Mi a népmese?

A népmese a szóbeli epikus népköltészet egy műfajcsoportja, melynek általános jellemzője formailag a kerek, egész, logikus történetszövés, tartalmilag a jellegzetes mesei világ, a hétköznapi és a csodás elemek keveredésével, esztétikailag a művészi nyelvhaszálat, meghatározott nyelvi-stilisztikai hatáskeltő eszközök, pl. mesei szövegformulák szerepeltetése. Előadói a mesemondók; sajátos előadói stílusa, a magyar néphagyományban nyomokban még máig fellelhető népmesemondás nem azonos a prózamondással.

Az 1764-es madéfalvi veszedelem után tömegesen kivándorló székelyek Bukovinában öt települést hoztak létre. Az egyikből, Istensegíts faluból származnak azok az énekesek, akik 1946-ban végül a mai Bács-Kiskun megyei Csátalján találtak új otthonra.

A jelenleg 83 éves Ráduly János 1970 és 1975 között gyűjtötte mesénket az erdélyi, Kis-Küküllő melletti Kibéd faluban, sok szép másik mesével együtt (összesen, több évtized alatt csak Kibéd falujából, illetve még néhány szomszédos faluból közel 1000 népmesét gyűjtött és közölt Ráduly János.).

Az alábbi gyűjtést egyik katalogizálónk, Porteleki Zoltán azért választotta, mert ez volt élete első olyan alkalma, amelyben gyűjtőként vett részt Pávai István, Lőrincz Lajos és Vizeli Balázs társaságában. A felvételeken az 1920-as gernyeszegi születésű Gondos „Zsidó” János prímás, és az akkor még csupán 43 éves Ponczi Gyula kontrás muzsikál, a tőlük ismert és megszokott alapossággal. Mint oly sok felvételen, itt is jól megfigyelhető az erdélyi vonós zenére oly jellemző „közjátékok” sokszínűsége, amiket a prímás improvizatív jelleggel variál, használ.