A Nép­mű­vé­szet If­jú Mes­te­rei

Népművészeti Ifjú Mesterének lenni egyéni kitüntetés, annak elismerése, hogy a díjazott a saját mesterségének egy adott témájában alaposan elmélyült és olyant alkotott, ami példaértékű a korosztálya és az utána következők számára.

De Népművészet Ifjú Mesterének lenni egyúttal egy közösséghez tartozást is jelent, vagy jelentett hosszú időn keresztül: ebből a társaságból alakult meg például a Fiatalok Népművészeti Stúdiója.

A pályázat létjogosultságát és fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az itt bemutatkozó fiatal (nomád) nemzedék tagjai és tanítványaik tevékenykednek a legeredményesebben napjainkban is a népművészet területein, különösen az oktatás területén működő kézműves szakiskolákban, művészeti iskolákban.

A Népművészet Ifjú Mesetereit felvonultató sorozatunkban meglepődve fogjátok tapasztalni, hogy szinte minden „nagy név”-vel találkozni fogtok: a Táncházmozgalom szellemi motorjaival, aktív aktoraival, akiknek neve a mai programoknál referenciát jelent a minőségre és hitelességre.

A Népművészet Ifjú Mestere díjat 1969-ben létesítette a KISZ KB, a népművészet területén dolgozó fiatalok elismeréseként. Az első díjazott Budai Ilona népdalénekes volt. A pályázatot akkoriban szakmailag a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Népművelési Intézet tartotta kézben.

A hetvenes évektől a későbbi díjazottak részvételével alkotótáborokat szerveztek Fadd-Domboriban, majd Tokajban, amelyek szervezése Bánszky Pál, Zelnik József és Borbély Jolán nevéhez köthetők, szakmailag a Népművelési Intézet szervezte. 1975-től indult a táncházvezető és zenészképző tábor Héra Éva, Sebő Ferenc és Tímár Sándor kezdeményezésére, mely az előadó-művészeti terület legjobbjait fogta össze.

A táborok a díjazottaknak, a pályázaton résztvevőknek „jutalom” volt, a népművészet területén elért eredményeik elismerése. Ugyanakkor megteremtette a fiatalok számára a közös együttlét, a közös gondolkodás, és tenni akarás lehetőségét is.

1989-től a díj gondozója a Magyar Művelődési Intézet lett, ettől kezdve a díjjal járó címet a művelődési miniszter adja át. 1997-től a cím hivatalos állami kitüntetés, az elismerést plakettel, illetve éremmel és pénzösszeggel is jutalmazzák.

Az elismeréseket az augusztus 20-i ünnepségek során nyújtják át az arra érdemes pályázóknak. 2001 óta szakmai szempontból a Hagyományok Háza felügyeli és bonyolítja le a pályázatot a mindenkori kulturális tárca megbízásából. A 70-es évek óta összesen több mint 500 díj került kiosztás ez idáig, korábban évente 15 címet osztottak ki összesen a két meghirdetett kategórián belül (előadó-művészeti és tárgyi alkotóművészeti kategória). Sajnos a kiosztható címek száma 2017-ben ötre csökkent, mely komoly dilemmákat szül a zsűri köreiben is.

2020-ban sikerült az évek óta szünetelő tábort újra indítani Kiscsőszön, első körben csak a tárgyalkotók körében, melyet idén az előadói kategória pályázóival is kibővítünk.

Sorozatunkban az elmúlt húsz év kiemelkedő ifjú mestereinek bemutatására vállalkozunk. Ez a sorozat számunkra is érdekes tanulmány lesz, látni azt, hogyan változik évről évre a különböző szakmák aránya a jelentkezők körében, utánanézni, melyik díjazottnak hogyan folytatódott szakmai élete, áttekinteni a díjak és a jelentkezők számának változását.