Greg­us Lász­ló me­sél:Ró­zsa­fiú és Tu­li­pán­le­ány

Gregus László egy szép és sok változatban ismert, népmesekincsünkben és az irodalomtörténetben is kiemelten fontos alkotást hozott a Folkstúdió adásába. A Rózsa és Ibolya-mesetípus egyike a legismertebb meséinknek, Arany János 1847-ben népmese műfaj-megnevezéssel, de verses formában első írott változatát adta a típusnak.

Mágikus tárgyak

Mesénkben nagy szerepe van a mágikus tárgyaknak. A tündérkirály boszorkány felesége is tárgyakat (gyűrűt, hálóinget) kér, melyeket Rózsafiúnak – Muki segítségével – az igazi hazájából, édesanyjától kell elhoznia. Amikor a banya a kiállt próbák ellenére is el akarja pusztítani a fiatalokat, a szintén „tudós” Tulipánleány 3 tárggyal helyettesíti önmagát: a seprű, a laskanyújtó és a fakanál válaszol a boszorkány kérdésére…. (Lásd erről a szerteágazó témáról, a mágikus tárgyak szerepéről a magyar népköltészetben, a Magyar Néprajzi Lexikon szócikkét ITT)

Hősmese és humor

Sok mesemondó sző bele humoros jeleneteket vagy kifejezéseket a „komoly” tündérmesékbe is. Nemcsak a tréfás mesékben, a hazugságmesékben vagy az erotikus tufákban, anekdotákban találunk ilyen szavakat, jeleneteket. Hosszú, bonyolult tündérmeséinkben is akad olyan szereplő, szituáció vagy beszédmód, ami a humor forrása lehet, a mesén belüli humoros megnyilvánulások vagy a hallgatóságnak „kiszóló” megjegyzések ellenpontozzák az akár mitikus léptékű hőstetteket, a félelmetes tartalmakat. Az egykori ketesdi mesemondó is ezt tette, és Gregus László sem hagyja ki ezt a hatáskeltő elemet. Például a tündérkirály alakjában rejlő lehetőségeket, hiszen az ősz öregember, a félelmetes tündérkirály a kolbászt harapdálva számolja meg a katonáit, ráadásul felesége mellett szinte „papucsférj” lesz, akit  „vín gazember”-nek lehet szólítani stb. A sánta Muki katona, aki Rózsafiú segítője lesz, már előtörténetével és azután megnyilvánulásaival szintén a humor forrása lesz stb.

Különleges nyelvezet

Mesemondónk különleges tájnyelvi kifejezéseket is alkalmaz meséjében, s a könnyebb érthetőség kedvéért egy-egy rövid mondattal, kérdés-felelettel „fejti meg”, oldja fel a hallgatóság számára ismeretlenül csengő szó jelentését. Pl. így: „Tudjátok, mi az a kecskebuka? Hát nem más, mint bukfenc!”

A népmese szerelem-ábrázolása

E heti mesénk is szép példáját adja annak, hogyan jeleníti meg a szerelem jelenségét, az egymásnak rendelt szerelmesek témáját a magyar népmese. Ahol a ketesdi mesemondó  kicsit „részletezi”, mit csinálnak Rózsafiúék, ott  a hallgatóság – amely amúgy is együttműködő - azonnal reagál: „Ez idő alatt Rózsa királyfi bement Tulipánleányhoz. Űk mint szerelmesek elkezdtek csókolózni. (Ej, verje meg a Pilátus!) Ippen,mikor a karjában tartotta Rózsafiú a leányt, valaki az ablakon kopog...”  László a történetnek ugyanezen a pontján – habár más szavakkal – szintén részletezi a jelenetet – szemben mondjuk a gyermekeknek szánt, pedagógiai célzattal átírt népmesekiadványokkal vagy az ezek alapján készülő mese-felolvasásokkal.

Akit a téma jobban érdekel, annak ajánljuk Nagy Ilona folklorista, monda-és mesekutató kutatási irányokat is kijelölő összefoglalóját a szerelem különböző aspektusainak ábrázolásáról népmeséinkben, itt „Csináltak egy jó lakodalmat” Erotika a népmesékben. In: Gulyás Judit (szerk.) Nagy Ilona: A Grimm-meséktől a modern mondákig. Folklorisztikai tanulmányok. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2015. 197-202. 

