Össze­ne­me­zel­ni a mű­fa­jo­kat - in­ter­jú Hu­nyad­vá­ri Szil­vi­á­val

Farkas Réka   |    2020. július 21.  |  Olvasási idő: 6 perc 

 

Mikor kezdtél el népi mesterségekkel foglalkozni?

A lányaim iskolába kerülésekor kezdtem el intenzívebben érdeklődni a kézművesség iránt. Ekkor találkoztam először a nemezeléssel, a gyermekeim tanárain keresztül. Tojásberzselést már korábban is csináltam. A természetes festékek mindig jobban izgattak, mint a mesterségesek. Nagyon szerettem vöröshagymahéjjal festeni. Számomra sokkal művészibb, amikor növényi leveleket, virágokat teszek a tojáshéjra, annál, ahogy gyerekkorunkban tettük anyukámmal, akivel matricával díszítettük a tojásfestékkel élénkre színezett tojásokat. Egy cickafarklevelet vagy a százszorszép szirmait sokkal szebbnek találom a tojáshéj felületén. Sokat varrtam a babáimnak is. Anyukám hímzett, de ez a mesterség nem fogott meg. Inkább a természethez közel álló anyagokkal szerettem dolgozni.

Mikor kezdtél el népi mesterségeket tanulni?

2016-ban a Hagyományok Háza szervezett nemezszakkört Németh Beával, erre jelentkeztem én is. A véletlen első találkozás Beával fél évvel korábban volt, amikor egy fürdőbe meghirdetett épületbejárásos programra mentem el, amit nemezelős foglalkozás követett. Bea segítségével akkor olyan nemeztokocskát készítettem, amit azóta is használok. Előtte már nemezeltem, de Bea szakszerűsége lenyűgözött. Ő hívott a Hagyományok Háza szakkörébe. Itt találkoztam Vetró Misivel egy előadáson, akinek stílusa, mondanivalója magával ragadott. Többen ennek hatására iratkoztunk be Nádudvarra OKJ-s képzésre.

Hunyadvári Szilvia

Ha jól tudom, te iparművészként végeztél?

Igen. Még a Magyar Iparművészeti Főiskolán kezdtem a tanulmányaimat környezettervező (volt belsőépítész) szakon, majd csomagolás- és papíripari formatervezőként végeztem a közben egyetemmé minősült Mesterképzőn. Máig hűséges vagyok ehhez a területhez, és sokat gondolkodom azon, hogyan lehet ezt a két, látszólag egymástól távol eső műfajt „összenemezelni”. Nagyon nagy rokonságot érzek a papír, mint anyag, és a nemez összeállítása között.

Nagyon érdekes számomra az, hogy te origamival is foglalkozol, ami nagy precizitást igényel, és nemezeléssel is, ami mondhatni, hogy közel áll a festészethez.

Ez tényleg érdekes. Annyira sok éven keresztül dolgoztam számítógépen, hogy nekem nagyon hiányzott az, hogy kézzel is lehessen valamit készíteni. Az origami pedig átmenet a kézművesség és a számítógépes munka között. Olyan tevékenységet is szerettem volna csinálni, ami akkor is működik, ha nincs áram. A nemezeléshez csak szappan kell, víz és gyapjú. Mindig is szerettem a kezemmel dolgozni, mert teremtésérzést élhetek át. Egy maréknyi szőrből egy konkrét, megfogható, egyedi tárgyat tudok létrehozni, ez nagy élmény.

 

Hunyadvári Szilvia

Milyen tárgyakat szeretsz készíteni gyapjúból?

Mint csomagolástervező, a legjobban a tárolókat szeretem. Egyik kedvencem az a tárgytípus, amit Németh Bea mutatott nekünk, egy titoktartó. Különösen izgatnak az olyan tárgyak, amiknek tetejük van, és le lehet zárni őket. Az íróasztalomon is vannak váza jellegű, félgömb formájú tárolók. A szépsége, és puhasága miatt lehet egy kellemes lakberendezési tárgy. A másik kedvencem a táska, ami szintén egyfajta tároló. A nemez egy puha anyag, ami szigetel és véd is. Mindenféle szempontból tökéletes. Ráadásul sokféleképpen díszíthető. Lehet olyan, akár egy expresszionista festmény. Ugyanakkor az előnemezes eljárás konkrét formák kialakítására is alkalmas. Gyöngyöt is lehet rávarrni, hímezhető. Kedvencem a mongol tűzött nemez, ebben példaképem a technikával mesterszinten foglalkozó magyar alkotó, Róbert Vanda, aki olyan párhuzamos vonalakat alakít ki, amilyeneket a japánkertekben a kavicságyásban a földre rajzolnak gereblyével. Én is nagyon szeretem ezeket a vonalakat fotózni a budapesti állatkertben, mert gyönyörű árnyékokat adnak. Az egyik ülőpárnámat is ilyen vonalakkal díszítettem, alakítottam. Nagyon vágyom egy-egy témában elmélyülni. A művészek is akkor tudnak igazán kiteljesedni, amikor egészen meg tudnak feledkezni a külvilágról.

