Olyan, mint a kéz­írás. Egye­di.

Interjú Torba Ildikó népi iparművész szűrrátétkészítővel

 

Farkas Réka   |    2020. december 14.  |  Olvasási idő: 8 perc 

 

Mikor kezdtél el kézműveskedni?

Gyerekkoromban évekig jártam szűrrátétkészítő szakkörbe és ott tanultam meg ennek a kézimunkának minden folyamatát, a vágást, a varrást és a tervezést is. A szűrözés nekem hobbi volt, jó alkalom, hogy találkozzam a barátaimmal és nyaranta együtt töltsünk pár hetet. Zánkán a nemzetközi táborban vettünk részt szolgálatellátóként, ahol ajándéktárgyakat készítettünk a külföldi vendégek számára. Nagyon izgalmas munka és nyaralás is volt egyben. Akkoriban nem is sejtettem, hogy egy szakmát is kaptam a kezembe Mészáros Gyuláné Erzsike nénitől.

Volt technika óra, amikor iskolába jártál?

Igen, volt ilyen típusú óránk, ahol sütöttünk, főztünk, barkácsoltunk, de hímzést nem tanultunk. Amit még kipróbáltam fiatalabb koromban, az a kötés volt. Készítettem magamnak különféle fölsőket, melyeket a lányom is nagy örömmel visel mostanában.

Torba Ildiko

Hogy folytatódott a szűrrátétkésztés később?

25 év elteltével, amikor már a gyerekeim felcseperedtek, ismét elővettem a régi varrógépemet egy váratlan felkérés kapcsán. Tetszett a megrendelőnek az elkészített ajándéktárgyam, én pedig újra belelendültem a szűrrátét készítésbe.

Most már sokkal tudatosabban dolgoztam. Igyekeztem elméleti ismeretekkel is gyarapítani a tudásom, könyvtárba és múzeumokba jártam anyagot gyűjteni. Valamint napi szinten kezdtem el készíteni az új és újabb szűrrátétes lakástextíliákat. Nem volt megállás, kerestem a lehetőségeket, a kiállításokat és pályázatokat. Mindig egyedül dolgoztam otthon a megüresedett gyerekszobát birtokba véve.

2015-ben az elsők között jelentkeztem a Hagyományok Háza felhívására, amikor Beszprémy Kata vezetésével megalakult a Nyitott Műhely a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban. Nagyon örülök, hogy sikerült bekerülnöm ebbe a remek csapatba, ahol különböző népi mesterségek kiváló művelőivel lehetek kapcsolatban és dolgozhatunk közösen. Ekkoriban kezdtem el rendszeresen zsűriztetni is a munkáimat.

Pár évvel ezelőtt a számos terítő, párna és más lakástextília készítése után az öltözékek felé fordult az érdeklődésem. Azon gondolkoztam, hogyan lehetne ezt a szép szűr mintakincset a ruhákon, táskákon és egyéb kiegészítőn is megjeleníteni.

Nagyon örülök és szerencsésnek érzem magam, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek.

Torba Ildikó

Milyen varrógéppel dolgozol?

Van egy régi orosz Csajka varrógépem, ezt 10 évesen kaptam a szüleimtől. Ez egy fém alkatrészes varrógép. Kicsit feljebb kell emelni az anyagleszorító talpat, így megfelel a szűrrátét készítésre. Ezek a régi gépek még alkalmasak vastagabb anyagok varrására is, és örök életűek.

Mit adott neked a Nyitott Műhely?

Bátortalanul jelentkeztem, mert úgy éreztem, nincs meg a kellő elméleti ismeretem és tudásom más népi kézművesekhez képest, akik elvégeztek különféle tanfolyamokat, oktatást a szakágazatukban.

Nagyon örülök, hogy tagja vagyok ennek a csapatnak. Önzetlen, nagy szaktudású, szimpatikus embereket ismertem meg. Sokat tanulunk egymástól, lehet tanácsot kérni és tanulni. A tapasztalatainkat is megosztjuk.

Kézműves-foglalkozások tartásával tágítom a saját határaimat.

A Nyitott Műhely szívesen ad teret közös munkára a különböző népi mesterségek művelőinek.

Torba Ildikó és Dukát Judit

Torba Ildikó és Dukát Judit közös munkája a Kis fekete 2020 projektre

Mikor lettél népi iparművész, milyen díjakat kaptál?

2017-ben kaptam meg a Népi iparművész címet, amire nagyon büszke vagyok.

Rangosabb díjak, elismerések: A szűrösök speciális megmérettetése a Berettyóújfaluban rendezett „Kitesszük a szűrét…” pályázat és kiállítás. Ezen már több alkalommal is nyertem díjat.  Díjazott voltam a Kisjankó Bori kiállításon, van több Magyar Kézműves Remek-díjam, a Kéz-Mű-Remek Népművészeti Szalon kiállítója is voltam 2018-ban, az Élő Népművészet Kiállításon is szerepelt munkám már 2015-ben is, és most is fog. A Hungarikum pályázat nyerteseit felvonultató FolkTREND divatbemutatón is szerepeltek a ruháim.

Szombati Klárával hogy alakult ki a kapcsolat?

Szombati Klári ruhatervező először a Nyitott Műhelyben keresett meg, hogy dolgozzunk együtt.

