Gyűj­tés­aján­ló - Hal­mos Bé­la év­for­du­ló, Li­ce, 1992.11.08.

1946. június 4-én született Halmos Béla, a táncházmozgalom egyik alapító tagja, első prímásaink egyike. Számos, a népi kultúra továbbéltetését szolgáló tevékenysége közül, a népzene gyűjtő- kutató munkásságára szeretnénk aktuális ajánlókkal emlékezni, egyúttal hangolódva a június 4-i Összemuzsikálni a nemzetet - Halmos Béla emlékkoncertre.

Egyéni kutatásának fókuszában a széki hangszeres muzsika állt, amit több mint egy évtizeden keresztül tanulmányozott. Ennek eredményeként készült el 1986-ban kandidátusi disszertációja Ádám István Icsán és bandája – egy széki zenekar monográfiája címmel.

1992-ben került a Magyar Művelődési Intézethez, ahol tudományos főmunkatársként dolgozott, és megalapította, illetve megszervezte a Hangszeres Népzenei Csoportot. Tagjai: Agócs Gergely, Vavrinecz András, Virágvölgyi Márta, akik nagy szakmai felkészültséggel végeztek szisztematikus gyűjtéseket, tanulmányozták a hangszeres játékmódokat és szoros kapcsolatot ápoltak a táncházmozgalommal - kiemelt figyelmet fordítva az oktatásra.

 Az 1992-es gömöri gyűjtéssorozatuk egyik állomása Lice, Zsiga Béla prímás, Zsiga Bertalan cimbalmos és Szamkó Vladimir ”Lavák” hegedűkontrás játékának a rögzítése. Bár a zenekar aktuális összetétele csak részben ad képet egy hagyományos gömöri bandáról, a régies dallamok erőteljes jelenléte, díszítése, a feszes hegedülés, lendületes játék, az a hamisíthatatlan gömöri íz, stílus így is megfigyelhető, élvezhető. A térségben készített korábbi gyűjtések is arra irányították a figyelmet, hogy a gömöri magyarság zenefolklórjának archaikusabb rétegét azok a dallamok képviselik, amelyek szövege a pásztorkodás téma köré rendeződik. Ez megmagyarázható azzal, hogy a pásztorkodás szerepe a gazdálkodásban kiemelt jelentőséggel bírt. A juhászok tudománya apáról fiúra szállt, sokszor a falu társadalmától térbelileg is elkülönülve éltek, így jobban megőrizték a régi dallamanyagot, sőt karakterisztikus közösségük visszahatott a zenefolklórra. Ezt Berti bácsi, a cimbalmos, a gyűjtés során készített interjúban is megerősítette. A muzsikusoknak nagyon fontos volt, hogy zenei teljesítményük elégedettséggel töltse el a juhászokat, mert akkor busásan megfizették a bandát. Ellenkező esetben a tettlegességtől sem riadtak vissza. Elvárásuk volt, hogy a cimbalmon jól kivehető legyen a dallam, arra tudtak mulatni.

„Szóval akkor az úgy volt, ha nem hallották a cimbalmot, ha csak basszusokat használt itt, az nem jó, de neki minden juhász pásztor embernek ki kellett a nótát hallani, kivágták az ablakon a cimbalmot, ha nem hallották a nótát.. ők.. ha nem hallották…pajtásomnak repült minden..”

Zsiga Bertalan elbeszélése és játéka szépen bizonyítja, hogy Gömörben is fellelhető a régiesebb, dallamjátszó cimbalmozás, ami megelőzhette a ritmikus akkordkíséretes játékmódot.

Hallgassátok szeretettel!

 

Szár­nya­ló ze­nei öt­le­tek

Május 2-án ismét izgalmas zenei kísérletnek lehetünk szem- és fültanúi, a Hagyományok Háza Népzenei inkubátor programjában, ezúttal ugyanis három tehetséges és kreatív népzenész öltöztet új köntösbe egy közismert magyar népmesét, A szorgalmas és a rest leány történetét. A Cinka triót Paár Julcsi mentorálja.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!