Új bemutatóval folytatódik a Magyar Állami Népi Együttes jubileumi évada: október 16-án mutatják be Mihályi Gábor rendezésében A bor dicsérete című előadást. A 75 éves társulat új produkciója Hamvas Béla gondolatvilágából kiindulva a bor profán és szakrális jelentéseit járja körül. A néptánc és a hagyományos népzene mellett kortárs kompozíciók is hangsúlyos szerepet kapnak ebben a humorral, szenvedéllyel és életörömmel teli darabban.
A mű arra keresi a választ, mit jelent számunkra a bor: ünnepet és mámort, közösséget és szenvedélyt, vagy egy nagyobb, szakrális élmény megtapasztalását. A kiindulópont Hamvas Béla egyszerű, mégis sokrétű gondolata: a bor szentség. Az alkotók azonban nem egy filozófiai esszét szeretnének „eltáncolni”. Azokat a pillanatokat keresik, amelyekben a bor profán és szakrális jelentése egyszerre válik átélhetővé. Így az előadás nemcsak elmélyült és gondolatébresztő, hanem humorral, szenvedéllyel és életörömmel teli színházi élményt ígér.
„Nem A bor filozófiáját szeretném eltáncolni, hanem azt az eszmeiséget keressük, amelyen keresztül a borról, mint szakrális és emberi jelenségről beszélhetünk. A bor ugyanis több mint ital; ősi szimbólum, amelyben egyszerre van jelen a föld és az ég, test és lélek, élet és elmúlás. Egyetlen kortyban ott lehet az áldozat, az ünnep, a mámor, a derű és a vigasz. A borhoz való viszonyunk ezért rendkívül sokszínű, hiszen inspirálja a szerelmet, felszabadítja a gátlásokat, közösséget teremt, mulatságra késztet, olykor egészen a duhajságig. Az előadás ezt a sokféleséget kívánja megmutatni, nem pusztán filozofikus gondolatokkal, hanem humorral, szenvedéllyel és életörömmel is.” – hangsúlyozza Mihályi Gábor, a társulat vezetője, az előadás rendező koreográfusa.
A bor dicsérete széles ívet jár be: a „dionüszoszi borünnepektől” egészen az utolsó vacsoráig vezet. Pogány rítus és keresztény szentség, mámor és elcsendesedés, földi öröm és spiritualitás találkozik benne. A darabban a tánc rítussá, a pohár emelése imává, a koccintás összekapaszkodó sorsokká válik. A koreográfia – amelyért Orza Calin és Mihályi Gábor felel – erőteljesen épít a néptáncra, amely hol autentikus formájában jelenik meg, hol kortárs mozgásvilággá alakul. Ugyanez a kettősség határozza meg a zenét is: Gera Gábor népzenei ihletésű kortárs kompozíciói mellett, Pál István Szalonna közreműködésével, a hagyományos népzene is megszólal. A látványban szintén múlt és jelen találkozik: Szűcs Edit jelmezei a hagyományos viseletek motívumait kortárs öltözékekkel ötvözik.
Az előadás irodalmi és zenei idézetekkel tovább tágítja ezt a világot: József Attila költészete mellett részlet hangzik el Erkel Ferenc Bánk bánjából, valamint a Carmina Buranából Weöres Sándor fordításában, és Pergolesi Stabat Materének magyar és latin szövege is megjelenik. A bor dicsérete egyszerre érzéki és gondolati utazás, amely a magyar néptánc erejével beszél ünnepről, hitről, közösségről, és az élet szeretetéről – méltó módon egy 75 éves táncegyüttes jubileumához.
A bor dicsérete bemutatója október 16-án, pénteken 19 órakor kezdődik, ám másnap, 17-én is lesz még egy előadást. Ezt követően pedig november 16-án és 17-én láthatja a közönség a darabot változatlan helyszínnel.
További információ ITT
