Nem hivatásos alkotó
Tinédzser koromban mutatta meg Takácsné Ambrus Éva a csuhébaba készítés alapjait egy kirakodóvásáron. Ezután otthon készítettem pár kompozíciót, ám jött az érettségi, főiskola, munkahely multinacionális cégnél, s a babakészítés bő 15 évig szünetelni kényszerült.
A szerelem azonban nem múlt el. Az utóbbi időben felfrissítettem a tanultakat, és csináltam pár táncoló, hímző babát barátoknak ajándékba.
A karantén kényszerpihenője alatt sorra születtek az új kompozíciók.
Csuhébaba Édesanya anyák napjára készült, s egy csecsemőjét dajkáló édesanyát ábrázol. A művet Édesanyámnak dedikáltam. A baba csuhéból, a bútorok balsafából készültek, a takarót keresztszemes hímzéssel díszítettem. A horgolt szőnyeg sajnos nem az én munkám. Az alkotás során olyan gondolatok foglalkoztattak, hogy most valóban van időm alkotni és megengedhetem magamnak, hogy aprólékos munkával állítsak elő egy kompozíciót. Itt jelesül a szezámmag virág és a takaró hímzése volt az átlagosnál aprólékosabb munka. Ugyanígy nem lehet siettetni a megfelelő mozdulat beállítását sem, meg kell várni, míg a csuhé a megfelelő pózba szárad.
A Horgoló Csuhébaba kompozíciójával egy tipikus életképet szerettem volna megjeleníteni. A hímzés, horgolás rajongói előtt nem ismeretlen a szituáció, amikor este végre leülhetnek kicsit kézimunkázni, közben kikapcsolnak, átgondolják az elmúlt napot, a végén pedig öröm tölti el őket a kész alkotásban gyönyörködve. A baba kukoricacsuhéból készült, a kisasztal balsafából, a kiegészítők (könyv, bögre és kép) kartonból, a kis kosár rafiából. A horgolt terítőt sajnos nem én készítettem.
Mivel most tényleg van időm alkotni, igyekszem a kompozíciókat minél aprólékosabban kidolgozni, törekszem arra, hogy visszaadják az eredeti életképek bensőséges atmoszféráját. Közben élvezem, hogy ismét gyermek lehetek, aki nem hasznos, inkább szép dolgokat gyárt.
