A sokak által ismert Pál István, vagy ahogyan a legtöbben emlegették, Pál Pista bácsi, igazi népi-polihisztor volt. Dudás, furulyás, flótás, énekes és pásztor is volt, sőt, még a hangszerkészítéshez, fafaragáshoz, és az állatok gyógyításához is értett. A Népművészet Mestere díjjal kitüntetett kétbodonyi születésű nógrádi pásztorember még mesélni is tudott, nem is akárhogyan. A hagyományőrző népmesemondó mesekincsét egy a Hagyományok Háza kiadásában megjelent kötet, az Agócs Gergely által bevezető tanulmánnyal ellátott Pál István mesél. Egy nógrádi magyar pásztorember mesekincse című könyv is őrzi. Aki szeretné megvásárolni a kötetet, az látogasson el webáruházunkba
Mai mesemondónk, Csíki Lóránt nagyon hasznosnak találta a kötet hangzó-mellékletét (CD és video-melléklete is van a könyvnek), hiszen ezt akár az autóban ülve, utazásai közben, vagy otthoni kézműves tevékenységek mellett is tudta használni. Pista bácsi meséit igen hamar megszerette Lóránt, meg is tanulta, de mégis sikerült saját egyéniségét megtartva, saját tájnyelvén elmesélnie és újraalkotnia A királykisasszony három jegye és Az eltáncolt cipők meséket.
Lóránt meséjében megtalálhatjuk a már-már klasszikusnak számító szép mesei formulákat (pl. Uram királyom, életem halálom, kezedbe ajánlom…) és az egyéni leleménynek számító mesei szereplőket is (pl. Zsófi, a tudós cigányaszony…). Mesemondónk mai meséjét egy tréfás, ám szép mesei formulával zárja: Nagy lakodalmat csaptak, ettek ittak, faggyút tojtak, azzal világítottak. Oszt tán még most is boldogan élnek, ha meg nem hóttak. Itt a mesének a vége…
A papucsszaggató királykisasszonyok mesetípusról lásd még a Magyar Néprajzi Lexikon szócikkét ITT
