Csip­ke-sze­re­lem

Az 5 éves Nyitott Műhely augusztusi alkotója Turós Istvánné ötvös, csipkekészítő Népi Iparművész

_{Farkas Réka   |    2020. augusztus 19.  |  Olvasási idő: 14 perc  |  Fotó: Szilárd Katalin}

Mikor kezdted a csipkézést?

Tizenhárom éves koromban. Gyermekkoromban nagynénémhez jártunk le egy évben kétszer Derekegyházára, és nála láttam először ezt a technikát 1970-ben. Mindig megmutatta, milyen terítőket csinál. Engem nem is annyira a kész terítők érdekeltek, hanem az, hogy hogyan készíti ezeket. Mindig kértem, hogy vegye elő és mutassa meg a csipkeverő párnáját és orsóit munka közben. Tizenhárom évesen tőle akartam ezt a technikát megtanulni. Anyukám viszont meggyőzött, hogy menjek inkább a nagymamámhoz, aki Budapesten közelebb élt, és aki szintén ismerte a vert csipkézést, de egy ideje nem csinálta. Így nagymamám 1975-ben a vert csipke alapjaira megtanított.

Mi volt az a csipketechnika, amivel kezdted?

Nagymamám karcagi születésű volt, 1949-ben kötözött fel Budapestre. Karcagon a Házi Ipari Szövetkezetben végig fennmaradt a csipkekészítés, ezért ismerhette ezeket a hagyományos, paraszti csipkemintákat, ekrű terítőket. Az ekrü terítők a vászonverést, a félverést és az egészverést variálják. Ezen kívül Pagonyi Erzsi néni csipkekészítő rendszeresen küldött be mintákat a Fürge Ujjak magazinba, ezek voltak még számomra elérhetők, amikor a nagymamám régi mintái kifogytak.

Hol képezted tovább magadat?

Továbbképzésre anno semmi lehetőség nem volt. Én a Néprajzi Múzeumba mentem kutatni, 1985-ben. Ott találtam rá egy kicsi darab textilt csipkére a textiltárban. Felkeltette az érdeklődésemet, lerajzolgattam, hazamentem, próbáltam megcsinálni, nem ment. Másnap betelefonáltam és megengedték, hogy csipkepárnával menjek be. Ez az a gallér, amit a kisfekete projektben is láthatunk. Később rájöttem, hogy párcserés technikát alkalmaztak annál a tárgynál. Most már tudom, hogy mi az, hogy párcsere, de annak idején ezt senki nem tudta megmutatni. 1997-től a Csipkekészítők Egyesületével is felvettem a kapcsolatot. Nyári táborozások alkalmával ismerkedtem meg Anni Rühlével, aki egy ötvenhatos magyar disszidens, és visszajött hozzánk oktatni. Tőle tudtunk többfajta csipketechnikát megtanulni; sok apró részletet mutatott meg, például az eldolgozást egyetlen csomó segítségével. 

A Csipkekészítők Egyesületénél, ahova beléptem, 1997-ben volt egy kiállítás. Grád Judit, az egyesület elnöke elhívott erre a kiállításra, ott figyeltem fel Ónodi Szabó Sándorné csipkéire, amiket eddig csak könyvekből ismerhettem. Sikerült vele beszélni, és később a lakásába is eljutni, ahol a Hunnia csipketechnikát tanulhattam meg tőle. Rengeteg új technikát mutatott, amit a Hunnia csipke alkalmaz, pl. a kétszer egyirányba verést, távolságtartó verést vagy a fordítóverést. A Hunnia csipke számos verésfajtát használ (pl: kisorsós vetés, nagyorsós vetés, rácsvetés, hullámzó vetés, hurkos vetés, kis csillagos vetés, kanyargós vetés, lyukacsos vetés, sugaras vetés, bablukas vetés és ezknek több mint harminc féle variációját). Egy vetés kétféle alaplépés különböző variációjából épül fel.

Melyik a kedvenc csipkefajtád?

A vert csipkék közül a Hunnia csipke. Én ötvös vagyok, ezért is szeretem a csipkekészítést, az apró tárgyak megvalósítása érdekel. Az Iparművészeti Múzeum könyvtárában 16 évesen találkoztam Ildikó néni könyvével. Nagyon sokat tanultam belőle, de a mai napig sem tudom még néhány csipke technikáját, mert annyira különleges dolgokat csinált (Dr. Fáy Aladárné a Hunnia csipke kitalálója). Az lenne jó, ha az ember egy régi csipkét fel tudna fejteni, akkor lehetne pontosan megtudni, hogyan készült. Ildikó néni gyűjteménye rengeteg kincset rejt. Ő vette meg ugyanis a Kőröstarcsai műhely hagyatékát. Itt külföldi megrendelésre készítettek Hunnia csipkéket 1936-tól a háború kitöréséig.

