Mikor az Úr az állatokat megteremtette, mindegyiknek megmondta, mi a neve.
- Megértettétek? – kérdezte az Úr. Az állatok bólintottak a fejükkel:
- Megértettük.
- No, holnap ismét jöjjetek vissza, hadd kérdezzek meg valamennyit, hogy nem feledte-e el a nevét.
Másnap az állatok visszamentek. Az Úr kérdezte őket.
- Mi a neved?
- Ló.
- Mi a neved?
- Ökör.
Legvégül maradt a szamár.
- Mi a neved? – kérdezte az Úr.
A szamár nagyot bődült:
- Iá, iá! – de a nevét nem tudta megmondani.
Akkor az Úr szólt Gábor arkangyalnak:
- Gábor, rázd meg jól a fülét, és közben mindig mondjad a nevét, hogy ne felejtse el.
Gábor angyal amúgy magyar módra megfogta a szamár fülét, jó meghúzta, csavargatta, úgyhogy egyszeribe háromakkorára nyútt, mint annakelőtte volt. Közbe folyton kiabálta:
- Szamár! Szamár! Szamár!
Azóta ollyan hosszú a szamár füle.
Felsőtárkány