Te csomagolástervezőként is dolgoztál?

Igen, közel 20 évig, szabadúszóként. A kézművesség elég sokáig csak hobbi volt számomra. A munkám elvesztésével kezdtem ebbe az irányba fordulni. Először színes transzparens papírcsillagokat hajtogattam és tanítottam, ezek voltak az első lépések, amikor a kezemmel kezdtem dolgozni. A másik dolog, hogy, mivel én mindig távmunkában, otthonról dolgoztam a három gyerekem mellett, ezért nekem nagyon hiányzott a társaság, a közösség megtapasztalása.

Hogy kerültél a Nyitott Műhelybe?

A Hagyományok Háza több foglalkozásán részt vettem. Szívem szerint minden szakkörre elmennék. Ez olyan, mint egy örvény: ha belekerülsz, beszippant. Másrészt az emberben él a vágy, hogy másoknak is megmutassa magát, másokkal is megossza a megszerzett tudást, például gyerekekkel. Nekem három lányom van, és kettő nagyon szeret – és tud – kézműveskedni.

 

Hunyadvári Szilvia

Miért jó a Nyitott Műhely?

A Nyitott Műhely azért jó a kézműveseknek, mert tudnak találkozni más kézművesekkel. Tapasztalatokat cserélnek, egymás munkáját megismerik, egymástól tanulnak. Számomra ez olyan hihetetlen csoda, mint a nádudvari kézműves iskola, ahol teljesen kiszakadtunk a valóságból, és át tudtuk adni magunkat a teremtésnek. A kézművesség egy terápiás foglalkozás!

Nálatok a férjed is művész.

Igen a férjem is az. Emellett kísérletező, kutató alkat, folyamatosan új dolgok jutnak az eszébe. Ráadásul ezermester is, van mindenféle gépe és nagyon jóban van velük. Hozzám inkább a kézi szerszámok állnak közel.

Mik a további terveid?

Nehéz megmondani, mert minél több mindent ismerek meg, annál több minden érdekel. A könyvkötés is azóta van a közelemben, amióta a gyerekeim iskolájában tanultam. Kipróbáltam a japán márványozást, a suminagashit és a török márványozást, az ebrut is. A Török Intézetben is jártam ebru kurzusra. Nálam mindig minden mindennel összefügg. A nemezelésben is látom az összefüggéskeresés lehetőségeit, mert olyan, mintha átfordítanánk egyik nyelvről a másikra valamit, ugyanígy az egyik műfajból a másikba. Szeretnék minél többet ezekből a tudásokból átadni és ugyanakkor tovább folytatni ezeket a kutatásokat.

Hunyadvári Szilvia

Hogy jött az ecoprint?

A waldorf iskolában, ahová jártak a gyerekeim, a szülőtársakkal többször festettünk nálunk selyemkendőket. Szülőtársam volt Kemendi Ágnes, és sok tanácsot adott már akkor nekünk a festéssel kapcsolatban. Pl. ha timsót használunk az ecoprint technikához, a keletkező színeket befolyásolhatjuk; ez már kémia. Én nagyon féltem a kémiától az iskolában, de ha gyakorlatban ismeri meg az ember ezt a boszorkánykonyhát, akkor az sokkal érdekesebb – és használható tudás!

Hol tudod használni?

A Nyitott Műhely felkérésére készítettem kis könyvecskéket, amit a rajzpályázaton nyertes gyermekek kaptak. Meglepő volt, hogy a kora tavasszal található kevés növénnyel is nagyon szép eredményeket lehet elérni. A kötözés is különlegesen szép, grafikus vonalakat eredményez. Ezzel kapcsolatban tervezünk az ősszel egy foglalkozást a Nyitott Műhelyben.

 

Kapcsolódó oldalak

Ne­mez bo­rí­tá­sú kis­szék

A Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban található nemezborítású kisszék alkotójával, Hegyaljai Tündével beszélgetett Farkas Réka.

Szár­nya­ló ze­nei öt­le­tek

Május 2-án ismét izgalmas zenei kísérletnek lehetünk szem- és fültanúi, a Hagyományok Háza Népzenei inkubátor programjában, ezúttal ugyanis három tehetséges és kreatív népzenész öltöztet új köntösbe egy közismert magyar népmesét, A szorgalmas és a rest leány történetét. A Cinka triót Paár Julcsi mentorálja.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!