Van olyan csipke ebben a könyvben, amit a Brüsszeli Csipkemúzeum vásárolt meg. Engem ez annyira izgatott, hogy a múzeummal Erdei T.  Lilla muzeológuson keresztül felvettem a kapcsolatot, elkértem egy fotót, amit kinagyítottam, és ez alapján tudtam megcsinálni.

Valamilyen érzéked lehet a matematikához, ha fotó alapján le tudod olvasni a csipkeverési technikáját.

A matematikát nem szerettem. Viszont műszaki rajzot tanultam a gimnáziumban, két évig, heti 15 órában. Gépészeti műszaki rajzoló végzettséggel rendelkezem, ezért alakult ki jó térlátásom.

Hogyan alakult a csipkekészítés az életed során?

Gyerekkoromban minden szabadidőmet ennek szenteltem. 1987-ben megkaptam a Népművészet Ifjú Mestere címet. A lányom kicsi korában tudtam később csipkézni, majd amikor munkanélküli lettem, tudtam elővenni újra a csipkepárnát. Most már éjjel-nappal ezt csinálom szabad időmben. Mivel Ildikó néni nekem mondta el, hogy a Hunnia csipkét hogyan kell csinálni, ezért kezdtem el az oktatást nyári táborokban a Csipkekészítők Egyesületénél. Ezen kívül a Palóc Népművészeti Egyesületnél szokott lenni nemzetközi csipkés rendezvényünk, ahol lengyeleknek, szlovákoknak, oroszoknak és finn csipkéseknek oktathattam. 2005-ben elvégeztem a Hagyományok Háza csipkekészítő OKJ-s tanfolyamát, majd oktatói képesítést szereztem.

Hogy kerültél a Nyitott Műhelybe?

Kamocsay Judit szövő szólt, hogy csipkés még nincs, Éva jönnöd kell.

Azt vettem észre, hogy a csipkéseknél nagyon jól működik ez a nemzetközi vonal. Mesélnél erről?

Török Jánosnak, a Palóc Népművészeti Egyesület vezetőjének köszönhető ez. A rozsnyói csipkés egyesületen keresztül kerültünk kapcsolatba a lengyelekkel, majd Bobován a finnekkel, oroszokkal. Így bővült a kapcsolat. Ami még segíti a nemzetközi kapcsolatok alakulását, az az, hogy a  Nemzetközi Csipkeszövetségnek (OIDFA) kétévente van egy pályázata és kongresszusa. Ennek kapcsán 2012-ben Franciaországban, Cannesban volt a rendezvény, amelynek a témája a „híd” volt. Erre a nemzetközi kapcsolatok révén csináltunk egy olyan pályamunkát, amiben a fafaragók megcsináltak fából egy híd szerkezetet, és erre csináltunk egy utat a három ország részvételével. Ez az út nincs befejezve, jelezvén, hogy ismét fogunk találkozni, mert mára a tizenötödik éve találkozunk. Ennek az ötletnek olyan sikere lett, hogy az oroszok, finnek is csatlakoztak hozzá. Így él a híd, és már több kiállításon szerepelt. A csipkekészítés többszáz éves alapokkal rendelkezik, a nemzetköziség ennek köszönhető, és az internetnek is, ahol a tudás terjed.

Milyen csipkefajták jellemzők Magyarországra?

Vert, varrott, csomózott hálós alapú, kötött csipkék. Nálunk Magyarországon nagyon sokféle csipkekészítés fennmaradt, Zsigmond király uralkodása idejétől.  A különböző csipkefajták kialakulása területi sajátosságoknak köszönhető. A bányavárosoknál például nem volt termőterület, az asszonyok nem tudtak mezőgazdasági munkát végezni, a német bányászasszonyok így eladásra készítettek csipkét. Így alakult ki a torockói csipke, a sóvári csipke, a zoborvidéki csipke, a gömöri csipke. A Sárközben az egykézés miatt gazdagították a viseletet csipkével. Hövejben, Kapuvárott, Csornán a külföldön megvett csipkével szegték be a kendőket, melynek ára egy telirakott ökrösszekér volt. Vannak olyan csipkefajták, amelyek személyekhez kapcsolódnak: pl. Dr. Fáy Aladárné találta ki a Hunnia csipkét, vagy Móga Endre a Móga csipkét, a halasi levegőbe varrott csipkét Dékányi Árpád és Markovics Mária fehérneművarró asszony hozta létre. A nemeshanyi varrott csipkét Tóth Mária találta ki. A szolnoki csipkét Hagyák Stefánia készítette. Bátai pöntőkötést tűvel varrják, frivolitás, vagdalásoknál is áttörtté teszik a textiliát.  A Höveji csipke nem teljesen csipke, mert ott az alapanyagot vágjuk ki, körbevarrjuk, és azt töltjük ki a különböző csipkeöltésekkel.

