Raulands Akademiet - Norway
2022.06.26-2022.07.04.
A Hagyományok Háza 5 fős küldöttsége - Takács Judit kosárfonó, Kocsis-Pintér Borbála szövő, Szabóné Németh Bea nemezkészítő, Farkas Réka, a Nyitott Műhely programszervezője és Péter Szidónia, a Hagyományok Háza Kézműves osztályának osztályvezetője - vehetett részt a norvég Raulandi Kézműves Akadémia nyári kézműves tanfolyamain az intézmény Erasmus+ mobilitási projektjének köszönhetően.
Első nap az utazással telt, Oslóban a repülőről a buszra történő átszállás közben egy villámlátogatást tettünk a fővárosban és késő este érkeztünk a Raulandi Akadémiára.
Hétfőn tájékoztatást kaptunk az induló tanfolyamokról, a tanfolyam részleteiről. Ezután találkoztunk a foglalkozásvezető oktatókkal, bemutatkozás után elkezdődött az első darabok elkészítése.
Farkas Réka és Szabóné Németh Bea a tradicionális norvég mintákkal díszített takarókészítő tanfolyamot kezdte el. Az oktató, Stina Solheim évek óta tanítja a báránybőr takarók készítését. Édesanyja, Britt Solheim munkáját folytatja, aki korábban a báránybőr takarók osztályát tanította a Raulandsakademiet-en, és megírta a „Skinnfeller du kan lage selv” (Bőrtakarók készítése) című könyvet. A tanfolyam első napján egy előadás keretében betekintést nyerhettek a báránybőr takarók készítésének történetébe. Az ókorban a lenyúzott, kikészített báránybőrt használták az ágyakban. Gyakran olyan nagyra varrták, hogy egy akkora ágyat takart, amiben az egész család feküdt. A megvarrt takarókat tradicionális norvég motívumokkal díszítették. A technikához több fajta bárány szőrös bőre használható: Pelssau, Dalsau, Blaeset sau, Villsau, Gotlandsfar, Spaelsau, Leicesterfar, Blandingsraser. A bőröket úgy kell kiegészíteni a leeső darabokkal, hogy a szőroldalon ne legyen látható a pótlás, ügyelni kell ezért a szőr irányára. A bőr felső részére a varrást eltakaró fedőcsík kerül. Ezután megfelelő sorrendben varrják ezeket össze. Kétféle díszítőszegést használtak: egyik a mindennapos szegés, a másik pedig az esküvői alkalmakra készült duplaszegély; a két szegőcsík közé jókívánságokat jelző szövegek kerültek. A takaróra rákerülő motívumok óvó, védő, rontáselhárító szerepet is betöltöttek.
Leggyakoribbak a szív, csomó, labirintus, állat- és növénymotívumok. A labirintus motívum azok ellen a gonosz manók ellen véd, akik a hiedelem szerint a föld alatt élnek és a saját síró kisbabájukat kicserélik az emberek gyerekeivel. Nagyon gonoszak, de ugyanakkor buták, és ha betévednek egy labirintusba nem tudnak kijönni. A hagyomány szerint a szőrös bőr festésére égerből készítettek festéket, forralással és leszűréssel. Az eredeti festék nem színtartó, ezért ma már vegyi festékeket használnak helyette. A tanfolyam jól felépített volt, a magyar foglalkozásoknál lassabb tempóban zajlott.
Az első napi tájékoztató után a második nap megkezdődött a bőrök kiválasztása és szabása. A báránybőrből a lehető legnagyobb téglalap alakot kell úgy kivágni, hogy a hiányzó részeket kiegészítik a levágott részekkel. Az elhelyezés technikai bonyolultsága abban rejlik, hogy a részek szőriránya, a szőr mérete megegyező kell legyen, hogy a szőrös oldalon ne látszódjon a pótlás. Az összevarrás technikája a bőrös oldalon: a szélek összevarrása után a varrást egy bőrcsíkkal fedik le, lehetőleg úgy, hogy minél kevésbé legyen észrevehető, és nyomtatásra alkalmassá váljon. Vegyi festékkel történő nyomtatás és a szélek körbeszegése volt a folyamat utolsó része. Az utolsó napokban az önálló tervezésre is szánhattak időt a résztvevők. Közel 100 mintadúc közül lehetett kiválasztani, majd harmonikus kompozícióba összerendezni a különféle mintaelemeket.
