Ha­tár­ta­lan kre­a­ti­vi­tás a ha­tár­szé­len

Interjú Kocsisné Maráczi Margittal

a makói József Attila Gimnázium rajz, vizuális és környezetkultúra tanárával és szaktanácsadójával

 

Hány éve vesznek részt a Hagyományok Háza Nyitott műhely rajzpályázatán, melyik osztályokkal?

Ez most a negyedik év. Általános iskolában 5-8-as osztályosokkal, középiskolai korosztályban 9-11 osztályosokkal készítünk pályázati alkotásokat.

Mi motiválja a diákokat az alkotásra?

Az ötödikeseknél nagyon kedvelt téma a mesefeldolgozás, illusztrációk készítése mesekönyv vagy leporelló formájában. A 6-11-es korosztály számára motivációt jelen az is, hogy a makói néptánccsoportokban több tanulónk is táncol. Nekik van egy belső motivációjuk is a népművészeti egyéb területei iránt is, az ő tájékozottságukra szoktam építeni. Szakértőként nyúlnak a témához, mivel a néptánctanulás hatására már sok mindent ismernek ezekben témákban.

Milyen formában oktat?

Gimnáziumunkban van egy kARTon nevezetű művészeti szakköröm. Alapvetően grafikával, festészettel, plasztikával foglalkozunk, de a kézművességnek és a népművészetnek is nagyon jelentős szerepe van nálunk. Szakkörünkbe 5-12 osztályig mindenki járhat. Ezeken a foglalkozásokon motiválom a gyerekeket, elmesélem nekik a legújabb pályázatokat. A szakköri csoporttal külön is szoktunk készülni a Hagyományok Háza pályázataira.

Mik voltak az eddigi évek legemlékezetesebb projektjei?

Nyertünk egy NTP pályázaton, a „Napsugaras sokszínűség” című programmal és rengeteg alkotást

készítettünk ennek keretében: karácsonyi ünnepkörben szalmatárgyakat, csuhétárgyakat, mézeskalácsot, húsvéti ünnepkörnél berzselt tojást, hímes tojást, karcolt tojást. Ezenkívül bőrművességgel foglalkoztunk, ebben Lenhardt Béla népi iparművész segített nekünk. A népi ékszerkészítésbe is betekintettünk Faragóné Horváth Katalin vezetésével.

Mennyire lelhetők fel Makón népművészeti emlékek?

Makó egyik jellegzetessége a napsugaras oromzatú házak jelenléte. Közkedveltek a helyiek körében, és ezeket a motívumokat többen használják még ma is kerítés- és oromzatmintaként. Bekapcsolódtunk a Ludwig Múzeum „Pixelekből emelt emlékművek” projektjébe, amelynek fontos részét képezte a népi építészet múltjának és jelenének megismerése is.

Hogyan kezdik el egy-egy pályázat feldolgozását?

Alapgondolatom az, hogy egy népművészeti témánál a helyi sajátosságokból kell kiindulni és nagyszülők, ismerősök, rokonok segítségét kérni.  A Nyitott Műhely tavalyi alkotópályázatára készült „A takácsmester álma” című alkotásunk is így valósult meg.

Milyen külsős intézményekbe látogatnak el?

Jártunk Szentendrén, ott szőni, fonni tanultunk, agyagművességben vettünk részt Kecskeméten, voltunk a Népi Iparművészeti Gyűjteményben, ott karkötőket, Békésen karmantyúbabát készítettünk, Ópusztaszeren körmönfonást tanultunk.

 

 

Vannak iskolák közötti együttműködéseik is?

Nemzetközi kapcsolatunk van a németországi Löbau város Geschwister Scholl nevű gimnáziumával. Az „Akinek inge, vegye magára” projektben vettünk részt közösen. Interaktív tábláink két méter magasságú csomagolóanyagából transzparenseket készítettünk, és az iskola auláját berendeztük a Maros Táncegyüttestől kölcsönkért népviseleti ruhákkal. Mozdulatokat

rajzoltunk, majd megfestettük a ruhákat és a háttereket is. Ebben a projektben együtt festettek a német és a magyar diákok, és a munkába bekapcsolódtak a tanárok is. Ezek emberméretű transzparens képek lettek. Kivágtuk az arcok helyét, és így lehetett mögötte fényképezkedni.