Te ötvös is vagy...

Általános iskolás koromban megtanultam csipkézni, de a csipkéből nem lehetett megélni. A jó kézügyességem miatt lettem ötvös. Az Óra és Ékszeripari Vállalatnál kétéves szakmunkás képzésén tanultam. Ez után a Fazekas utcában lévő aranyműves részlegnél dolgoztam. A maszek világból kimaradtam, mert Gyesen voltam. Most már viszont egyéni vállalkozó vagy.

Mikor találtad ki, hogy az ötvösséget és a csipkét együtt használd?

Amikor állapotos voltam, megengedte a főnököm, hogy lehúzzam az aranydrótot 0.20-asra és ebből megpróbálhattam csipkézni. Először nem ment. Viszont izgatott a dolog, mert azt olvastam, hogy régen fémszálból is csipkéztek. Japánban az OIDFA rendezvényen láttam Lauran Sundintól hasonlót, Ő egy amerikai hölgy és ott tudhattam meg tőle erről többet, majd később Angliában egy tanfolyamon.

Milyen elismeréseket kaptál már?

1987-ben Ifjú mester lettem, 2013-ban pedig Népi Iparművész lettem. Az OIDFA rendezvényein háromszor részesültem díjazásban. Prágában az ékszer kiírásnál a Legjobb garnitúra díjat kaptam.  Athénban Odysseas Elytis Nobel-díjas író versét, a Bolond hajót kellett vert csipkébe átültetni, itt második és közönség díjas lettem, és Kobéban, a menyasszonyi ruha pályázaton szintén harmadik díjban részesültem. Franciaországban, az „Édesvíz" pályázaton második lettem. Egy-egy munkám olasz és német csipkeverésről szóló könyvben, míg Amerikában és Szlovákiában csipkeverésről szóló szaklapban jelent meg. 

Van egy gyűjteményed az orsókból is…

A nagymamámtól egy különleges formájút orsót kaptam. Ebből jött az ötlet, hogy fémből kicsibe elkészítsem, utána jött a többi orsó elkészítése. A külföldi ismerőseim kérték, hogy az Ő orsójukat is készítsem el. Az egyik évben az OIDFA vacsorájára egy csipkeorsó gyűjteményt csináltam egy nyakláncra, és ezt vettem fel a vacsorához.

Mit készít egy csipkés ma?

Ma próbálok a modern tárgykultúrához alkalmazkodni. A mai világunkban nem terítőt kell készíteni, mert nincs reális funkciója. Inkább ruhadarabokra verek csipkét, vagy ékszereket készítek.

Voltak együttműködéseid ezzel kapcsolatban…

Amikor az esküvői pályázatra jelentkeztem, akkor találkoztam Cédli Mónikával, aki a Sissi ruhák másolatait csinálja. Ő kért arra, hogy segítsek neki a koronázási ruha rekonstruálásban. A kinti francia csipkét utánoztam, egy ugyanolyan finomságú, de Hunnia csipkével elkészített darabot készítettünk Emil Rabending bécsi műtermében készült fotója alapján. 

Mik a további terveid?

Pályázok az idei Országos Népművészeti Kiállításra. Főleg külföldi rendezvényekre dolgozom, most a mese téma az OIDFA pályázatára.

Mit adott neked a Nyitott Műhely?

A Nyitott Műhelyben meg tudom mutatni, hogy dolgozom, és az együttműködés, együtt gondolkodás a szimpatikus.

Hol tanítasz?

Egyénileg szoktam fogadni tanítványokat.

Mit jelent neked a csipkézés, milyen érzés?

Megnyugtat, kikapcsol, ugyanakkor gondolkodásra készteti az embert, hogyan kell elkészíteni az adott csipkét. A Hunnia csipkére ez nagyon igaz. Ott van, hogy egy összekötő háló elkészítése is igazi kihívást jelent.

Célom, hogy az emberek megismerjék, megszeressék ezt a régi hagyományos technikát, melyet próbálok használható formában bemutatni és átadni.

Tovább interjúk, érdekességek