„…hallottam még az öregektől s azt összeszőttem az olvasmányokkal…”
E heti mesénkkel is jól szemléltethetjük a hagyományozódás összetett folyamatát, az írott és szóbeli hagyomány összefonódását. Az eredetit Horváth István erdélyi író saját nagyszüleitől tanulta az 1940-es években, és emlékezetből írta le, a falujáról készített monográfiájában (Horváth István Magyarózdi toronyalja. Írói falurajz egy erdélyi magyar faluról. Helikon Kiadó, Budapest, 1980. 240-245.). Ezt a mesét tanulta meg és „szőtte össze” saját nagyszüleitől hallott mesékben használt motívumokkal, fordulatokkal, és meséli tovább – sok óvodás és iskolás gyerek nagy örömére - Fábián Éva.
Habár itt az ellenfél egy hétfejű sárkány, mesénk mégsem tündérmese, hanem az ún. rászedettördög-mesék csoportjához tartozik, amelyben az ember-hős leleményességgel jár túl az ördög(ök), az ellenfél eszén. Ahogyan Benedek Katalin mesekutató fogalmaz, ezek a mesék „A tompa, buta, de természetfölötti tulajdonságokkal (pl. rendkívüli erővel) jellemzett ördög, sárkány, óriás stb. és furfangos, talpraesett, de gyenge, hétköznapi sajátságú mester-, cigány-, szegényember szembenállásán alapszanak.” A rászedettördög-mesékről bővebben ITT olvashat.