Fel­ső­tár­kány, 1954.02.27.

Egy közel 70 évvel ezelőtti, hamisítatlan falusi farsangi mulatságba kóstolhatunk bele Maácz László és Pálfi Csaba 1954 februárjában Felsőtárkányon felvett gyűjtése révén. Ez az ajánló nem az újabb táncfigurák tanulásához nyújt segítséget, sokkal inkább tartalmi hátteret ad a már ismert mozdulatok előadásmódjához. A faluközösség ünnepi és hétköznapi arcához, táncos alkalmainak, mókázásainak hangulatához visz közelebb ez a felvétel, és akár koreográfiák készítéséhez is inspirációt nyújthat!

Az egyik legizgalmasabb a faluközösség életébe pillantva az az elfogadott kontraszt, ahogyan a rend és a rendbontás megjelenik. Láthatjuk a férfiak és nők vonulásában, vonulós táncaiban az elképesztő egymásra hangoltságot, együttmozgást, amikor a zenekarral az utcán mulatva, séta közben egy-egy tánc egy pillanat alatt létre tud jönni, ugrós bokázókkal együtt lüktetni, szétbomlani, majd újra összeállni. Ugyanakkor megjelenik a farsangi bolondozás kaotikussága is: a női ruhába öltözött férfiak parádéja, és dülöngélő „karikázása” is. Láthatjuk a gyönyörű hosszú szoknyás viseletben suhogó táncú lányokat, asszonyokat párban forogni, hosszú sorban összekapaszkodva vonulni, karikázni, egyszerre méltóság teljes eleganciával és közben manírok nélküli egyszerűséggel. Rövidke részletben kislányokat is mutat a kamera, amint a „Fehér liliomszál” játékot játsszák, és láthatjuk közelről, ahogy ennek a közösségnek egy-egy tagja viselkedik, éppen hogy áthágva, vagy tiszteletben tartva a megszokott kereteket, elkapva aktuális érzéseiket is. Amikor egy fiatal lány a kapu előtt kissé zavarban megigazítja a szeretője kalapját, máshol pedig egy férfi háta mögé tett kézzel a szemöldöke felrántásával inti táncba az asszonyt. Ezek a gyűjtők által nem befolyásolt felvételek a két-három ragyogó konkrét táncfolyamat mellett az ízét, stílusát, lendületét adják táncos repertoárunknak. Azt a levegőt lehelik bele a tánctudásunkba, amit megfogni sosem tudhatunk, de magunkba szívni és átélni nagyon is… és ha így teszünk, az ma is megszólító erővel hat kultúrákon, századokon keresztül, akár még a fényes színpad és az elsötétített nézőtér között is.

Tovább a felvételhez

Meg­je­lent a Hor­go­si nép­da­lok

A Virágos kert a horgosi nagytemplom című kiadvány Horgos és a hozzá tartozó Királyhalom (Bački Vinogradi) magyar közösségeinek népdalhagyományát mutatja be. A szerzők, Németh István és Juhász Gyula a tudományos alaposságot, a forráskritikát és a közösségi hagyománytiszteletet példás egyensúlyban érvényesítették munkájukban. 

Tán­co­sa­ink is­mét Er­dély­ben

A Magyar Állami Népi Együttes június 21-én Erdélybe indul. A négynapos előadássorozat Marosvásárhelyen kezdődik, Kolozsváron és Székelyudvarhelyen folytatódik, és az utolsó állomása Nagyvárad. 

Ti­ze­dik al­ka­lom­mal ad­ták át a Hal­mos Bé­la-dí­ja­kat

A nemzeti összetartozás napján, Halmos Béla születésnapján tizedik alkalommal adták át a Hagyományok Háza színháztermében a róla elnevezett vándordíjat és emlékérmet. Az idei évben a Halmos Béla-díjat Pusko Márton hegedűs nyerte el, míg a Halmos Béla emlékérmet Szűcs Sándor népzenész, közösségszervező vehette át. A rendezvény a Hagyományok Háza, a Hagyományok Háza Baráti Köre és a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában működő Halmos Béla Programiroda közös szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!