét. Ez különösen a dramatikus népszokásoknál jelentős, ahol a szokásgyakorlás része a humor, az aktualizáció és a közönséggel való állandó interakció, az adott szituációra való folyamatos reagálás.
Bármilyen módon nyúlunk bele a szokásba, a szövegbe, azt kell szem előtt tartanunk, hogy szervesen illeszkedjen a hagyományba. Nem kell mereven ragaszkodnunk a leírt szöveghez, nyugodtan reagálhatunk benne akár a jelenkori helyzetre. A jelmezekben, kellékekben is megjelenhetnek a mai anyagok, ruhadarabok, öltözetek. Tartsuk meg a házaló szokások szerkezetét:
- engedélykérés a szokás előadására (pl. Szabad-e lucázni?), ami még jellemzően kint a szabadban, legalábbis a lakótéren kívül történik,
- a szokásdal, a dramatikus játék előadása,
- jókívánságok, bőség-, termékenységvarázsló szövegek,
- elköszönés.
Az adománykérés egyes házaló népszokások részét képezték, másoknál ez teljesen hiányzott. Egy szokás felújítása esetében ez meglehetősen érzékeny kérdés, hiszen sokkal inkább szánjuk neki azt a szerepet, hogy a közös ünneplésnek ezt az elfeledett módját felelevenítsük. A kínálás, a (mértékletes) közös evés-ivás bizonyosan erősíti a közösségi kötelékeket, a pénzbeli adomány kérése-adása (még ha humoros szöveg keretében is történik), a visszájára fordíthatja az eredeti kezdeményezésünket.
Hogyan vonjuk be a helyi közösségeket?
A környezetünk ünnepi kultúráját akkor tudjuk sikeresen gazdagítani egy ilyen kezdeményezéssel, ha a kezdetektől vannak elkötelezett emberek, akik részt vesznek a szervezésben, lebonyolításban. Emellett az is nélkülözhetetlen, hogy a közösség elfogadja, magáénak érezze. Már a készülődés időszakában meg kell szólítanunk a településen élőket.
Ha teljesen új kezdeményezésként szeretnénk egy szokást gyakorolni, akkor a házról házra járás megszervezését érdemes már a felkészülési időszakban, a próbák ideje alatt elkezdeni. Érdemes előzetesen hírt adni a szándékunkról, és megtudni, kik fogadnák be a csoportot. Azt is fontos tudatni, hogy mire számítsanak (például, milyen hosszú a játék). Hirdessük a település közösségi színterein (templom, oktatási és művelődési intézmény, orvosi rendelő hirdetőtáblája), a közösségi médiában. Adjunk lehetőséget arra, hogy feliratkozzanak mindazok, akik szívesen látnak minket. Szervezhetünk több szomszédot egy nagyobb helyre, így még többen látják a szokást. Ha megvannak azok a családok, ahova ellátogatunk, érdemes megtervezni az útvonalat, és tájékoztatni őket, kb. mikorra fognak a játszók odaérni.
Ha a közösségetek csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez, arra kérünk, a közösségi média segítségével adj hírt arról, ti hogyan ünnepeltetek!