Tündérmese  - mesei formulák

Népmeséink formai-szerkezeti jellegzetességei közé tartozik, hogy bizonyos állandósult szókapcsolatok, formulává összeállt mondatok ún. mesei sztereotípiákat alkotnak. Talán a legismertebbek a mesekezdő és mesezáró formulák, a legegyszerűbbeket (Egyszer volt, hol nem volt…stb.) mindenki ismeri.

Gregus László az immáron újraalkotott mesében számos szép népmesei formulát használ. Egy eléggé ismert mesei bevezető formula után, a népmese egésze során igényes mesei nyelvezettel szól. Ilyen formulák például az „akár hiszitek, akár nem”, a „három nap három éjjel”,  és „teltek–múltak az esztendők”. Meséje végén László egy szép, szintén Kovács Ágnes által Kalotaszegen máshol is felgyűjtött formulával (viasz-ló) zárja a meséjét. Ez különleges, a mesemondó személyét is a történetbe bevonó, hosszas mesezáró formula. Mintha az elmondottak „hitelességét” akarná megerősíteni, a zárójelenetben, a lakodalomban való részvételét, és az onnan visszautazását mondja el tréfásan, még a hallgatóság egy tagját is bevonva. A publikált szövegben: „Megörült ám az öreg Rózsa király. Azonnal papot hívtak, összeeskettík a fiatalokat. Meghítták az egísz ország nípit. Én ippen akkor jöttem haza szabadságra mint katona. Odakeveredtem a vendígek közi, pedig az útam sietős volt. Kírtem egy lovat és egy kicsi ennivalót. Adtak is. Egy tarisnyába tettek levest, egy fakanalat, egy darab csontot. A lovamnak a dereka viasz, a lába acél, kender a farka, sárgatök a feje, palacsinta a füle. Jövök bé itt a Botoson (mindjár hazakerül!), ott a szomszíd Balázs. (A szomszéd is ott van a hallgatóság között, lesüti a fejét, a többiek nevetnek.) - Hunnan jössz, szomszíd? - kérdi.

- Lakadalombúl - kiáltom.

- Nem hozol valamit? - kiáltja.

- Hozok én levest.

- Adj egy kicsit - azt mondja - , olyan éhes vagyok!

Merítek egy fakanállal, nyújtom felé. A fejire tanáltam önteni. (Leveszi a szomszéd sapkáját) Tessík megnízni, milyen kopasz lett! - Hát csak a lovam lába megbotlik, acéllába tüzet vetett, kenderfarka meggyúlladt, a dereka elolvadt, a tökfeje elgurult. Két palacsinta filít megfogtam, megettem, a többi hallgatóknak nem adhatok belűlle.”

(Kovács Ágnes: Rózsafiú és Tulipánleány. Kalotaszegi népmesék. Akadémiai, Bp, 1987. 66-67.o.)

Aki szívesen összevetné a látott mesét a kalotaszegi eredetivel, annak ajánljuk ezt az oldalt, ahol elolvashatja : https://www.nepmese.hu/mesetar/mesek/rozsafiu-es-tulipanleany

El­hunyt Mu­csi Já­nos

November 14-én hajnalban 76 évesen elhunyt Mucsi János Harangozó Gyula-díjas, a Magyar Érdemrend Tiszti keresztjével kitüntetett koreográfus, Érdemes művész, a Duna Művészegyüttes egykori művészeti igazgatója, a Duna Karnevál Nemzetközi Kulturális Fesztivál elnöke. 

Ze­nész­port­rék – El­fújt em­lé­kek

2024. november 29-én láthatja először színpadon a Hagyományok Háza közönsége a Magyar Állami Népi Együttes új előadását Zenészportrék – Elfújt emlékek címmel, mely egy sorozat első darabjaként nemcsak a zenei örökségünket idézi meg, hanem egyúttal tisztelgés a zenészek generációi előtt, akik a dallamok révén őrizték meg kultúránk színeit. 

De­cem­ber 6-án in­dul az Ün­nep­vá­ró for­ga­tag

Az idén december 6. és 8. között megrendezésre kerülő Ünnepváró Forgatag koncertekkel, bábelőadássokkal, ajándékkészítő műhelyekkel, mesével, gyerektáncházzal, kézműves vásárral és mesterségbemutatókkal, valamint kedvezményes kiadványárusítással várja a látogatókat. 

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!