A szövő műhelyben Kocsis-Pintér Borbála vett részt a kezdő kárpitszövő tanfolyamon. Itt Bori hagyományos norvég kárpitszövést tanulhatott. Tanára, Anne Grete Krogstad az Akademiet Népművészet szakán diplomázott, és hosszú idő óta vezeti a szövéshez és fonáshoz kapcsolódó tanfolyamokat. Néhány hagyományos szőttessel és egy ajándéknak szánt karmantyúfával érkezett Bori a tanfolyamra, hogy ízelítőt adhasson a tudásáról. A tanfolyam négy fővel indult a szokásos 8-9 helyett, így Anne Grete-nek végig lehetősége volt követni és instruálni a résztvevőket. Erre szükség is volt, mivel mind a négyen más tudásszinttel érkeztek az akadémiára. A kurzus egy hete alatt két, 20 cm x 30 cm-es textilképet készítettek el. Először két rajz közül lehetett választani: az oktató egy házat és egy madarat rajzolt elő a tanítványoknak. Az első, „madaras” kompozíció szövése során sok speciális technikát tanított meg az oktató. Voltak korábban már alkalmazott ismerős technikák is, például a felvetés, a szövésindítás, a szumák, az egyszálon fordulás, likatos és kárpit kötések. Újdonságot jelentett a „skandináv” fordulás, a feltöltés, a szumáksorok szabad használata, a különböző fonalak és textúrák variálása, a kárpit széleinek eldolgozása és a keretezés. A második szőttes témáját már a résztvevők választhatták ki. A rendelkezésre bocsátott rengeteg mintarajzot és könyvet átnézve, némi segítséggel, Bori egy halakat ábrázoló, „retró” képet választott. A könyvben szereplő fotót kinagyítva, tovább formálva használhatta fel a mintát. A vízi témát a sok hullámos vonal és a horizontálisan elnyúló hullámos színblokkok miatt nagyon tanulságos volt megszőni. Egész képen végighaladó vetülékkel és a foltokat feltöltve készült el a szőttes. Szabadon választhatta meg minden résztvevő az elgondolás megvalósításához szükséges technikát. A felhasznált alapanyagok len, kender és gyapjúszálak voltak, némelyek ezek közül kézzel fonva. A szövésen kívül Anne Grete a kárpit tervezésben is útmutatást nyújtott, illetve egy vetítés során bepillantást nyerhettek a résztvevők a norvég kárpitszövés múltjába is. A műhelyben több szakmai kiadvány is rendelkezésre állt, melyek tanulmányozására is bőven jutott idő. Anne összeállított egy norvég textilművész listát, melynek tanulmányozására itthon is lehetőség nyílik. Végül meg kell említenünk, hogy a kurzuson Bori a saját maga által készített keretet használta, mely ezúttal nagyon jól működött.
A kosárfonó tanfolyamon Takács Judit vehetett részt. Oktatója Klara Pil megnyerő és elragadó oktatóként fogadta Juditot. Már az első napon kiderült, hogy milyen nagy gyakorlattal rendelkezik, és milyen pontos munkát tud végezni. Ebben a csoportban nagy hangsúlyt fektetett az oktató az alapanyag válogatásra, sokat beszélt a fűz fajtáiról, tulajdonságairól, termesztéséről és felhasználási területeiről. Részletesen bemutatta az alapanyag osztályozásának lépéseit, mind hossz, mind vastagság szerint, majd minden hallgató ezt ki is próbálhatta. A közös munkát egy kerek kosár fenék elkészítésével kezdték, ahonnan már külön csoportokban, tudásszint alapján ki-ki testhezálló feladatokat kapott. A teljes időtartam alatt mindenki más formájú és méretű kosarat készíthetett, úgy hogy azonos technikákat alkalmaztak a kezdésre, illetve a berakásokra és a szegéshez a befejező műveleteknél. Mindvégig a műhelymunkák alatt, mindenkinek megvolt a kellő alkotói szabadsága, de ezek mellett megkapta a kellő segítséget és a megfelelő kihívást is. Nagyon sok új technikát mutatott be az oktató, melyeket kellően begyakorolhattak a résztvevők. A délutáni műhelyhasználat során oktatás már nem volt, de ez az időszak kiválóan megfelelt az aznap tanultak gyakorlására és dokumentálására.
