A néprajzkutatók feljegyzik a meséket, mondákat elmondó „adatközlőről”, a mesemondóról azt, amit tudnak, a publikált szöveg mellé megemlítik nevét, életkorát, lakóhelyét, vallását, hogy lássuk, mi az a környezet, ahonnan a népköltészeti „adat” származik. Történetünk eredetijét A tizenkétéves éves Jézus Jeruzsálemben címmel Nagy Ilonának elmondta Tóth Ilona, akkor 82 éves, római katolikus vallású assszony, Szurdokpüspökiben (Nógrád m.), 1969-ben. A szöveg megtalálható itt: Lammel A. – Nagy I. (szerk.): Parasztbiblia. Magyar népi biblikus történetek. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1985. 300-304. old. (Maga a szikár evangéliumi történet ITT olvasható)
Egy érdekes, archív felvételekkel és animációval tarkított dokumentumfilm készült a Parasztbiblia elkészültéről. Maguk a gyűjtők-alkotók, Nagy Ilona és Lammel Annamária beszélnek munkájukról, ITT
A mese (legendamese) és a monda (eredetmonda) két külön népköltészeti műfaj, de néha elemeik keverednek vagy szinte teljesen összeolvadnak, mint ebben az esetben is. A néprajzkutatók szerint a legendamesék szereplői: Krisztus urunk, Szent Péter, az ördög, Szűz Mária stb., a történet pedig tanító jellegű és novellisztikus. Az eredetmondákban ugyanezeknek a főszereplőknek a tettei teremtést, alkotást, a meglévő világ gazdagítását vagy megváltoztatását eredményezik, és az elbeszélés szerkezete is e gondolatnak van alárendelve. (Lásd még ITT) A magyar folkór is nagy számban ismer ilyen eredetmondákat vagy eredetmagyarázó mondákat, melyben egy-egy természeti jelenség, növény vagy állat milyenségét, egy-egy tulajdonságának feltételezett eredetét mondják el. Itt a síró Máriát megvígasztalja, saját történetével kacagásra készteti a béka, ezért Mária (mintegy társ-teremtői szerepben) új tulajdonsággal áldja meg a kis békát, hogy "ha elpusztul, a bűze ne menjen”, vagyis csak kiszáradjon, ne rothadjon el…
"...bukovinai székely a famíliám..." – az eredeti történet egy palóc asszonytól hangzott el, de Évike tájszavaival, tájszólásával bukovinai székellyé „teszi” a színhelyet, a Szentcsaládot. „Szűz Máriacska” ügyes kézimunkás asszonyka volt, úgy szőtt-font-varrt, hogy mások is rendeltek tőle, „Joáchim nagyapó” értett a tilinkó-készítéshez stb… Aki szeretne próbát tenni a figyelmes mesehallgatás-meseolvasás terén, szeretné összevetni a mese szerkezetbeli, tartalmi, motivikus, szóhasználati változatait, annak ajánljuk, olvassa el a nógrádi változatot ITT.
Ugyan e heti mesénk nem tündérmese vagy láncmese, ahol a szerkezet szinte kínálja magát, azért a mesei logika itt is tetten érhető: ahogyan sorra megtudjuk, mit készített saját kezével kicsi Jézusnak Mária és József, úgy az úton minden egyes darabnak jelentős szerepe lesz, Mária sorra ezekről az elajándékozott és felismert darabokról tudja meg, hogy Jézus ott járt. (A meseszerkezetről lásd még a Néprajzi lexikon szócikkét)
Évike a mesébe egy másik népköltészeti műfaj, a népdal példáit is beleveszi. A szép moldvai népdal szövegét ITT olvashatjuk.
