Igen ritka az, amikor a gyűjtésen elhangzó dallamok közül egyiknek sem kérdőjelezhető meg komolyabban a folklórértéke, azaz mindegyik dallam hagyományosnak tekinthető az adott tájegység tükrében. Ez egyaránt lehet erénye a gyűjtőnek, aki jól irányzott kérdéseivel a régi hagyományokat hívja elő egy adott személy repertoárjából, de lehet az adatközlő érdeme is, aki jó érzékkel ismeri fel a gyűjtő igényeit. Ennél a mákófalvi gyűjtésnél egyértelműen e két tényező szerencsés együttállásáról beszélhetünk.
Könczei Árpád 1983-as gyűjtésén a híres bogártelki zenészdinasztia egyik fiatal tagja, az akkor még csak 25 éves Czilika Gyula hegedül, aki fiatal korától apja, Czilika János és nagybátyja Boros Samu mellett játszott a bogártelki zenekarban. Ez utóbbi „idősebb” zenész generáció tagja az őt kísérő Ármán Lajos. A gyűjtésen 72 éves bogártelki brácsás változatosan használja a négyhúros hangszerének különböző húrsíkjait. A virtuóz balkéz játékát a határozott és dinamikus vonókezelése is kiemeli. Az általa használt kontraritmusok egyenletes és táncszerű monotonitását pedig alkalmanként a dallam ritmusát imitáló díszítő ritmusokkal oldja fel.