Egy hét alatt tanul technikák:
- többféle fenékfonási technika, forma és kivitelezési mód
- a kosár oldalán a szebbnél szebb díszítő fonások
- a lezárásoknál alkalmazott különböző szegési típusok
- a fülek különböző rögzítési technikái
A hét folyamán a szorgalmas munkájának köszönhetően Judit hét különböző formájú és technikájú kosarat készített el Klara útmutatásai alapján.
Ez a csoport volt a legmagasabb létszámú, 9 fő dolgozott Klara irányításával és közösségformáló erejével. Kis műhelykonyhát rendezett be az oktató, ahová forgószínpadszerűen minden nap valaki finomsággal, teával, kávéval kedveskedett a csoport tagjainak. Összességében rengeteg új tudásra tehetett szert Judit, mind technikai mind pedig az oktatás területén.
A filigrán ékszerkészítő tanfolyamon Péter Szidónia vett részt. A tanfolyam vezetője, Eli Taugbol az akadémia kiadványát használva Marit Andersen „Filigran” kötetéből tanított. Az oktató által kiválasztott ékszer egy Halsring nevű sáltű volt. A filigrán ékszerkészítés folyamata az alapanyagok, eszközök és munkafolyamatok ismertetésével kezdődött. Az ékszerkészítés folyamatát 77 lépésben jegyezte le Szidónia a helyszínen. Az első darab elkészítéséhez pontosan hét napra volt szükség úgy, hogy közben különböző pihentetési folyamatok alatt párhuzamosan elkezdhetett egy második darabot is. Az elkészült darab talán viseli a sok órás gondos méretezést, csiszolást, reszelést, polírozást, olvasztást, hevítést, sodrást, szárítást, fúrást, ragasztást, savazást, hogy csak egy párat említsünk a munkafolyamatokból. A sodort szálak speciális feltekerése, megcsavarása eredményezi azokat a bonyolult, kacskaringós mintákat, melyeket ezen az alapozó tanfolyamon egy kis darabon megtanulhatott. Az elkészült ékszer az előállítás során rárakódott szennyeződések eltávolítása végett forró kénsavas oldatba, majd az esetleges egyenetlenségek lecsiszolása és fényezése miatt egy forgó polírozó gépbe kerül. Jó volt megtapasztalni, hogy a hat fős csoportot milyen kiválóan irányította Eli Taugbol. A csapat tagjai Szidónia kivételéve mind tapasztalt ötvösök voltak. Tanulságos volt, ahogyan az eszközök használatát bemutatta és a tanfolyam teljes ideje alatt nyomon követte az oktató. Minden alapanyagot és eszközt precízen a kijelölt helyén kellett és az adott funkcióra lehetett csak használni. Külön terem volt a kalapálásra és hangos tevékenységekre, ahol több száz eszköz állt a rendelkezésre a legegyszerűbb kalapácstól a domborító formákon keresztül a mini üllővasig. A vegyszeres oldatok is egy külön teremben voltak elhelyezve, itt lehetett a kénsavas fázisokat elvégezni. Minden résztvevőnek sikerült a hagyományos norvég brossot elkészíteni, illetve további egyéni tervek megvalósításában is segítette az oktató a munkát. Így készíthetett Szidi egy medálként használható antikolt ezüst ékszert is. Összességében jó volt a csoport tagjaként megélni a tanítvány szerepet, fáradtságos és kitartó munkát igényelt, hogy a végeredmény így nézzen ki. Több bonyolult munkafolyamatból és rengeteg kitartást igénylő apró precíz mozdulatból áll össze a filigrán ékszer.
Szombat este a tábor minden résztvevője bejárta a különböző tanfolyamok műhelyeit, ahol kiállításszerűen ki voltak helyezve az elkészült darabok. Az alábbi szakmákban voltak képzések: házépítő, fás-székkészítő, filigrán ékszerkészítő, szövő, kosárfonó, késkészítő, báránybőr takaró készítő. Itt a magyar delegációnak lehetősége nyílt meghallgatni az oktatók és a résztvevők benyomásait, megtekinthették az elkészített tárgyakat, illetve az elkészítéshez használt eszközöket, alapanyagokat.
