A Hagyományok Háza Nyitott Műhely Rejtett kincsek-szekrénytitkok felhívására 57 darab pályázat érkezett.
A Hagyományok Háza Nyitott Műhelye online pályázatot hirdetett egyének, hobbi alkotók, kézművesek, designerek számára, amiben arra ösztönözte az érdeklődőket, hogy fedezzék fel és ismerjék meg nagyszüleik múltját, tárgykultúráját, ezzel kapcsolatban saját elfeledett hagyományaikat, kézműves örökségünket. A kiírás további célja volt az újrahasznosítás, gondolkodásmódunk átalakítása, a kézimunkával töltött idő felértékelése.
Régi, szekrények alatt megbújó néprajzi tárgyakat és azok újabb funkcióit kerestük.
A sok történet és tárgy közül nehéz volt kiválasztani azokat, amelyeket tárgyi és szakmai díjazással tudtunk értékelni.
A zsűri tagjai - Kovács Bence néprajzkutató és Benedek Krisztina néprajzos, közművelődési szakember - a beküldött anyagokban a néprajzi értékeket, a Hagyományok Háza által képviselt értékrendet kutatta, továbbá azt is elemezték, hogy sikerült-e új funkciót találni a tárgyaknak.
A beküldött anyagok rendkívül érdekesek voltak, köszönjük, hogy megosztották velünk kincseiket!
Fiser Józsefné: pendely és vizitkék
Története:
Nagyszüleim közül csak az anyai nagymamámat ismertem. Tőle maradtak emlékek, ízek, illatok, tanítások. Felnőtt fejjel ébredtem rá, hogy nem is volt idős, de nagypapa halála után mindig feketében járt. Ritkán láttam más színt rajta, kivéve a hófehér ingvállat, kislajbit vagy pendelyt. Ezeket édesanyám varrta, azután én is megtanultam. Finomítottam a szabásvonalon, hímzéssel díszítettem, egyedivé, hordhatóvá tettem. Van, amit már olyan rég varrtam, hogy nem jó rám. Így legalább telik az én ládám, és egyszer valaki majd kincseket talál benne.
Mátraderecskei kombinék. Hétköznapokon ilyeneket viseltek az asszonyok a ruhájuk alatt. Anyaguk flanel, vagy pamut piké. Igaz, alsóneműről van szó, de készítője gondosan ügyelt a részletekre, a díszítésre. Önmagukban is megállnák a helyüket, könnyű kis nyári ruhaként. Innen jött az ötlet, hogy feldolgozzam őket, kiemelve azt a játékosságot, ami az egésznek a bája. A margitdisz és a farkasfog helyett hímzést alkalmaztam, a színes csíkos ruhához pedig a búcsús tarisznya mintájára hátizsákot készítettem.
Értékelés:
Gyönyörű darabok, melyekre tekintve jól felismerhetők a kiindulópontul szolgáló viseletek, mégis napjainkban is könnyedén hordhatók. Az alkotó munkáját dicséri a kifogástalan megvalósítás és az autentikus néprajzi tárgyak széleskörű ismerete, a minták és formák tudatos alkalmazása. Napjaink népi iparművészetének, mintaértékű darabjai.
Dukát Judit: Ing
Története:
-Hány éves ez a kendő, Ilonka néni?
- Meg nem mondom, de a gazdája is 70 fölött volt, amikor elment, s még ő is lehet örökölte. Tudják, abban az időben leleményesek voltak az emberek, nem lehetett csakúgy átmenni a folyó egyik oldaláról a másikra, hát bekötötték a holmit egy zsákba, kosárba tették és athúzták erre az oldalra. Nálunk nem lehetett ilyeneket kapni akkor.
Valami hasonló történet dereng fel ehhez a kendőhöz, amit Szedlák Józsefné Ilonka néni a terényi kézzel-lábbal harangozó asszony mesélt néhány éve. Rajta keresztül jutott el hozzám ez a kendő sok másik kíséretében. Ők még várnak a feldolgozásra, de ez a kis vidám, színes, palóc mintás kendő „áldozatul esett” egy alkotói hétvégének. Inspirációs forrásként szolgált egy finom, fehér batiszt anyagú ingruhához. Hosszas tanakodás után csak a kis kalászminta került az ingre gyöngyhímzéssel, diszkréten a gombolópántra és a gallérra. Kiegészülve a bővülő ujjon egy keskeny gyöngydíszítéses horgolással, idézve a palóc női ingeket.
Keress te is tovább a szekrényben, segítünk megalkotni egy ma viselhető újragondolt darabot!
Értékelés:
A tárgy jó példája a napjainkban népi iparművészetként definiált jelenségnek. Kiindulópontja, inspirálója egy autentikus néprajzi tárgy, melynek formái kézzelfoghatók az alkotáson, ami hagyományos formái ellenére mégis modern, napjainkban is hordható darab, kivitelezése pedig kitűnő.
