Pénz­tár­ca

 

 

Mindenkinek van otthon félretéve pár nem használt ruhája, vagy textil anyaga. Most hoztunk nektek egy jó ötletet, ezeknek a maradék anyagoknak a felhasználásához. 
A pénztárca elkészítéséhez, csak pár dologra és pontos mérésekre van szükségünk. A pontos mérésekhez használhatunk vonalzót, és akár milliméterpapírt is, ha egyedi méretűre akarjuk tervezni a pénztárcánkat. 
A tervezés és vágások során ügyeljünk, hogy számoljunk pluszban, a varráshoz szükséges 0,5-0,7 cm ráhagyásokat az anyag oldalain. Ezek a ráhagyások az előzetesen leírt méretekben szerepelnek már. Az összeillesztésekhez, vékony tűt, és cérnát használjunk, hogy minél szebb végeredményt kapjuk.  
Bélésként vasaljunk az anyagra ragasztós vetexet, hogy kikeményedjen és strapabíró legyen.
A pénztára lezárásához a legkönnyebb egy mágnes kapcsot beszerezni, hiszen ezt egyszerűen rá lehet illeszteni a megfelelő helyre.

Méretek és szükséges eszközök:

  • Kártyazseb: 82,5x11,5cm (Végső méret 10x17)
  • Hátlap: 18x12,5
  • 2. zseb/ Pénztárca előlapja: 41,5x18,5 (Visszahajtjuk az egyik végét, 9,5 cm)
  • Ennek a bélése: 18,5x19,5 cm
  • 2 db kis anyag a cipzárhoz 
  • Hosszabb anyagdarab a cipzárhoz: 18,5x5 cm
  • Kártyazseb: 18,5x14 cm
  • Fedlap: 18,5 14 cm
  • Illanófilc vagy ceruza
  • Mágnes kapocs
  • Olló vagy körkés 
  • Ragasztós vetex (ez keményíti az anyagot) 
  • Gombostű (kb. 20-25 db)
  • Cipzár (maradék anyag is jó, mert nem kell hozzá az elzáró fém vég)
  • Vékony tű és cérna
  • Olló
  • Tetszés szerinti díszítő elemek

A videóban szerepel: Bernáthné Szabó Tímea viseletkészítő

 

Hasonló tartalmak

Ta­va­szi ko­szo­rú

A tavaszi koszorúnk összeállításához, szükségünk van egy koszorú alapra, amelyre rátűzzük az általunk készített nemez virágokat és leveleket. A virágokhoz szükségünk van egy kis adag merinó gyapjúra, tetszés szerint több színből is lehet készíteni ezeket. Érdemes egy kis darab lepedő és zacskó segítségét igénybe vennünk a biztos végeredmény érdekében. A nemezelés folyamatához a gyapjún kívül készítsünk magunkhoz egy kis langyos vizet, szappant és törölközőt. A kész virágokat és leveleket, tű és fonal segítségével tudjuk a legegyszerűbben rögzíteni.

Kés­tok

Először fontos meghatároznunk, hogy milyen típusú késhez szeretnénk tokot készíteni, így a késünk alapján válasszuk ki a számunkra megfelelő formát. Amint megvagyunk a forma elkészítésével, nekiláthatunk a bőr kiszabásának. Ez alapján szerezzük be a bőrt is, hogy biztosan elegendő legyen az anyagunk. A bőr előkészítéséhez szükségünk van, egy szakító körzőre és egy varró-, vagy hengerárra. Le is festhetjük a bőrünket, így különlegesebb megjelenést kölcsönözhetünk a toknak. Miután előkészítettük a bőrt az összevarráshoz, még ki kell jelölnünk a varrás helyét és ajánlatos készíteni egy varrásvédőt is. Az összeállításhoz szükségünk van bőrvarró cérnára, bőrvarró tűre és ragasztóra. Először illesszük össze az elemeket, majd ragasszuk össze a bőrt. Ahhoz, hogy elkezdhessük összevarrni, segítségként belehelyezhetjük egy satuba (ha van akkor csikóba) a darabot, így egy „harmadik kéz” segít nekünk a varrásban.

Ti­ze­dik al­ka­lom­mal ad­ták át a Hal­mos Bé­la-dí­ja­kat

A nemzeti összetartozás napján, Halmos Béla születésnapján tizedik alkalommal adták át a Hagyományok Háza színháztermében a róla elnevezett vándordíjat és emlékérmet. Az idei évben a Halmos Béla-díjat Pusko Márton hegedűs nyerte el, míg a Halmos Béla emlékérmet Szűcs Sándor népzenész, közösségszervező vehette át. A rendezvény a Hagyományok Háza, a Hagyományok Háza Baráti Köre és a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában működő Halmos Béla Programiroda közös szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Meg­je­lent a Hor­go­si nép­da­lok

A Virágos kert a horgosi nagytemplom című kiadvány Horgos és a hozzá tartozó Királyhalom (Bački Vinogradi) magyar közösségeinek népdalhagyományát mutatja be. A szerzők, Németh István és Juhász Gyula a tudományos alaposságot, a forráskritikát és a közösségi hagyománytiszteletet példás egyensúlyban érvényesítették munkájukban. 

Ta­nul­ha­tó ha­gyo­mány, él­he­tő hi­va­tás

Napjainkban, amikor a hagyományos tudás átadásának természetes útjai – a családi tradíciók, közösségi minták és élő példák – visszaszorulóban vannak, különösen fontos téma, hogy miként örökíthetők tovább a kézművesség, a népi előadóművészet és a népművészet értékei.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!