Ann Marie, aki 35 évig volt az egyetemen a nyári tanfolyamokért felelős szövő szakember, beszélt az egyetem felépítéséről és a nyári tanfolyamokról. Az intézmény felsőoktatási formában tanulni vágyó diákokat vár szeptembertől júniusig. Emellett próbálkoznak újabb tanfolyamok bevezetésével. Némely bonyolultabb foglalkozásnál jellemző az alapanyagok alaposabb előkészítése (például a késes tanfolyam). Életkori megszabás nincs, illetve 80 éves korig bárkit beiskoláznak és szívesen látnak, nemcsak Norvégiából, hanem külföldről is. A több éve folyó tanfolyamok közül a legnépszerűbb a báránytakaró készítő, a szövés, kosárfonás és a tradicionális házépítés. Norvégiában nagy a közönség érdeklődése a nemzeti hagyományok iránt. Minden évben a Nemzeti Ünnep alkalmával magukra öltik a népviseletüket. Többen elmondták, hogy az általános iskolai oktatásban egyre kevesebb hangsúlyt fektetnek a hagyományok megőrzésére, ezért nagy fontosságú a kisebb hagyományőrző egyesületek tevékenysége.
A tanfolyam ideje alatt esténként a meghívottak tartottak előadásokat. Sor került ezen kívül egy közös múzeumlátogatásra, a Rauland Kunstmuseum - Dyre Vaa-samlingane gyűjteményt látogatták meg, ahol egy állandó kiállítás a híres nemzeti szobrász, Dyre Vaa munkáit mutatja be. Emellett két időszaki kiállítás kortárs művészek munkáit vonultatja föl. A hetet egy hagyományos norvég dalokat bemutató hegedűművész koncertje zárta. A tanfolyami életen túl lehetőségünk volt több helyi specialitást megkóstolni, illetve gyönyörködni nap mint nap a szép hegyekkel körülölet tájban.
Jó volt megtapasztalni a nagyszerű tárolási megoldásokat és eszközök elhelyezésére használt praktikus kialakításokat. Szinte minden ideális az alkotáshoz, bármely műhelyt is látogattuk meg, minden kézre állt az ott dolgozók számára. Mindenhol tágas terekkel világos, nagy ablakokkal találkozhattunk. Nagyon kellemes összhatása van ennek a képzőintézménynek. Számtalan kedves beszélgetésnek adott helyett a több négyzetméteres nappali jellegű társalgó, illetve a kerti részeken elhelyezett padok sokasága. Úgy voltunk bent az épületben, hogy sokszor kint éreztük magunkat a természetben, mivel egy erdő közepén van az épület.
A műhelyek felszereltsége, a termek nagy légterei, az épületet körbevevő természeti környezet mind az elmélyülést segíti. A szállás és az étkezési lehetőség segít abban, hogy a résztvevők csak az alkotásra tudjanak fókuszálni. Dolgozni a műhelyekben reggel 8-tól este 10-ig lehet. Az épületben könyvtár, fénymásoló, nyomtató részleg is található. A kertben több tradicionális ház van, amiknek teteje földdel fedett és fűvel benőtt, ez biztosítja a szigetelést. Ezeket az épületeket helyi kézműves termékek árusítására, mesterségbemutatóra (faragás és szövés), kenyérsütés oktatásra, büfének és koncert-, illetve előadóhelynek használják. Nyáron gyerektábor is helyet kap itt.
Az utolsó nap, vasárnap Ann Marie, a tanfolyamok szervezője invitált minket saját otthonába és a helyi Múzeumba, ahol az általa vezetett egyesület szövőműhelyt működtet. Nagyon szép épületben, az erdő szélén 27 szövőszék várja a településről a szőni vágyókat. Itt szakmai beszélgetést folytattunk különböző szövőeszközökről és szövéstechnikákról, valamint a szövéstanítás fontosságáról.
Szakmai utunk kiváló lehetőség volt kapcsolatok építésére, szakmai tudás és szaknyelvi kompetenciák fejlesztésére. Egy nagyszerű képzőintézményt ismerhettünk meg, ahol magas szinten zajlik a tudás átadása mindenféle korosztály számára.
Reméljük, lesz lehetőség a megszerzett kapcsolatokat tovább mélyíteni és újabb alkotók részére lehetőséget biztosítani ennek a páratlan élménynek a megtapasztalására.
