A forrásszöveg és Klitsie-Szabad Boglárka meséje
A mesemondás hagyományos közegében mesemondó és hallgatósága (többé-kevésbé állandó hallgatósága) közösséget alkotott, különleges kapcsolat alakult ki a mese-mesemondó-mesehallgató(k) dinamikájában. A mese cselekményében bizonyos mozzanatokat, vagy például a mesemondó stílusában, komplex eszköztárában bizonyos gesztusokat nem kellett különösebben magyarázni, szinonimákkal vagy beékelt mondattal körülírni, ezt a közös tudás, közös háttér szükségtelenné tette. A mai, mindig változó közönség előtt, vagy a világháló ismeretlen, anonim nézői előtt ez azonban néha fontos lehet. Érdekes megfigyelni, a mai, színpadi mesemondó, esetünkben Klitsie-Szabad Boglárka, mit hagy változatlanul, akár szó szerint, mozdulat szerint, mit hagy el, vagy finomít, például a drasztikusabb kifejezéseken (pl. a madarak „piszkítanak”), és mit tesz hozzá akár saját szókincséből, nyelvjárásából következően, akár hogy magyarázzon valamit, ami talán nem érthető a mostani közönségnek.
Népmeséink formai-szerkezeti jellegzetességei közé tartozik, hogy bizonyos állandósult szókapcsolatok, formulává összeállt mondatok ún. mesei sztereotípiákat alkotnak, ezek a mese több szintjén is megjelennek. Mesemondónk a Csipkés Vilmostól tanult egyedi mesekezdő formulával indít. Boglárka szó szerint ismétli Vilmos bácsi szavait, egyedüli különbség, hogy a „bogácsa” szó helyett a köznyelvi pogácsa” szót használja: „Csitt-csont, mi lesz ebbő’, mint egy nagy hazugság. Kidőlt-bedőlt kemencének egy csepp oldala se vót, mégis kisült benne kilencvenkilenc pogácsa, arra szaladt három cigánygyerek, mind meztelen, mind az inge derekába hánta. Hetedhét országon is túl, ahol a vak kandúr túr, vót egyszer egy király...” Ez a humoros, ritka mesekezdés a saját nagymamájától hallott mesezáró formulával („Ez így volt, mese volt, füle-farka benne volt. S aki evett kását, az mondjon neki párját.”) együtt keretezi a tulajdonképpeni mesét, és - ahogyan ez sok mesemondónál előfordul -, a történet maga egy újabb, rövidebb formulával indul.
A sztereotipizált tündérmesei párbeszédek nagyon jól ismertek, Csipkés Vilmos - és az ő nyomán Klitsie-Szabad Boglárka – is szépen alkalmazza őket ebben a hosszú hősmesében. A két szembetűnő példa, mely a hármas próbatételek nyomán kis variációkkal háromszor ismétlődik, a sárkány és a hős harc előtti párbeszéde, illetve a hős és a táltosló párbeszéde. Mint a meseszerkezet és az archaikus mesei nyelvezet pilléreit, ezeket mesemondónk szinte szó szerint megtartotta.
Hittonóber és a lova párbeszéde:
- No – aszongya –, hogy menjek veled? Szélné’ sebesebben, vasná’ erősebben, vagy a felhőkbe’? – azt mondja.
- Úgy – azt mondja –, édes gazdám, hogy se neked, se nekem ne legyék bajom! Mer’ menünk – aszongya – jánkérőbe.
A sárkány és a hős harc előtti párbeszéde:
- Hé, Hittonóber! Még anyád hasába’ me’ sem fogantál má’ mikor megijedtem tőled! Gyere ide – aszongya –, had nyomjam ki a két szemedet – aszongya –, mer’ a Vénjékörmőnek is én nyomtam ki!
- Hát – aszongya – hát mit érsz – aszongya – az én két szememvel? Gyere, kóstold meg – aszongya –, hogy mivel él egy magyar ember!
A mesei nevek szintén a mese állandó elemei közé tartoznak, és e mesében különösen hngsúlyosak. A furcsa nevű szereplőket Boglárka már az elején felvonultatja, „bemutatja”, sőt a hallgatóságnak való kiszólással föl is hívja a figyelmet a királyfi szokatlan elnevezésére: ...Vót ennek a királynak egy felesége, azt Matéliának hívták, meg vót nekijek egy fiuk, azt Hittonóbernek hítták. Igen, jól hallottátok, evót a neve, hogy: Hittonóber!” Máshol is találhatunk hasonló technikát a mesemondó részéről: „Itt lakik Vénjékermő. Így hítták a királyt: Vénjékermő!”
Néhol az eredetitől („Elérkezett ő egy nagy városba, de nagyon nagy városba” csak egy jelzővel tér el Boglárka – de az is a hagyományos mesei nyelvezeten belül marad: „Hova, hova nem ment ő, mint egy roppantott nagy városba” - ez nem a forrásszövegben van így szó szerint, de a „roppantott nagy” Csipkés Vilmosnál és más cigány mesemondóknál is gyakori jelző.
