A lányok hajukat egyágú fonatban leeresztve hordták, szalaggal a végén. Fölötte tarkón kötött kendőt viseltek. Legfőbb ékességük volt a gyöngyös párta, amelyet a konfirmált, pártás lány esküvőjéig viselhetett. Ha egyszer feltette, minden ünnepen fel kellett tennie. „Belevénül a pártába” – mondták arról, aki sokáig nem ment férjhez. - írja a Magyar Néprajzi Lexikon a félreismerhetetlenül egyedi kalotaszegi fejdíszről.
Készítő: Borsos Erzsébet gyöngyfűző népi iparművész
Már a 16-17. századi párták között Radvánszky Béla megkülönböztetett elő- és kontypártákat, valamint karikapártákat. Közülük a karika, vagy koszorúpártát nevezi igazi „magyar pártának”. A párta talán az egyik legszebb és legdrágább női fejdísz. Szintén Radvánszky említi, hogy XVI. századi hozománylevelek tanúsága szerint nem csak a lányok viseltek pártát, hanem az asszonyok is. Az általuk viselt párta kontypárta volt, szemben a lányok által homlokdíszként fejtetőn viselt pártájával, ők hátul a kontyon viselték és egy hátul nyitott főkötőre hasonlított. Az egyik legkorábbi leírás a pártáról, mely 1818– ból való a következőket tartalmazza: „A leányok legszebb ékessége volt régebben a párta, amely gyöngyökkel és pillangókkal tündökölvén a fejet körül koszorúba fogta oly formán, hogy az öszszekötő pántlikák hátul a hármasba összefonott hajnak tövénél bokroztak.” Az 1854–es Kalotaszegi ismertetés azt mondja: „Az ősmagyar párta még csak itt van divatban.” Tehát 1854-ben már olyan ritkaság volt a párta országszerte, hogy a kalotaszegi pártát egyedülállónak, utolsó maradványnak tekintik. Kresz Mária szerint is a pártát szinte az ország egész területéről említik a források, de inkább, mint a múlt emlékét, mint az előző nemzedék viseletét, amelynek elmúlásán váltig sajnálkoznak. Ebben a korban a magyar parasztlányok már nem viselnek pártát, kivétel az erdélyi magyarok viseleteiről talált leírások, ábrázolások. A nagylányok viseletének ékessége tisztaságuk jelképe a gyöngyös párta, amely a kalotaszegi magyar népviseletnek az egész magyar népművészetben párját ritkító műremeke. Vasárnapokon, vagy más ünnepélyek alkalmával, a templomba pedig mindenkor pártát hordanak; mely, mint tiszta erkölcsük díszjele, nagy becsben tartatik. A magyar női haj és fejviseletek kötetben a következőt olvashatjuk „A pártát, mint a tiszta erkölcs jelét igen nagy becsben tartják, s éppen ezért kalotaszegi lány, hogy még a léhaság látszatát is elkerülje, naplemente utána nem marad a táncban, mert különben vége a szalagos pártájának.” A pártáról, mint a szüzesség és a szemérem jelképének a legbővebb leírását is éppen Kalotaszegről kapjuk. A lány szüleitől kapja konfirmációra a kézbe való rojtos keszkenővel és ettől kezdve férjhez meneteléig viseli. Ha valamely lánytársuk erkölcstelenség gyanúja alá kerül, elsőbben csak maguk körében, a párta viselésétől eltiltják, s ha mégis pártásan jelenne meg, róla a legnyilvánosabban, templom előtt, vagy bárhol a pártát és szalagokat, mint kaktuszról a pávatollakat letépik, s mindaddig, míg magát ki nem tisztítja, társaságukban meg nem szenvedik. Viseletét ma is szigorú erkölcsi normák szabályozzák. Gyöngyfűzés képzés | 21 A párta mérete A legkorábbi leírások szerint a párta kétháromujjnyi széles vasabroncs, sűrűn kirakva arany pillangós üveggyönggyel, gyöngyház csigával; a párta hátulsó részéről különböző színű sallangok, pántlikák, gyöngyös kötők s bojtok («boszintó») lógnak le. A pártát Hunyadon vízszintes állásban viselik, egészen a homlokon; a falvakban hátradűlő rézsútosan helyezik a fejre.A XIX. század derekáról származó feljegyzések a következőképpen szólnak: „A párta 6–9 cm széles különböző nagyságú csigagyöngyökkel televarrt, színes pillangókkal, apró ezüst gyöngyökkel és szalma gyönggyel díszített, kék vagy piros béléssel bevont papír abroncs.” Szélessége az idők folyamán változott: ma helyenként 10-12 cm széles pártákat is viselnek főleg a nádas mente falvaiban. A pártát hátul a párta felső szegélyéhez tűzött pártapántlika díszíti. A pártát a leány a lakodalomkor, felkontyoláskor teszi le.
A leányságot jelképező hajba való pántlikáról Kriza közlése a Vadrózsákban:
„A pántlika könnyű gúnya, Mert azt a szél könnyen fújja.
A főkötő nehéz gúnya, Mert azt a bú nyomdigója.”
A múzeum gyűjteményében lévő pártáról és elkészítési módjáról több információt a lapozgatós tájékoztató kis könyvünk 22. oldalától lehet találni. Kérem tekintsék meg, és ha kedvük támad jöjjenek el gyöngyfűző tanfolyamunkra.