Ez rengeteg munka, feltételezi a jó helyi kapcsolatokat az önkormányzattal és a helyi kulturális szervezetekkel…

Igen, a Löbaui testvérprogramnál a tankerülettől is kapunk támogatást, és az önkormányzat is segít. A makói József Attila Múzeummal is folyamatosan alkotói kapcsolatban vagyunk.

Milyen külföldi kapcsolataik vannak még?

Az Egyesült Államok Springfield városának iskolájával is kialakítottunk egy kapcsolatot, amelynek alapja szintén a vizuális kultúra. A közös projektünk címe: „Repülő rajzok”. Minden évben megbeszélünk egy közös témát az amerikai iskola rajztanárával, amit mindkét iskola megvalósít, majd elküldjük alkotásainkat egymás iskoláiba, ahol kiállításon mutatjuk be a műveket. Eleinte postán küldtük a rajzokat, de mivel ez elég költséges volt, most már emailben cseréljük ki. 2014-ben a Hagyományaink volt a téma. Készítettünk egy óriástérképet, amelyre rárajzoltuk és számokkal megjelöltük a magyar népi pásztorfaragások, magyar népi hímzések, népi kerámia és magyar népi építészet helyszíneit. A témákat különböző technikákkal rajzoltuk. Faragásokat (kapatisztítót, mángorlót, lőporszarut, tükröst, borotvatokot) viaszkarccal készítettünk, a népi hímzéseket temperával festettük, illetve hímeztünk, és készítettünk rátéteseket is. A népi építészettel kapcsolatos alkotásainknál diófafapácot használtuk.

Mennyit lehet a népművészettel foglalkozni?

Én beépítem a tananyagba, mert nagyon gazdag téma.

Milyen pályázatra készülnek?

Az idén a makói József Attila Múzeum „Busómaszk” készítő pályázatot hirdetett. Évfolyamonként különböző technikákkal dolgozunk, az 5. osztályosokkal kartonmetszetet készítünk, a 6. osztályosokkal papírdoboz alapokra festettünk, nemez, fonal és raffia kiegészítőket használtunk, 7-8. osztályban zsírkrétával és temperával készítettük maszkjainkat.

Mennyi idő van a rajzos, kézműves tevékenységekre?

Hetente egy vizuális kultúra tanítási órájuk van a tanulóknak az egyes évfolyamokon, és ezen belül évente néhány órát népművészettel foglalkozunk.

Otthon is foglalkoznak egy-egy témával?

Igen, van, aki otthon is alkot, de sokan szakkörön fejezik be alkotásaikat.

Mit javasol azoknak a pedagógusoknak, akiket a kevés rajzóra korlátoz?

Érdemes motiváló erejű technikákkal, játék készítéssel kezdeni, pl. kartonmetszettel, memóriakártyával vagy társasjátékkal. Ez utóbbi nagyon sikeres szokott lenni, még a tizedikes korosztály tanulói is szívesen készítettek társasjátékokat. A magasművészet alkotásainak megismerésekor is több (reneszánsz, barokk, egyiptomi) művészeti korszakot dolgoztunk már fel ilyen módon. Többféle kompetenciát fejlesztünk ezzel (anyanyelvi, szociális, matematikai, digitális), kooperatív feladatmegoldás során megtanuljuk a táblajátékok szisztémáját, figurakészítést, játékkártyák és játékszabályok írását. A középiskolásokkal különböző pop-up képeslapokat készítettünk csoportmunkában. Az egyik tanuló a tékát, a másik a lócát, a szuszékot készítette, volt, aki a hátteret, és volt, aki a padlóra rajzolta a rongyszőnyeget. Ez elég komoly szervezői, előkészítő és anyaggyűjtő munkát igényel. Emellett komplex és kooperatív munkaforma.

Gyakran járnak múzeumba?

Igen, évente többször ellátogatunk múzeumunkba. Általában kérem, hogy osztályfőnöki órán is menjenek múzeumba a tanulók. Makón népművészeti tárgyakkal több állandó kiállítási térben is találkozhatnak a tanulók (Apátfalvi szoba, Makói piac, Hagymás ház, asztalos és kovács-bognár műhely).