Néhol az eredeti szerkezeti-formai elem Csipkés Vilmosnál nem mindenhol teljes, mint ennél a sárkány pusztítása miatti szomorúságot a természeti párhuzammal érzékeltető lírai képnél: „No, reggel fogja a furolyáját Hittonóber, hajtsa a birkát. Belefúj, fújja, még a falevelek is sírnak, fűszálak is sírnak.” Klitsie-Szabad Boglárka kiegészíti, a párhuzamot, a fokozást teljessé teszi: „Fújja a furulyáját, még a falevelek is sírnak. Fújja tovább, még a virágok is rínak.”. Miután pedig a királyfi legyőzte a sárkányt, amikor fújja a furulyáját, „hát még a falevelek is nevetnek, fújja tovább, még a falevelek is kacagnak”.
Néhol a gesztust magyarázó megjegyzést szúr bele a mesébe. Az eredetiben csak a Vilmos bácsi hallgatósága láthatta, milyen gesztust tesz a mesemondó, amikor király fölkiált:„Egyszer mellássa kérlek szépen, hogy a szurkos ember: meddobta. Azt mondja a kirá’: Pfü! Ollyan büdös vagy – aszongya –, mint az urad! – aszongya. – Cselédek, dobjátok be – aszongya – a disznóóba mind a kettőt!” A Vasárnapi mese stúdiójában Boglárka már ki is mondja, hogy a francia király mit is tesz, hogy indulatában köp egyet: „Na, amikor meglátta a francia király, hogy kit dobott meg az ő jánya, aszongya, hogy Phőj! - Így, köpött egyet. - Aszongya: „Olyan büdös vagy te is, mint az urad! Eriggyetek a disznósólba...”
A szerelem a tündérmesékben sokszor sorsszerű, a mesei szerepköröknek megfelelő, a választásról, az érzelmekről nem sok szó esik. Mesemondónk nem túlbonyolítva, de érthetőbbé téve a hallgatónak a francia királylány választását, egy kis lírai részletet, érzelmet belecsempész a mesetípusban szokásos almagurítás vagy almával megdobás motívumába. Csipkés Vilmosnál még ezt olvassuk: „Elgyött a vasárnap, nagy cécó má’ igaz-e, hogy no, menyasszonyválasztás me’ vőlegényválasztás, igaz-e. Emmeg késett, a szurkos ember. De alyig tudott bemennyi a házba, de tiszta szurokkal. (…) Egyszer mellássa kérlek szépen, hogy a szurkos ember: meddobta.” A videón látható, hogy Boglárka betoldása a „megdobás” előtt a „fölismerés” mozzanata, itt kapunk színezettebb képet: „A legkisebbik királyjány még nem akarta eldobni az almát, mert Hittonóber késett (…) Addig-adig várt, ott sétált körbefele az almával, hogy Hittonóber megérkezett. De nem ám mint rézember, meg mint ezüstember, nem ám, hanem szurkosember! úgy ment oda, tiszta mocskoson, koszosan! De a királyjány megismerte az ő szerelmét, fölismerte, mert igazán szerette, nem csak a gúnyáját...”
Boglárka maga is élénken gesztikuláló mesemondó, érzékletesen mutatja arcjátékával és kézmozgásával bármilyen mesének a történéseit, a szereplők mozdulatait, színesen illusztrálja az érzelmeket is. Ebben a mesében az eredeti mesemondótól nemcsak fordulatokat, formulákat, de még a gesztusok egy részét is átvette. Amikor például Hittonóber mint réz-ezüst-, és aranylovas felugrat a francia királylány ablakához, a gyűjtők följegyezték Vilmos bácsi konkrét mozdulatait is: „Mellmagasságban maga elé nyújtott két kezével a vágtázó ló lábainak mozgását utánozza, kezeit többször egymás után fel-le mozgatja.” Ezt mutatja Boglárka is. Másik példánk: a vak Vénjekörmő király a hősnek ezt mondja: „Belülrő felírom a nevem, és Te kívülről el tudod olvasni” - itt kezével mesemondónk is imitálja,mutatja az írást, az irányokat.
A Hittonóber című mese igazi érdekességei a mesei nevek: Hittonóber, Matélia, Vénjékermő – ezeknek az eredete még megfejtésre vár. Annyi bizonyos, hogy Csipkés Vilmos az apjától tanulta meséi egy részét, köztük ezt is, talán egy részletesebb nyomozás, Csipkés Vilmos és Csipkés János meséinek és forrásainak mélyebb elemzése választ adhat a különleges szereplők rejtélyére.
Klitsie-Szabad Boglárka köznapi beszédében is érezhető enyhén a saját, szatmári tájnyelve, mesemondáskor csak kissé felerősíti az otthoni nyelvezetet, beszédmódot. Itt, az arlói cigány mesemondó meséjénél is végig „szatmáriasan” beszél. Ahol állandó formulában volt Vilmos bácsi- féle tájnyelvi alak, ott néha a pontos mesei formulával együtt még azt is megtartotta, de a Boglárkának nem otthonos palócos nyelvjárási ejtés nélkül.
Aki szívesen összevetné a látott mesét a mesemondó által gyűjtött eredeti szövegével, az ITT olvashatja.
Csipkés Vilmos meséit Hét esztendő, hét szempillantás. Csipkés Vilmos meséi munkacímmel, a Klitsie-Szabad Boglárka – Varga Norbert szerzőpáros által írt bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel ellátva, filmmelléklettel együtt a Hagyományok Háza Népmesetár-sorozatában tervezzük a közeljövőben kiadni.
