A mese „besorolása”:
Mesemondónk egy izgalmas, nagyon érdekes mesét hozott a Folkstúdió adásába. Több tréfás-mesetípust kapcsolt össze: Bolond Mihók (AaTh 1049)+ Az ostoba ember látogatóban (MNK 1684)+ Rablók a fa alatt (Házaspár a fán) AaTh 1691+ Szerencsétlen János (AaTh1653A)+ Szegény ember az ördög szolgája (AaTh1681)+ A kutyának eladott tehén (AaTh 1643B)
De mit is jelentenek ezek a számok és betűk? A népmesekutatók szerte a világon, többféle módon és többféle megközelítés alapján, de igyekeztek a népmeséket ún. típusokba sorolni, katalógusokat létrehozni, annak érdekében, hogy a különböző népek, kultúrák mesekincse közötti egyezéseket, különbözőségeket könnyebben és hatékonyabban ki tudják mutatni, hogy a mesék elterjedtségét vizsgálni tudják, s hogy számon tudják tartani, mely népmesékből hány változatot gyűjtöttek már össze. A fentebb is látható betűkombináció is egy ilyen rendszert jelöl. Az Antti Amatus Aarne, finn és Stith Thompson amerikai mesekutatók által összeállított katalógus minden egyes mesetípusa külön szám-, és betűkombinációt kapott. A betűk (AaTh) mindig ugyanazok, és a két kutató nevére utalnak, de a különböző számok az egyes típusok végén még inkább segítik az érdeklődőket az eligazodásban. A tréfás meséket AaTh1350-től AaTh1429-ig, míg a trufákat és anekdotákat AaTh 1430-től Aath1874-ig jelöli ez a katalógus.
Mesemondónk egy a tréfás mesékhez jól illeszkedő egyszerű, ún. mesekezdő formulával nyitja meséjét: „Úgy tudjátok meg, egyszer vót, hol nem vót, vót egyszer egy legény…” A cirkalmas, hosszú, sokszor több percen át tartó mesekezdő formulák (kidőlt-bedőlt kemencékről, égig érő fákról, ráncos rokolyákról stb.) a tündérmesékhez, illetve elvétve a novellamesékhez kapcsolódnak. A tréfás mesékhez, állatmesékhez egyszerű, pár szavas mesekezdő formula dukál.