Honnan van az elhivatottsága a hagyomány és a népművészet iránt?

Gyerekkoromban is szerettem kézműveskedni, felnőttként pedig részt vettem egy kétéves felsőfokú OKJ-s kézműves képzésen a Dél-alföldi Népművészeti Egyesületnél, a DANÉnál. Megtanultuk például, hogy hogyan készíthetünk csuhébabákat, rongybabákat, szalmáztunk, nemezeltünk, szőttünk, gyékényből különböző tárgyakat készítettünk.

Mennyire áll közel a gyerekekhez a népművészet? Mennyire változtatott ezen a digitális kultúra?

Megközelítés kérdése. Folyamatosan felkínálom a gyerekeknek, hogy digitálisan is megvalósíthatnak egy-egy tervet. Ugyanakkor többen vannak, akik szívesen és szépen rajzolnak. Érdekéssé is tehet egy-egy  feladatot a digitális technika, pl. egyik alkalommal online prospektust kellett készíteni a tanulóknak a makói Napsugaras oromzatú házak témakörében. A tanulók feladata volt, hogy képzeljék el, egy népi építészeti konferenciát fognak Makón tartani, és ennek a prospektusát készítsék el.

Az online tanrend miben változat?

A gyerekek otthonról dolgoznak. A szakkörösöknek írok feladat lehetőségeket a digitális felületre, és akinek szabadul fel ideje, az elkészíti. Szorgalmi feladatot is adtam a tanulóknak Kreatív Húsvét és Kreatív Karácsony témakörben. Ennek során bármit készíthettek a tanulók (ablakdísz, közös sütemény a szülővel, adventi koszorú, karácsonyi díszek, a mézeskalács - nagyon népszerű volt). Alternatív feladatmegoldási lehetőségeket kínálok fel tanítványaimnak, amelyekre nagyon szép feladatokat küldenek be, aranyos, aktív gyerekeink vannak ebben a gimnáziumban. A nagyobb korosztályok képszerkesztési és animációs feladatokat is kapnak.

Hány éve tanít?

Immár 37 éve.

Ez alatt az idő alatt mi az a változás, ami a legszembetűnőbb?

A világ nyitottabbá vált, a tanulók sok helyről, sok információt és képi impulzust kapnak. Fontos, hogy az ezek közötti eligazodást, ezek feldolgozását, értelmezését segítsük. A tanár, ha igyekszik fejlődni a világgal, akkor a gyerekek ezt érzékelik, akkor nem éreznek akkora távolságot. A gyerekek változása a mi fejlődésünket és rugalmasságunkat is igényli. Én a digitális világban is jól érzem magam, keresem a lehetőségeket. Szeretném ezt is jól csinálni, ezért mindig kérem a tanulók visszajelzését is.

Miért tartja fontosnak, hogy pályázzon a Hagyományok Háza rajzpályázatára?

A múltunk megismerése, megismertetése a fiatalokkal úgy gondolom, hogy alapvető feladatom. A pályázat meghirdetése nagyon precíz, a témakörök konkrétan meghatározottak, ugyanakkor nagyon tág lehetőséget adnak akár a témán belüli alkotásra, akár a műfaj és a technika vonatkozásában. E pályázatok pozitívuma továbbá az is, hogy a képzőművészeti ismeretek, készségek és a kreatív alkotóképességek kombinációját hívják életre.  Lehetőséget ad a középiskolás korosztály alkotására is, illetve teret nyit a játékosságnak is. Ebben a pályázatban nagyon tetszik, hogy rengeteg szakmai (pl.: kész ppt.) és képi segítséget kapunk a pályázat meghirdetőjétől és sok megvalósítási lehetőséget kínálnak fel Sevella Zsuzsanna alkotásai is, ezek segítségével mi is könnyebben megtalálhatjuk a népművészet oktatásának gyerekekhez vezető útját. A különböző technikák, témák felajánlása vonzó. Ezek a kiváló szakmai anyagok megmaradnak nekünk tanároknak, így tulajdonképpen továbbképzést jelentenek számunkra.