Az ő küldetése, hogy harmonikusan ötvözze a hagyományt a mai modern ízlésvilággal. Szűrvirágos kollekciója díszítését vállaltam. Elegáns kabátjai nagyon népszerűek.

Milyen tárgytípusokat készítesz?

Korábban én is, mint a legtöbben, terítőket, párnákat, alátéteket, különféle lakástextíliákat készítettem nagyrészt. Az évek alatt nagy gyakorlatot szereztem a minták tervezésében, varrásában.  Így bátrabban alkalmazom a tanultakat, most már inkább használati tárgyak és ruhák készítésénél.  A szűrrátétes lakástextíliák már nem annyira illenek a mai otthonokba, de egy szép táska, öv vagy nyakék ezzel a technikával egyedivé tudja varázsolni megjelenésünket.

Gyerekkoromban még ismert volt, nagyon sokan foglalkoztak szűrrátétkészítéssel a Háziipari Szövetkezetekben, főleg Debrecenben és környékén. Ma már csupán néhány mester készít cifraszűrt és páran lakástextíliát. Egymás munkáit megismerjük. A varrás vonalvezetése olyan, mint a kézírás, egyedi. Mindenkinek saját stílusa van.

Torba Ildikó

Mi lehet az oka, hogy kevesen foglalkoznak ezzel a mesterséggel?

Iskolában nem tanítják. Mai használhatóságra nagyon kevesen fordították át. A régi tárgytípusokat eladni nehéz. Megélni belőle nem egyszerű. Régi, ritka mesterség.

Tartasz foglalkozásokat?

Igen, leginkább a Nyitott Műhelyben, bár az utóbbi hónapokban elmaradtak az ilyen alkalmak a járvány miatt.

A szűrrátét készítésekor két különböző színű gyapjúfilcet egymásra teszek, majd varrógéppel „megrajzolom” (megvarrom) a motívumot. Ezután a felső réteg fölösleges részeinek kisollóval való kivagdosásával tűnik elő a csipkeszerű minta.

Kézműves-foglalkozáson a szűrrátétkészítés vágási folyamatába lehet bekapcsolódni. Gyerekek és felnőttek is szívesen kipróbálják. Minden alkalommal akad különösen tehetséges tanítvány. A beszélgetés során derült ki, hogy sebész, máskor egy kalligráfiával foglalkozó hölgy remekelt. A gyerekek is nagy odafigyeléssel tudnak ilyenkor alkotni.

Te táskákat, ékszereket, kiegészítőket is készítesz ilyen díszítéssel. Hogy jött az ötlet?

Mindenki szeret csinosan, szépen, egyedi ruhákba öltözködni. Nálam adott a szűrrátétkészítési gyakorlat, már csak azt kellett kitalálni, hogyan valósítsam meg a ruhákon ezt a technikát. Sokat kísérleteztem és ma is folyamatosan agyalok, hogyan lehetne még szebb. Általában levehető módon készítem a ruháim díszítését. Ez lehet rejtett kapocs, cipzár, csat stb. A praktikus szempontokat mindig szem előtt tartom: cserélhető, variálható, tisztítható…

A Kis fekete 2020 projektünk is nagyon inspirált.

A táskákat magam is nagyon szeretem, ezért is próbálkozom velük újra és újra.

Hol árusítasz?

Negyedik éve a Mesterségek Ünnepén és a Táncháztalálkozón. Más vásárba nem járok.  Viszonteladókon keresztül értékesítek. Most ez nehezebb a pandémia miatt. Valamint megrendelések alapján dolgozom.

Mikor lettél egyesületi tag?

Egerben lakom és öt éve csatlakoztam a Heves Megyei Népművészeti Egyesülethez.

Gyermekeid foglalkoznak valamilyen népi vagy egyéb technikával?

A kisebbik lányom nagyon szeret kézműveskedni, és nagyon kreatív ötletei vannak.

Sok kézművesnek a tevékenység terápia is. Te melyik folyamatot szereted leginkább?

Mindegyik részfolyamatot másért szeretem. A tervezés során lehet igazán alkotni. Ez elmélyülést, időt igényel. Nagy körvonalakban, ívekben gondolkozom. A varráshoz fontos a gyakorlat, a precizitás, a türelem. Ilyenkor azonban már az agyam néha a következő darabon kattog. A vágást azért szeretem, mert szinte bárhol végezhető és akkor is érdemes elkezdeni, ha csupán fél órám van rá.

Elő vannak rajzolva a motívumok?

Az előrajzolás ennél a kézimunkánál csak annyi, hogy a tengelyeket és a főbb vonalakat meghúzom és kör sablonnal kijelölöm a szegfűk helyét. Ennél részletesebb előrajzolásra nincs mód és szükség.

A részletes csipkeszerű mintát fejből „rajzolom” -varrom a textilre a varrógéppel. A szabad gépi tűzéshez hasonló módon.

Mik a jövőbeli terveid?

Nagyon szeretek új anyagokkal kísérletezni, összeházasítani ezeket a szűrrátéttel. Most is rátaláltam egy izgalmas textúrára. Meglátjuk mi sül ki belőle.

A csár­dás nyol­ca­dik örök­sé­günk!

2024. december 4-én, Paraguay fővárosában, Asunciónban az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának 19. ülésszakaszán egy újabb magyar kulturális kincs nyerte el a világ figyelmét és elismerését, ami ezennel már a nyolcadik örökségünk. 

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!