Milyen tényezők alakították népmesei „anyanyelvünket”?
Sokan talán nem tudják, hogy a népköltészet műfajait, köztük a népmesét is érték/érik más kulturális rétegekből származó hatások is. Az egyik ilyen hatástényezőt és következményeit az utóbbi idők néprajzi kutatásai tisztázták, a nagyközönség elé tárva és értelmezve az egyik legfontosabb forrást.
1862-ben jelent meg a fiatal Arany László Eredeti népmesék című gyűjteménye, amelynek meséit azután nemzedékek sora olvasta vagy hallgatta. A mesék bekerültek az iskolai olvasókönyvekbe és a szájhagyományba, még írástudatlan mesemondók repertoárjának is részét képezték. Tulajdonképpen a 19. század második felében Arany László és később Benedek Elek alakította azt az elbeszélő stílust, amely szinte a magyar népmesei anyanyelvvé vált.
Arany László e páratlanul népszerű mesék kiadásához nagyrészt édesanyja, Ercsey Julianna és nővére, Arany Juliska kéziratos meséit használta. A kéziratok és a kiadott szövegek összehasonlítása tanulságosan mutatja be, milyen változtatások révén jött létre a klasszikus magyar népmese.
Erről a témáról beszél Gulyás Judit folklorista, mesekutató, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa.
Részvételi díj: 800 Ft
Regisztráció
További információ:
(+36 1) 225 6086