A Hagyományok Háza néptáncos szakelőadójaként vettem részt Erasmus+ pályázattal 8 napos kurzuson a dél-olasz Manfredonia-ban, ahol az olasz botvívás helyi változatát tanultam. A városban élő Trimigno család generációról generációra öröklődő tudását így eredeti környezetében ismerhettem meg.
A képzést felváltva, két különböző foglalkozástípus alkotta: csoportos óra, amelyen az egyesület tagjai is részt vettek, és egyéni óra, csak számomra.
Az első óra csoportos oktatás volt, rövid bemutatkozás, bemutatás után kellett bekapcsolódnom a közös munkába.
A család legfiatalabb férfitagja vezette az oktatást, de első este, a családfő és az oktató nagybátyja is tartott bemutatót. Mindketten 40 éve gyakorolják a botvívást, meggyőző és hiteles tudásról tettek bizonyságot.
A családi hagyományt napjainkban már „küzdősportként” tanítják, egyesületi formában szervezik a képzést. Ennek megfelelően rendszerezik az ismeretanyagot, fokról-fokra haladva, hat alaptechnikát tanítanak.
A tanítás mindig bemelegítéssel kezdődött, sajátos, a karok és a gerinc átmozgatására szolgáló, az ízületeket jól átmozgató gyakorlatsort alkalmaznak. Ezután következtek a botos és késelő technikák, az „iskolázás”, majd az edzés utolsó harmadában a szabad küzdelmek.
Következő nap egyéni foglalkozás volt, ez a váltó rendszer működött a kurzus teljes ideje alatt. Ezeken az órákon lehetőség volt a gyorsabb haladásra, a több gyakorlásra. Sajnos az utazás során a repülőre nem vihettem saját botot, így a helyi kínálatból kapott eszközzel gyakoroltam, amelynek súlya, hossza nem volt a legideálisabb.
A kurzus során mindkét óratípusnak nagy hasznát vettem. A csoportos foglalkozásokon láthattam, hogy a gyakorlott botforgatók, a szabad küzdelemben (műanyag eszközökkel), valós szituációkban miképp használják a technikákat. Az egyéni gyakorlások folyamán csak velem foglalkozott az oktató, így több hasznos információt kaptam az eszközkezelésről, a lépésekről, jobban összeállt a mozgásom. A fentebb említett, egymásra épülő hat alaptechnikát megtanultam, melyeket egy bemutató foglalkozás keretében az érdeklődők számára a Hagyományok Házában tanítani fogok.
A technika elsajátításán túl a tanulmányút célja volt a jó módszertani gyakorlatok felfedezése is, azaz az eszközkezelés tanítása módszertanának megismerése, alkalmazási lehetőségeinek beépítése a hazai tanítási gyakorlatba.
A botvívással párhuzamosan a késsel történő küzdelem is része volt a képzésnek, hiszen ez az eszköz is mindennapos fegyvere volt a korábbi korok emberének. Sajnos ezt a formát csak érintőlegesen sikerült megismerni, a gyakorlás nagyobb részét a botvívás jelentette.
A hat alaptechnika a támadás és védés különböző formáiból áll, ezek egy és több ember elleni küzdelemben jól hasznosítható gyakorlatokból tevődnek össze.
A képzés nyolc alkalma folyamán egyértelművé vált, hogy a hazai néptáncos módszertani tudásra alapozva hasznos tanácsokkal segíthetnék a tudásátadás ottani gyakorlatán.
Mindent összevetve hasznosnak tartottam a képzést, mert egy új, a botvívás gyakorlatának itthon ismeretlen formáját, annak magasfokú, rendszerezett gyakorlati használhatóságát sikerült alapfokon megismerni.
A dél-olasz bot- és késvívás gyakorlat új és érdekes technikai tudásfejlesztési lehetőségeket rejt az eszközkezelés terén, így a hazai eszközös, botoló táncok tanítása során a készségfejlesztő gyakorlatok közé jól beépíthető.
Babinecz Sándor, néptánc szakelőadó