Fá­bi­án Éva me­sél: Sár­kány­ölő Se­bes­tyén

A Sárkányölő Sebestyén-t egy újabb, tematikus gyűjteményben is olvashatjuk. (Boldizsár Ildikó szerk: Sárkányölő Sebestyén. Sárkányos magyar népmesék. Új Palatinus Könyvesház Kft. Budapest, 2004. 31–36.). Évikénél nemcsak az elrabolt juhokat és pásztoraikat szerzi vissza Sárkányölő Sebestyén a három sárkánytól, hanem a sárkányok ük-ük-ükanyja ládájából kiszabadítja a tündérkirály alattvalóit és a Napot-Holdat-csillagokat is! Elég egy apró szereplő- bővítés, és mesénk így ehhez a sokfelé ágazó típushoz is kapcsolódik: „Égitestszabadító mese

E heti mesénk is a formai szabályok, a mesei fölépítés, a szerkezeti elemek mint esztétikai hatáskeltő eszközök fontosságát példázza. A mesei hármasság többszörös hangsúlyozása, a fokozó ismétlés segíti a mesemondót is észben tartani a történetet, de a hallgatót is előkészíti arra, mit várjon, mihez képest hallgassa a folytatást, a nyelvi-tartalmi fokozást. Ilyenek: a szegény ember három fia, az öreg pásztor (Évikénél Szent Mihály bá, a táltoskirály) háromszori próbája, Sebestyén növekedésének háromszori „állomása”, a 7, 14 és 21 fejű sárkány legyőzése. (A meseszerkezetről lásd még a Néprajzi lexikon szócikkét)

Ti­ze­dik al­ka­lom­mal ad­ták át a Hal­mos Bé­la-dí­ja­kat

A nemzeti összetartozás napján, Halmos Béla születésnapján tizedik alkalommal adták át a Hagyományok Háza színháztermében a róla elnevezett vándordíjat és emlékérmet. Az idei évben a Halmos Béla-díjat Pusko Márton hegedűs nyerte el, míg a Halmos Béla emlékérmet Szűcs Sándor népzenész, közösségszervező vehette át. A rendezvény a Hagyományok Háza, a Hagyományok Háza Baráti Köre és a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában működő Halmos Béla Programiroda közös szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Meg­je­lent a Hor­go­si nép­da­lok

A Virágos kert a horgosi nagytemplom című kiadvány Horgos és a hozzá tartozó Királyhalom (Bački Vinogradi) magyar közösségeinek népdalhagyományát mutatja be. A szerzők, Németh István és Juhász Gyula a tudományos alaposságot, a forráskritikát és a közösségi hagyománytiszteletet példás egyensúlyban érvényesítették munkájukban. 

Ta­nul­ha­tó ha­gyo­mány, él­he­tő hi­va­tás

Napjainkban, amikor a hagyományos tudás átadásának természetes útjai – a családi tradíciók, közösségi minták és élő példák – visszaszorulóban vannak, különösen fontos téma, hogy miként örökíthetők tovább a kézművesség, a népi előadóművészet és a népművészet értékei.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!