Közeleg a mohácsi busójárás, busókkal találkozhatnak az utazók a repülőtéren
A farsangi időszak derekán járunk, és egyre közeledik a mohácsi busójárás időpontja, amely február végén hat napon át tölti meg élettel a Dél-Magyarországon fekvő várost. A téltemető, tavaszváró népszokás idén nemcsak Mohácson, hanem a fővárosi repülőtéren is megjelenik: a magyar kultúrát bemutató sorozat aktuális állomásaként busókkal és a hozzájuk kapcsolódó hagyományvilággal találkozhatnak az utazók.
A busójárás a Mohácson és környékén élő, többségében római katolikus délszlávok, a 'sokácok' farsangi maszkos alakoskodásából és dramatikus néphagyományából ered. A horvát nyelvben 'poklade' néven ismert szokás a karneváli időszakhoz kapcsolódik, és a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsang leglátványosabb eseménye. A mohácsi busójárás 2009-ben felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára, 2012 óta pedig hungarikumnak számít.
A népszokás gyökerei a Balkánról betelepült sokác közösségekhez nyúlnak vissza. Hasonló, maszkos télűző alakok Európa számos térségében ismertek, a bolgár–török kukerihez a magyarországi busómaszkok különösen közel állnak. A mohácsi busójárásról az első írásos feljegyzések a 18. század végéről származnak, mai formáját azonban a helyi horvát kultúrkörben nyerte el.
A busók jellegzetes viselete a fűzfából faragott, gyakran állatvérrel festett álarc, a kifordított birkabőr bunda, a fehér vászongatya és a bocskor vagy csizma. Ruhájukat kolompok, láncok, tarisznyák egészítik ki, kellékeik közé tartozik a kereplő, a buzogány és a hosszú fakürt. A farsangi időszakban a busók cselekedetei sajátos, rituális „felfüggesztett” állapotban értelmeződnek, amely a közösségi szerepvállalás és az önkifejezés különleges formáját kínálja.
A mohácsi busójárás csúcspontja a „farsang farka”, a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó három nap. Ilyenkor több mint ötszáz busó érkezik ladikokon a Dunán át, majd jelmezes felvonulás következik, fantáziaszekerekkel, lovas és motoros kísérettel. A főtéren máglyán égetik el a telet jelképező koporsót, a városban pedig zenével, tánccal, vásárokkal és közösségi mulatságokkal ünnepelnek. A programok között gyermekjelmez-versenyek, kézművesvásár és maszkfaragók bemutatói is szerepelnek.
A hagyomány mára túlmutat egy egyszerű népszokáson: a város és tágabb értelemben a nemzeti kulturális identitás jelképévé vált. A busócsoportok, maszkfaragók és jelmezkészítők aktív közreműködésével élő örökségként adódik tovább a fiatalabb nemzedékeknek. Ezt az élő hagyományt idézi meg most a repülőtéri bemutató is, amely a farsangi időszakban a magyar népi kultúra egyik legismertebb alakját állítja az utazók elé, ízelítőt adva a közelgő mohácsi busójárás hangulatából.
