Bak­sai Nó­ra: Csu­hé­ba­bák

Nem hivatásos alkotó

 

Tinédzser koromban mutatta meg Takácsné Ambrus Éva a csuhébaba készítés alapjait egy kirakodóvásáron. Ezután otthon készítettem pár kompozíciót, ám jött az érettségi, főiskola, munkahely multinacionális cégnél, s a babakészítés bő 15 évig szünetelni kényszerült.

A szerelem azonban nem múlt el. Az utóbbi időben felfrissítettem a tanultakat, és csináltam pár táncoló, hímző babát barátoknak ajándékba.

A karantén kényszerpihenője alatt sorra születtek az új kompozíciók.

baksainora

Csuhébaba Édesanya anyák napjára készült, s egy csecsemőjét dajkáló édesanyát ábrázol. A művet Édesanyámnak dedikáltam. A baba csuhéból, a bútorok balsafából készültek, a takarót keresztszemes hímzéssel díszítettem. A horgolt szőnyeg sajnos nem az én munkám. Az alkotás során olyan gondolatok foglalkoztattak, hogy most valóban van időm alkotni és megengedhetem magamnak, hogy aprólékos munkával állítsak elő egy kompozíciót. Itt jelesül a szezámmag virág és a takaró hímzése volt az átlagosnál aprólékosabb munka. Ugyanígy nem lehet siettetni a megfelelő mozdulat beállítását sem, meg kell várni, míg a csuhé a megfelelő pózba szárad.

A Horgoló Csuhébaba kompozíciójával egy tipikus életképet szerettem volna megjeleníteni. A hímzés, horgolás rajongói előtt nem ismeretlen a szituáció, amikor este végre leülhetnek kicsit kézimunkázni, közben kikapcsolnak, átgondolják az elmúlt napot, a végén pedig öröm tölti el őket a kész alkotásban gyönyörködve. A baba kukoricacsuhéból készült, a kisasztal balsafából, a kiegészítők (könyv, bögre és kép) kartonból, a kis kosár rafiából. A horgolt terítőt sajnos nem én készítettem.

Mivel most tényleg van időm alkotni, igyekszem a kompozíciókat minél aprólékosabban kidolgozni, törekszem arra, hogy visszaadják az eredeti életképek bensőséges atmoszféráját. Közben élvezem, hogy ismét gyermek lehetek, aki nem hasznos, inkább szép dolgokat gyárt.

 

<< Vissza a többi pályázathoz

Meg­je­lent a Hor­go­si nép­da­lok

A Virágos kert a horgosi nagytemplom című kiadvány Horgos és a hozzá tartozó Királyhalom (Bački Vinogradi) magyar közösségeinek népdalhagyományát mutatja be. A szerzők, Németh István és Juhász Gyula a tudományos alaposságot, a forráskritikát és a közösségi hagyománytiszteletet példás egyensúlyban érvényesítették munkájukban. 

Ti­ze­dik al­ka­lom­mal ad­ták át a Hal­mos Bé­la-dí­ja­kat

A nemzeti összetartozás napján, Halmos Béla születésnapján tizedik alkalommal adták át a Hagyományok Háza színháztermében a róla elnevezett vándordíjat és emlékérmet. Az idei évben a Halmos Béla-díjat Pusko Márton hegedűs nyerte el, míg a Halmos Béla emlékérmet Szűcs Sándor népzenész, közösségszervező vehette át. A rendezvény a Hagyományok Háza, a Hagyományok Háza Baráti Köre és a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában működő Halmos Béla Programiroda közös szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Ta­nul­ha­tó ha­gyo­mány, él­he­tő hi­va­tás

Napjainkban, amikor a hagyományos tudás átadásának természetes útjai – a családi tradíciók, közösségi minták és élő példák – visszaszorulóban vannak, különösen fontos téma, hogy miként örökíthetők tovább a kézművesség, a népi előadóművészet és a népművészet értékei.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!